Jöttünk szöget leejteni. Ami persze lehetetlen volt. Még a nagy zeneelméleti mágus, Földes Imre is kíváncsi volt ennek a gördülőcipős vastag embernek a koreográfiájára.
Videótánc a hárfa körül (a Duna Palotában.) Minden jegy elkelt. A bájos és sudár Bábel Klári hozta a hárfát, jött eltörpülni a videós ember bámulatos produkciójának dramatikai céltárgyaként.
Mint a videós ember időnkénti integetéseiből kiderült, együttest alkotottak: egy karikalábú szálkás ember is helyet foglalt a színpadon, aki jórészt egyhelyben mórikázott a homályban, miközben a vastag ember pörgött a reflektorfényben. A karzaton is várakozott bevetésre néhány vágóképszereplő, elvegyülve a nézők között, ahogy ez manapság divat.
A sztori piros fonala talán az lehetett, hogy a Vastag Videós ember (továbbiakban Va-Vi) bősz ledlámpájával és mágneses kincskeresésre is alkalmas sámánbotjával ide-oda kergeti Bábel Klárit a színpadon - értsd: a zenetörténet különféle korszakai között Bábel Klári meg hol a zongora mögé menekül, hol öttagú társulata, a Sounds of Bábel segítségéért kiált.
A videós ember azonban lerázhatatlan, a hangszerek és kottaállványok legkisebb résein is könnyedén csúszik át bámulatosan gördülő cipellőjében.
Valami ilyesmi, másfél órában.
Va-Vi a legdrámaibb csúcspontokon kiöltötte ugyancsak vastag nyelvét, és lámpájával egészen belemászott Bábel Klári képibe.
Mindannyian dülledt szemmel, kéjesen izgultunk, hogy mi lesz ebből, hogy talán le is vetkőzik még ez a nagy kövér ember.
A csúcsjelenet az volt, amikor Va-Vi térdre borult a könnyűzene nagysága előtt a bábeli képzavarban, amit sámánbotjával produkált, majd végül kezdte kiszaggatni recsegő hangládáiból a kábeleket.
A közönség fergetegesen tapsolt. Bábel Klári is boldogan mutatta meg újra és újra ciklámen ruháját, de mi ( GÖELEVEN meg én :-) már katarzisban voltunk, bennünket már csak a rejtelmes koreográfia végső kicsengése érdekelt, hogy mi a fene lehet abban a csótánylapos fekete szatyorban, amit Va-Vi mindvégig a derekán cipelt.
A bemutató utáni szedelőzködés során Földes Imre bácsi kétszer is olyasféle ejnye-ejnye mozdulatot tett fejével. Hát igen, az öregek nehezen tudják követni a művészet szakadatlan, interaktív megújulását.
_________________________________________________
Most látjuk, hogy kicsit olcsó mód túlzásba vittük a lelkesedést. Csak a presztizs kedvéért kevés kritikát is idevegyítenénk hát.
Miként az igen virtuóz Bábel Klári elnézést kért az "abszolut fülűektől", amiért Beethoven Holdfény szonátáját keresztből bébe csúsztatta a könnyebbség kedviért (ha jól hallottuk Cmollba pontosan :-) akként Va-Vinak is illett volna elnézést kérni az abszolut látásúaktól.
Ja, és a vének, lapzártakor még bizonyára mondják a magukét. Engedjük meg, hogy abban is lehet valami! Megengedjük? GÖELEVEN hozzáértően bólogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése