TÖPIGÓ

avagy álmodni saját álmot

Töpigóról akartam álmodni ma éjjel, és képzeljétek, képzeletem képtelen volt felidézni Töpigót. Hangja selymes, súgtam képzeletemnek, csak úgy forgatókönyvileg, de semmi. Nem jött semmi kép. Na persze, mit segít itt a hang!

De milyen volt szőkesége... ? Milyen is? Őszinte leszek, már azt sem tudtam elképzelni, hogy szőkék a mezők. Mi tagadás, az utolsó öt-hat napban elfelejtettem Töpigóról álmodni, és tessék,  elég pár kihagyott nap, hogy ez a kedves alak felszívódjon!

Ma éjjel, igazából már a tényt magát is, hogy szeretem Töpigót, csak direktívaként tudtam magam elé idézni, olyan bürokratikusan követelőzve. Mert nem volt hozzá kép, ami engem motiválni szokott.

Töpigó, micsoda hülye név, mondják most sokan. Lány ez vagy fiú?

Attól függ. Mindig attól függ, hogy magamat milyen neműnek álmodom éppen.

Fúj! - kiáltja most egy még terebélyesebb sokaság.

Pedig ez a vagy-vagy kérdés nem érdekes. Az ellentétes nem, nekem ez a fontos. Elfogulatlanul vagyok rákattanva az eredendő teremtői koncepcióra, melynek leleményes gyümölcse a fennmaradás.

Na de még nem meséltem el, hogyan is volt az az erőlködés az álommal.

Vasárnap volt ez az utolsó éjjel? Igen, vasárnap éjjel volt. Hét vége. Okkal valami szépet akartam álmodni még utoljára ezen az elbaltázott héten, ezért kívántam képbe Töpigót.

Félálomban hánykolódtam, erőlködtem, s már majdnem kezdtem is látni valami mozgóképet, amikor hirtelen ez kattant be:

Hoppá! A(z) "YouTube" betöltése nem sikerült. Próbálkozzon újra!

Na, ez kiverte a biztosítékot, elhessent az a kevés álmosságom. Azt hittem, hogy a méregtől mindjárt felkelek.

- Nem videókat akarok, te hülye! - rivalltam kicsit türelmetlenül magamra - hanem szép álmot. Na jó, ma semmi Töpigó, ma álmodjak csak úgy, valami szépet magamtól.

Ekkorra azonban az a mocsok képzeletem kiköszörülte az előbbi csorbát, s már láttam is peregni, amit este a YouTube-on találtam.

Egy az egyben simán, persze, oldalt a reklámokkal.

Közben lázongtam, hogy nem erről volt szó! Össze kellett szednem minden erőmet, és a tetejére álmodni valamit annak a vacaknak. Így ment ez aztán, meg-megakadva, elölről próbálkozva, míg kimerültem és mély alvásba zuhantam.

Hajnal tájban, felbukkanván a mélyből, ez a felirat lógott álomsíkom kellős közepén:

"Kihagyott néhány népszerű eseményt."

Hát a sz...t hagytam én ki, aludtam! De most hogy erőt gyűjtöttem, csakugyan előkerülhetne végre Töpigó.

Válaszként csak nagy szürkeség megint, semmi kép. Aztán megjelenik ennek a szürke semminek az alján egy játékautomatákról ismert bedobónyílás, és a felirat hozzá: Helyezzen egy darab 200 forintost a bedobónyílásba, és válasszon 260 489 páratlan álmunk közül! Celebjeink is ezeket álmodják.

Próbáltam magam elé álmodni egy kétszáz forintost. Na de ki van rajta? Sosem néztem meg rendesen. Kossuth Lajos? Rákóczi vagy Szent István? Elképzeltem egyet Mátyás királlyal, bedobtam. Semmi. Na persze, mért is pont Mátyás király? A szerkezet már vissza is lőtte a képembe a zsetont. Most Széchenyivel próbálkoztam, de megint csak kudarc. A turul madárral sem volt szerencsém, mert, képzeljétek, ez a piszok automata, slukk, elnyelte a pénzemet, aztán kiírta, hogy "Sorry, három rossz kísérlet! Választási joga visszatartva", és elkezdett álmodtatni velem egy aggkori Gobbi Hilda portréfilmet.

Mérgemben felébredtem. Első dolgom volt, hogy megnézzem, mi van a kétszáz forintoson. E sorok íráskor még nem találtam itthon egyet sem. Istenem, ha véletlenül Töpigó lenne rajta!

Mert az mégsem normális, ugye, hogy teljesen álmatlanul alszom át az éjszakákat!