Itt van például a februári tócsában ez a pompás sajtos pogácsa. Fél kilós lehet, vízzel megszíva már több is. Galamb nem közelít, kétli, hogy ez az óriási micsoda étel volna.
Az alja lassacskán megadja magát, de felül még kívánatos. Pogácsa békaperspektívából! GÖELEVEN elemében van. Ha kutya lenne, bizony le is harapná azt a ropogós tetejét.
Szebb sorsról álmodott pogácsa. Mázas kérge még hősiesen ellenáll a víznek.
Még jókor jönne... nagy valószínűséggel meg is érkezik a fedéltelen.
Ez meg...! Hát erről az iskolai második fogásról esett már szó korábban is. Akkor még dalra hívogató szájharmonikára hajazott.
A dallam, ím, ragacsba fullad. Ez a mostani második fogás már a zenés tréfálkozásnak is csak gonosz kelepcéje. A fuvókái eltömődtek látszatokkal: csoki. Hamm, aztán mosatlan mancsát a kiscsávó zsebre dugja. Hát nem megmondtuk: romlik világunk szakadatlan.
A régi második fogás.
Ezen még kedvem volt eljátszani valami kis dalt.
(persze akkor egy évvel fiatalabb voltam, még szinte gyerek :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése