2011. január 30., vasárnap

Milyen a jó fotótéma

Egyre kevesebben nem fényképeznek.
Tegnap is láttam néhány tucat kocafotóst. Még hozzá nem is akárhol. Édeske új galériájában, például. Az egyiket úgy hívják: Farkasházy. Szomorúan téblábolt, mert lemerült elemmel érkezett. Kapott aztán, és onnantól fogva az unokáját fényképezte. A kulturális látványtenger kellős közepén.
Hát igen, néha nehéz tisztázni, hogy mi a jó téma.
Ezért most vázlatosan átfutnék rajta:

Milyen a jó téma - már szerintem, ha egy kis jóindulat van benne
 
Legyen okos az ősi arc! Okos, de egyben távoli és ez által egzotikus meg ártalmatlan.
Legyen minden igaz! A kő kemény és a vaj puha!
A vonat robogjon, ha tizedre állítottam!
A graffity ne legyen olvasható nekem!
Ja, persze amikor rajta vagyok, csakis halkan robogjon a vonat. Csak hogy jól halljam, kábé mennyivel lőtt a gépem.
Az ülés pedig ne süppedjen!
A tejszínhab álljon, mint a jancsiszög!
Más esetekben a téma tartson ki minimum addig, míg beállítok (esetleg jöjjön nyomban még egy vonat)!
A dolgok felszínükben hordozzanak mélységeket!
A cápa ne kezdje nekem a repülőgépeinkről koppintani a formáját!
Legyen felhős az ég, oké, de a felhő ne legyen vastag!
A légkörben felgyülemlő elektron töltés-fölösleget a jóisten vezesse fölfelé, ahová akarja! Ne játssza itt a Zeuszt nekünk, ezen már túlvagyunk!
A túlvagyunkot pedig ne kelljen különírni! A különírnit se, mert az zavarossá teszi a szőrszálhasogatást! Szőrszálhasogatás detto.
Na igen, legyen a vaj puha, de percig se avas!
Keleti Évának legyen kis koffere!
Akinek hatalmában áll, rántson jótékony leplet a szörnyű autókarambolok köré, de olyasféle kivitelűt, hogy legalább arról lehessen akkor már jó képet csinálni!
Még ami a graffitiseket illeti: a festék lemosható legyen, igen! És mindenki firkáljon! Még a képviselők is! De szigorúan olvashatatlant!
Karácsony tájt a Fenyőt csak kivágják, géppisztollyal ne ejtsék el szegényt!
Ha feleségemmel önkioldólag táncolok, üveggolyó formájában sem tartok igényt a távolságra. Más esetekben, a közelség formájában legyen bármikor kéznél üveggolyó!
De az üveggolyót inkább távolság formájában kérem, hisz kultúrember vagyok.
Herbst ne nézzen nekem úgy, mint ki nem érti, mi a Winter, a Frühling! A Morgenről meg ne csak Az jusson eszébe, a mór 'gen! S tudjon Sontagról is!
A tél? A hóemberről derüljön ki ez-az! Legyen például hódudája!
Bár a telezés... !
Ha lencsém elé kerül, legyen inkább pusztán szemrevé telezés.
Ja igen, a kő kemény legyen, az üveg meg legyen visszaváltható! (Nem, nem az üveggolyó!)
Legyen rozsdává a vas, teljesen ám!
A rozsda őrizze a formát, a dologét, ami már nincs többé, de volt.
Az igazságot anyag voltom csalárd mivoltáról ne vágja senki szemébe a szél.
Végezetül: ami a háttérben eddig felgyülemlett, az most ne kezdjen el nekem az előtérben felhalmozódni!
És minden, minden kívánkozzék full auto módba, hogy a művészetet maga választcsa meg a gép!

1 megjegyzés:

  1. Pfff, ez jó Ofszisra sikeredett, Vektorozott szemüvegen keresztül... :D

    VálaszTörlés