Négyszáz is lehet, négyszáz is lehet... meg Magyar Kultúra Napja

Hogy én mivel kezdem reggelente?

Először is kimondatom feleségemmel az alapvető élelmiszerek árát, többször, jó hangosan. Egyetlen napot sem szabad elmulasztanom. Ha csak pár hetet is kihagynék, alighanem sokkolóan hatnának rám az aktuális adatok.

Fontos már előjelzés formájában megbarátkozni a valóság még csak tendenciáként fenyegető voltával.

Alapvetően nem vagyok ínyenc, nálam élen a félbarna kenyér. Sajtban viszont, sajnos, már képtelen vagyok letenni velem született kékpenészes arisztokratizmusomról.

Így aztán ki-kicsúszik egy átok is a számon reggelente, a ki ne mondjam emirátus égig érő, rossz szimbólum értékű csodáit illetően, amelyekben szorgos pékjeink és sajtterelgető pásztoraink minden hordónként elszívott energiája benne sűrűsödik.

Közben már délelőtt lett, bekukkantottam levelezésembe. 
Ex pót-szülővárosomból (persze valójában csak az e-köztes térből) meg-megszólít egy robot, efféle átlátszó szöveggel: "Kedves dozi! Megnézték a profilodat..."

Hm. Már jó néhány hónapja nem is fordultam profilba, teljesen szembe néztem, mindenek előtt persze az országos történésekkel, de eközben önmagammal is, és ha csak lehetett, a hozzám fordulóknak sem fordítottam hátat.

Aztán jön időnkint egy ilyen üzenet ugyanonnan:

Némi logikával kikövetkeztethető, hogy valamelyik ex tanáromról van szó. Próbálok visszaemlékezni. Kedves osztályfőnököm egészen biztosan nem üzenhette ezt, mert ő tud magyarul, egyebek mellett tőle tanultam, hogy a hozzás igék ragként hoz-hez-hözt vonzanak. Szóval, "...hozzáadott ismerősei közé", ezt csak valamelyik balfék tanárom írhatta - volna, de nem, nem emlékszem, hogy nekem ennyire hülye tanáraim lettek volna. Illetve volt kettő is, csak azok már 120 évesek lehetnek, százhúsz év alatt már csak-csak megtanul az ember beszélni.

Robot, aligha kétséges tehát. Az ember eleven fiának, tudnia kell, hogy a levelet ismerősünknek név szerinti mexólítással kezdjük, és tudnia kell, már ha valóban ismerősök vagyunk, hogy a mexólításban melyik szó a név.

Ezért gondolom, hogy robottal van dolgom, akivel ez esetben persze ahhoz illő hangon kell beszélnem.

Kedves Robot! Megkérhetnélek, hogy menj a p...ba? Rejtjelesen fogalmaztam, hátha mások is olvassák. Ha valóban robot vagy, csupán pár másodpercedbe fog kerülni a "p" legvalószínűbb jelentésére rátalálni.

Most ocsúdtam fel: ma van a Magyar Kultúra Napja!

A Magyar Kultúra Napja alkalmából tesztelték a fiatalokat a tévé nyílt színe előtt, hogy tudják-e vajon, melyik az eredeti Kölcsey alak, a  "hozz reá víg esztendőt", vagy a "hozz rá víg esztendőt" Az enyhén dülledt szemeken látszott, szinte mindenki magában dúdol, hogy meggyőződjék, miként is íródott a Himnusznak azon sora pontosan. És persze a "hozz reá"-ra tippeltek - tévesen.

A tudós, az ügyeletbe szólított, akit én általában nálatoknál kevésbé szeretek, mondott valami nagyokosat, amit csak ő tudhat, az említett tévedést meg annyiban hagyta, hogy - kvázi, ejnye, ejnye! - mindenkit megtéveszt az éneklés.

Azt viszont, hogy mi van e mögött, már sem ő, sem más nem említette meg.

Hallható gyakorta, hogy Erkel teremtett Kölcsey Himnusz című verséből igazi, nemzeti himnuszt. Valóban. És még azt is megkockáztatnám, hogy e vonatkozásban nagyszerűbbet alkotott, mint Kölcsey. Ehhez persze a maga lehetőségeit komolyan kellett vennie. Csodálatos dallama a maga belső természete szerint itt-ott eltér a vers ritmusától. A dallamban, oda, ahol egyetlen szótag, a hozz rá "rá"-ja van, díszítés kívánkozhatott, így két hangot kell énekelni. A magyar fül, mert a magyar fül azért nem hülye, rögtön felismerte, hogy a rá-nak van egy két szótagos párja, ami ide hibátlanul illik. Így hát reát énekelünk. Aki leszámolja a vers sorainak szótagjait, az tudhatja, hogy a "hozz rá víg esztendőt" lesz ugyanannyi szótagú (6), mint az "a múltat s jövendőt" (6). Ám az ember szívesebben énekel, mint versel.

A himnusz dallamának folytatása is ugyancsak érdekes, mert egy csaknem másfél oktávon át ereszkedő gyönyörűségesen egyszerű lépcsőzet ez (Csajkovszkíj Hattyúk tavában van valami hasonló megoldás), ami úgyszintén nem felel meg szám szerint a vers szótagolásának, de hiszen nem botlanánk-e meg, ha a lépcső egyik lépcsőfokát elhagynánk? vagy pedig azt kellene énekelnünk: megbűnhődte már e né(h)ép... ezért Erkel a szép lépcsőzet legalsó fokához átcsalta a következő sor névelőjét: "megbünhődte már e nép a"  és azután jön az utolsó sor, ahol a hiányzó névelőt meg egy magánhangzó enyhén hehezetes nyújtásával mégis csak pótolnunk kell: múltat s jöve(h)endőt. 

Én legalábbis így látom.
Ezt az egészet csak magamnak írtam ám, de azért lehet vitatkozni.

Florius?
Szabó Géza Tanár úr?  

Florius Úr, aki nem pontosan tudta, hogyan kell az észrevételét továbbíthatóvá tenni, utólagos e-mailben ezt írta:
"Kb ezt írtam: egy dolog a nótajelzésre írt vers (mint a Himnusz) és más dolog a megzenésített vers (mint a Himnusz). Ez utóbbi esetében a szöveg kiszolgáltatott helyzetbe kerül a zeneszerző önkényével szemben, akinek a prozódiáról való elképzelései nem mindig egyeznek a mi mai felfogásunkkal. A többire nem emlékszem.

nnnna!"

 Szabó Géza Tanár Úr, akinek a bejegyzése már a leghalványabb szándék mérlegelésénk stádiumában elveszhetett, a maga e-mailjében világosabban szólalt. Miután közölte, hogy nyitott kapukat döngetek, ami körülbelül annyit tesz, hogy elég nagy marha vagyok, mert valóban, ugyan ki a fene döngeti a már nyitva lévő kaput? és hogy-hogy én azt nem tudtam, hogy nyitva van, szóval a nagyszerű tanár úr, aki Janus Pannonius félig elveszettként lappangó dicsőítő énekének elveszett felét nem rég  hihetetlen bátor és okos következtetések nyomán megtalálta Nápolyban, a világ legnagyobb csodálatára, elküldte most szerkesztőségemnek a vele készült interjút, melyből kiolvasható, hogy Kölcsey, református lévén, a kálvinisták 130. zsoltárának dallamára írta Himnuszát, ami épp a bűnbocsánatról szól (lásd: "megbűnhődte már e nép... " stb.) és szótagszáma illetve sortörése pontosan megfelel a Himnuszénak

Ami Erkelhez való viszonyunkat illeti, Szabó Géza felhívta rá a figyelmemet, hogy holmi 13 szótagos már nem is emlékszem hogyan mondva tört soros régi alakzatról van szó (7 és 6 szótagú a két sor), ami természetesen nem passzolt Erkel szimmetrikus veretű elképzeléséhez, és ez okozza az elcsúszkálást és a kényszerű éneklésbeli hajlításokat.

Mindkettőjük értékes adalékaiért igen hálás vagyok.