Némely embernek vannak reménytelen-boldogtalan szenvedélyei. Nekem ilyen a világ nem lehetséges megpillantását lehetővé tevő panoráma képek alkotása. Itt van például ez a Lipótmezei út című képem. Nomen est omen. Mindamit a lipótmezei jelző áttételesen jelenthet, ebben a Lipótmezei úton fényképezett kerítésben benne van.
Ezt a kerítést így, egyszerre (bár a képmásra hivatkozó így szócska valós értelme itt kérdéses, hiszen nincs az a rápillantás, ami erről a hosszú kerítésről készült 18:170 arányú képi teljességet bármelyik monitoron egyszerre befoghatná) az út járókelőinek sohasem sikerülhet megpillantaniuk, mert egyrészt olyan messzire kellene eltávolodniuk, ahonnan már kivehetetlenek a részletek, másrészt ott már jócskán a szemközti telek közepén is túl lennének, ahol súlyosan harap a kutya.
Ez a kép a kerítéssel párhuzamosan haladva készített csaknem tucatnyi felvételből lett utólag összevarrva.
19 893 pixel széles! Tizenkilencezer nyolcszázkilencvenhárom! 300 dpi felbontással 170 centiméter hosszú csík lenne kinyomtatva.
Próbára sem mertem tenni a blogszolgáltatót. E mostani publikálás végett 72 dpi-re ritkítottam a felbontását, és 8000 pixelre csökkentettem a szélességét. Ez még nem minden! Ezután még az általam igen nagyra tisztelt (jó öreg :-) Dobos Sándor iránti tisztelgésem jeléül
(Mediterrán mesék címmel lenyűgöző panoráma fotó kiállítása volt pár éve a Fotográfusok Házában -Nagymező utca - szavakkal elmesélhetetlen...)
s egyben azért is, mert, mint maga mondta, szeretne néha reflektálni blogdogságos ügyködéseimre, de nem talál fogást rajtam, hát szóval az ő technikáját alkalmazva - fogásra kínálván magamat - horizontálisan összenyomtam a képet a felére. !!
Ami tehát most látható, az már csak 3976 pixel széles. Hogy tanulmányozható-e akár csak eme terjedelmében is, e sorok írásakor még nem tudom.
Könyvben semmiképp nem lenne értelme publikálni, mert ez a csodálatosan őrületes kerítés projekt vékony csíkként férne oda, részletei fölött aligha lehetne csemegézni. Kiállításon talán, egy rózsadombi kerítéssel korábban már próbálkoztam is, nagyon macerás volt a kivitelezése, és nem váltott ki akkora sikert, amekkora felületet lefoglalt magának.
Kísérlet ez tehát, hogy olvasóimat beavassam esztelen szenvedélyem boldogító hiábavalóságaiba.
Most, hogy közzétettem, sajnálattal látom, hogy nem nagyítódik a megadott méretre, a csodálatos részletek csak jelzésszerűen mutatkoznak. Úgy látom, ezt a blogketrecet kinőttem. Szóljon, aki tud valami jobbat! :-))
Elsőre furcsállottam az egészet, aztán fény derült a turpisságra az összenyomás említésével. Néha a szükség hozza meg az érdekességeket. Az abszurd tömörítés tovább fokozza a kerítés lipótmezei szagát. Esztelenkedj csak :) én komálom :)
VálaszTörlésKözben megjött a kiegészítésed is. Szerintem a jobb két sávot vedd le egyre, és akkor megnövelheted a főlap szélességét. A képet meg a html kódban kéne átméretezni az oldal szélességre, figyelembe véve a margókat is.
Drága Barátom! Csak nem hozzáértőnek nézel te engemet? :-))) Mindamellett köszönöm a segítő tanácsot.
VálaszTörlésEgyébként az ábrándok és a valóság összeütközésére tettem e kép apropóján kis kitérést. Itt az ilyesféle méretű és részletességű témákra nincs hely. Kicsivel szélesebb sáv, az annyi, mint semmi. Ha jók lesztek felteszek egy kis szeletet a kellőképp látható méretből, csak hogy magam is lássam, mit veszítetek :-))))
De bizony :D
VálaszTörlésIgyekszünk, legalább is magam jónak lenni, mert kíváncsi vagyok...
S ha belegondolunk, a fotó se más, mint az ábrándok és a valóság állandó ütköztetése.