Megnézhettem volna a Lerágott Édent a Városmajorban (Húsz perc metró, még tizenöt gyalog). Beugorhattam volna a koncert miatt (Mendelsohn Éliás a lobbista - MŰPA) mindeddig elmulasztott Nessim kiállításra (Vektor! Mi? Vektor? Nocsak, nagyon kíváncsi vagyok!), de az legalább háromszázötven méter gyalog innen. Így hát én, lusta disznó az Erzsébetvárosi Közösségi Házat választottam háztömbünk hátsó sarkán, ahol módomban állt Baráti Meghívásra egy háromsorosomat és egy tízsorosomat elszavalni az Erzsébetvárosi Irodalmi Délutánok keretében. A huszonhatsorosomról végül mélyen hallgattam, új fiúnak számítottam ugyanis, nem jó ajtóstul felrontani a parnasszusra.
A régi motorosnak számítók persze nem voltak ilyen szerények. Költői tömörségű felvételemen Madár János költő hallgatja az egyik felolvasót: vers két lépésben.
Ja, hideg volt :) Addig kibírtad. Az Édenbe készültem, de egy munka megbeszélés túl sokáig elhúzódott, és már csak a Polgár maradt.
VálaszTörlésA kép tényleg költői tömörségű, és rizsátlan :D
Szerencse, hogy már egyetlen szóból is értek. Kedves Ismerősöm ezek szerint (már megint :-)bedöntött tegnap valami vígasztalót.
VálaszTörlésJól sejted :D Rám fért...
VálaszTörlés