NÉZTEM ÁM!

fél kilenckor annyi ember özönlött a Dunapart felé, mint a nyű

A budi hegyekben tágasabb volt

és szép vót - már a szemnek...

...filozófiailag viszont, rajtam kívül csak a kutyát érdekelte.

Tizenegykor még mindig annyi ember rohangált az utcán, mint a nyű.

Ja, persze, őrületes kánikula volt, és jól feltüzelték az ifjúságot!

égiparádé

    MÚLT  -  JELEN  -  JÖVŐ

MÁV 12 PONTOM

Kiáltvány ahhoz, aki a MÁV-ot magáénak akarja

1.  A vonat útközben ne ácsorogjon nekem, hanem számomra tetszetős sebességgel haladjon célom felé! Eközben semmi ne romoljon el!

2.  Szállításom a MÁV alkalmazottakra általánosan jellemző szorgalomnak és felelősségteljes munkavégzésnek valamint az ésszerű mechanizmusoknak köszönhetően, s ne pedig a jegy árának folytonos emelgetése által váljék gazdaságossá és nyereségessé.

3.  A menetrend legyen szentírás! Törvényben legyen meghatározva a késésből fakadó kártalanítás percre pontos tarifája, és az így felmerülő költségeket – függetlenül attól, ki a felelős a késedelemért - a vezérigazgató fizesse!

4.  Legyen a MÁV-nak legalább annyi mozdonya, ahány vonat menetrend szerint egyszerre úton van! A mozdony ne azért vonszoljon vonatot egyik állomásról bizonyos másikra, mert ez a mozdony már félig be van dögölve, és ott fogják majd megjavítani!

5.  Amelyik vonalon egyszerre két irányban kell vonatnak úton lennie, külön sín legyen oda és vissza!

6.  Nyáron ne legyen a vagonokban fűtés! Ha van, a költségét – függetlenül attól, ki mulasztásáról van szó - a vezérigazgató fizesse meg!

7.   Télen a felhúzhatatlan vonatablak ne legyen lehúzható, és a vagonok automatikusan záródó ajtókkal és működő légkondi berendezéssel legyenek felszerelve!

8.   A vasúti kocsi belső architektúrájával és infrastruktúrájával ne akarják a legalsóbb mederbe terelni másokétól eltérő utazási igényeimet és ízlésemet!

9.  A piktogramoknak – és különösen azok összefüggéseinek - tervezését olyanra bízzák, akinek van annyi esze!

10. A vonaton lehessen dohányozni a kijelölt helyen, máshol viszont robbanjon fel a cigaretta, ha csak a puszta gondolata fennforog, hogy előveszik!

11. Minden vagonban legyen budi is, a WC-ért pedig fizetni kelljen! Esetleg majd, ha az államadósságot már visszafizettük, szagészlelő automatizmus gondoskodjon róla, hogy aki érdemesnek bizonyult rá, a bedobott pénzt visszakapja!

12. Követelem az 1. osztályú kocsik létfontosságának felülvizsgálatát! Helyette legyen minden vonaton legalább egy osztályon aluli – gyárilag összefirkált, megszaggatott, telepisált vagon! A firkálók, szaggatók és pisálók pedig az utazás megkezdésétől olyan szemüveg viselésére legyenek kötelezve, melyen át e vagonokat makulátlannak, az összes többit pedig összefirkáltnak, összehasogatottnak és telepisáltnak látják!

ámen
minden nyáron, de különösen tizennyolcadikákon

Pesövé Ofszi

Képregriport

Tűnődöm a szentendrei HÉVen, vajon miben hisz a velem szemben ücsörgő tinilány.

Aztán az érthetőség végett GÖELEVEN lecsap

Tinilány menekülőre fogja

Hát a fényképezés üdvözítő voltában nem hisz, az már biztos :-)

Kik ugrálnak?

Úgy hírlik, egyre többen ugrálnak le a Kassai téri 16 emeletes ház tetejéről. Mindenféle kétségbeesett kisemberek, akik nem képesek tolerálni, hogy fent és lent között mekkora különbségek vannak.

Nagy ember még sosem ugrott le innen ez iránti elkeseredésében. Képünk, ami a Kassai téri toronyházról készült, jól szemlélteti, hogy miért nem:

Ők, az igazán nagy és demokratikusan gondolkodó emberek egyszerre vannak egészen fent és egészen idelent, közöttünk, földön járó kisemberek között. Ezért számukra az ugrótávolság, egyáltalán, olyan, hogy távolság, egyszerűen nem létezik.

Illetve, dehogyis nem: mint üveggolyó, amennyiben születetten szemtelenek. A távolság, mint üveggolyó. Megesik, hogy azzal néznek a messzi jövőbe.

szívünk fölött kis kütyük

Kölni audiovizuális professzor barátom látogatta meg Budapestet,  aki már csaknem húsz éve nyugger (na persze nem úgy, mint én: egyfolytában röpköd a világban.) Meglátván, hogy GÖELEVENNEL  a nyakamban érkezem, büszkén előkapta csikkzsebéből a maga kis Lumixét.

Megnyugodtam: ezek szerint ő is azon az úton halad, hogy elfelejtsen fényképezni.

lábra mentem

Közismert az a szex-irányba célzó tréfás mondás, hogy kis ember nagy bottal jár.
Ez, természetesen, férfiakról szól.
Most kiterjeszteném azonban ezt a mondást a nőkre is. Tegnap láttam ugyanis egy aprócska nőt,  a metrón utazott velem szemben. Ülni még csak tudott (lásd az ábrát) , de aztán, amikor felkelt, bizony tántorgott: ekkora botokkal nagyon be volt indulva :-)))

bal szemmel kelni

Bár a tudományom mai állása szerint mindenért felelőssé tehető meteorológusok nem ezt ígérték, reggelig tombolt a hőség lakomban. Amikor kilenc felé kitántorogtam a konyhába, Ákos már a barátnőjétől hozott friss tejberizsát kanalazta, és a legfrissebb Metro újságot lapozta.
Nekem bezzeg... - morogtam magamban, és igen bánatos voltam. Valahogy bal szemmel kelhettem, mert a csésze pereme alatt sorjázó motívumot egytől egyig halálfejnek láttam. Ha hunyorítok kicsit, még most, utólag is annak látom, pedig már tudom, hogy tehenecskék.

Felkínálom a képet tesztelésre. Aki halálfejeket lát, pokoli helyzetben van. Vagy kedvére rizsázó barátnője nincsen vagy légkondija. Ha egyik sem, az a legsajnálatosabb.

meglátások

ez a meglátás érkezett imént kedves ismerősömtől

szerintem viszont:

további meglátásokat szívesen fogadok :-))

Himnusz bíbíszísen

Ahogy itt a szoba közepén, karosszékben ülve, de gondolatban igen is vigyázzban próbáltam Szilágyi Áronnal és –tól magamhoz álmodni az aranyérmet, feltűnt nekem, hogy a könnyeim sehol.

A Himnuszunk zavart meg a teljes beleélésben. Mintha gúnyt űzne belőlem egy zenekar.

Aztán kiderült, mi történt: a londoni BBC zenekar, talán fejjel lefelé tartva a kottát, vezető szólamként emelte ki a hangszerelésből az egyik kísérő szólamot. Baki vagy micsoda.

Nem várhatjuk el, hogy az angol karmester annyi himnikusan önmagát mutogató nép között akár csak hallott volna már Erkel Ferencről. Vagy kétszáz nép szerte a világon, s ama kevés kivételével egyik sem az angol himnuszt fújja.

Vágták tehát a bíbíszísek a fát hűvös halomban. Összességében az a rengeteg kottafej mind-mind megszólaltatott, ami nemzeti dalunk partitúrájában ott van. Közben talán dúdolták a magukét, hogy az mennyivel szebb.

Eltelt egy egész nap, mire észbe kaptam: de hiszen én magam is, sok-sok év óta a magyar himnusz basszus szólamát énekelem, valahányszor eljön a közös éneklés pillanata: abba a szépen ellenpontozó, mindent összekaroló dallamívbe annyira beleszerettem.

Úgy tetszhet: az örökség őrzőjeként valahogy én is csalok. Mentelmemre szóljon, hogy én ezt a szólamot sohasem énekelném egymagában/egymagamban, hanem csakis akkor, amikor százak, ezrek, százezrek emelik hangom fölé a vezető dallamot. Mégis, ha törvénybe lenne foglalva a himnusz-éneklés hogyanja, már rég börtönben csücsülnék.

Szerencse hogy ez lehetetlen! Szerencse, hogy senki nem terpeszkedhet paragrafusokkal az érzelmeim fölé, s nem cáfolhatja meg törvényi sorok között olvasgatással, hogy én már magamnak és mindenkinek végérvényesen magyar vagyok.

És legyen ez így az angolokkal is!

Szóval, csupán azt akartam mondani, hogy csak így tovább, hogy kapják be a bíbíszísek! Hogy mit? Hát a fúvós hangszereik szájba való végét.