2015. február 2., hétfő

Kertészkedés

A 20. század egyik legnagyobb fotográfusának, André Kertésznek az albumaiban lapozgattunk ma, míg vártuk, hogy Angéla Merkel utazzon el végre már, mert a hatalmas torlódások miatt még a zebrákon is alig lehetett közlekedni a belvárosban. A Pécsi Jószef Fotográfiai Könyvtárba menekültünk be, s lapozgatván feltűnt nekünk egy szóra érdemes apróság.
André Kertész bizonyos  párizsi képe a különféle albumokban egész más kivágást mutat. A könyvlapokat fél kézzel tartva rálőttünk a szóban forgó esetekre (lásd alább!), nem repróértékű kattintások ezek, csupán sebtében lőtt referenciák bizonyos észrevétel illusztrálására, hogy közvetíthessük olvasóinknak, miről van szó.
Az A-val jelölt kiadásnál (Centre National de la Photo zsebkönyv sorozatából) figyeljünk a jobb oldalon lefelé húzódó ereszcsatornára. Ez a képelem sehol sincs a Thames and Hudson 1972-es londoni kiadványában. (B vel jelölt középső kép.) Az ugyancsak 1972-es, a Corvina kiadásában megjelent Fotó André Kertész kötetben viszont, ahol pedig még merész kifutásban is részesítették André Kertész fotóit, az említett ereszcsatorna mellett meglepő sok további ablak bukkan fel (C kép), miként jobbra fent is egy olyan ablak, ami a másik két esetben teljesen hiányzik.
Nem tudni, vajon André Kertész adogatott-e esetenként új és új nagyításokat ezekhez a kiadásokhoz, de kétségtelen elég merész formai eltérésekről van szó.
Több olvasata is van a dolognak. A lényeg, amitől fotótörténeti nagyság lesz az emberből, nem millimétereken, talán még centimétereken sem múlik. Nagyon sok olyan fotóval találkozik ma az ember a művészkedés felületein, ahol a szerző halál komoly szigorral identifikálja magát kópiája szélének egyszer s mindenkorra való meghatározása által. Vannak fotográfusok, kik efféle szentesítésekkel írják és írják a fotográfia virtuális "nagy könyvébe", még életükban alkotóéletük visszavonhatatlan és megmásíthatatlan történetét.
A másik olvasat (lásd ferde csatornacső!), hogy vajon manapág, sok millióan, művész rang után lihegve nem buzizzuk-e túl formailag a képeinket? A fotográfusi életmű talán nem is attól  értékes, hogy mennyit nyom a formaesztétika patikamérlegén.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése