Jóval a tegnap előtti lapzárta után Markovics Ferenc fotóművész barátunk –
úgy is mint két lábon járó fotóenciklopédia – megajándékozott bennünket s
olvasóinkat az alábbi reflexiókkal Kertészkedés című posztunkkal kapcsolatban:
Kedves Mindnyájan,
eltűnődve a tűnődésre ítélt Kertész-képen, jutott eszembe egy s más. (Néha, elvétve megesik).
1993-ban készítettem interjút Munkácsi Márton öccsével, Muky Munkácsival. Volt ebben egy ilyen mondata:
"Bemegyünk a laborba egy negatívval, és egy óra múlva kijövünk az arról készített öt, teljesen különböző képpel"...
Mármost, teszem hozzá a fentiekhez, azért, mert azon frissiben még nem tudod eldönteni, melyiket tekintsd egyedülinek és üdvözítőnek.
Azután, mert sürget az idő és a szerkesztő úr, valamelyiket elküldöd a lapnak (kiadónak, unokaismerősnek stb.)
Ám megmarad négy (köztük a szűkebb, a ferde csatornás stb.), amelyek lappanganak, mígnem sok év múlva kezébe akad a szerzőnek, szerencsésebb esetben, ha időben feldobja a talpát, egy felfedezőnek, aki kihalássza a hagyatékból.
Ennek ékes példája éppen Munkácsi Márton, akinek Jean Harlow-ról készített képe számtalan kiadványban jelent meg, ám a lappangó negatívról most kiderült, hogy ez egy erősen megvágott fotó, miközben ma sokan úgy ítélik meg, hogy az elhagyott részletek, a bővebb lére eresztett változat sokkal érdekesebb.
A tanulságot egyetlen szóban foglalnám össze: HOPPÁ!=-O :-[
Barátsággal: Feri.
eltűnődve a tűnődésre ítélt Kertész-képen, jutott eszembe egy s más. (Néha, elvétve megesik).
1993-ban készítettem interjút Munkácsi Márton öccsével, Muky Munkácsival. Volt ebben egy ilyen mondata:
"Bemegyünk a laborba egy negatívval, és egy óra múlva kijövünk az arról készített öt, teljesen különböző képpel"...
Mármost, teszem hozzá a fentiekhez, azért, mert azon frissiben még nem tudod eldönteni, melyiket tekintsd egyedülinek és üdvözítőnek.
Azután, mert sürget az idő és a szerkesztő úr, valamelyiket elküldöd a lapnak (kiadónak, unokaismerősnek stb.)
Ám megmarad négy (köztük a szűkebb, a ferde csatornás stb.), amelyek lappanganak, mígnem sok év múlva kezébe akad a szerzőnek, szerencsésebb esetben, ha időben feldobja a talpát, egy felfedezőnek, aki kihalássza a hagyatékból.
Ennek ékes példája éppen Munkácsi Márton, akinek Jean Harlow-ról készített képe számtalan kiadványban jelent meg, ám a lappangó negatívról most kiderült, hogy ez egy erősen megvágott fotó, miközben ma sokan úgy ítélik meg, hogy az elhagyott részletek, a bővebb lére eresztett változat sokkal érdekesebb.
A tanulságot egyetlen szóban foglalnám össze: HOPPÁ!=-O :-[
Barátsággal: Feri.
Markovics Ferenc ajánlotta egyben, hogy írjuk be a google-ba,
hogy Martin Munkacsi Jean Harlow
Be is írtuk nyomban. Nos, Markovics Ferencnek ez a felvetése
ismeretterjesztő látószögünkben messzebbre mutat. Egyetlen kukkot nem írtunk
ugyanis még arról, hogy mi az alkalmazott fotográfia. De ami késik, nem múlik
–már ha időben fel nem dobjuk a talpunkat :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése