Számos témában státuszunk
alulnézeti, minek is tagadnánk!
Itt van például ez is. Még sosem
voltunk Móser Zoltán fotókiállításon. Bár régóta ismerjük a
fotóművészet terén jegyzett fontos neveket, az e név mögötti tevékenykedés
valahogy elkülönült, távol maradt a számunkra figyelemre méltó színterektől.
Láthattuk fotóit kulturális periodikák oldalain, ahol a szövegen van a
hangsúly, s az illusztrációk minősége, a vizuális minőség sokszor jóval
kevésbé fontos és fényes, mint a szövegé, inkább csak folthatási elem, még ha
az alkotó neve vagy a képek témája ranggal bír is. Az ilyen fórumokon szinte
mindig lefedi a vizuális szempontokat egyfajta ortodox szerkesztői buzgalom,
illetve esztétikai belterjesség. Úgy tűnt, a Móser fotó, ami ilyen környezetben
szemünk elé került, nem is a világ érzéki felfedezéséről szól, hanem az u.n.
nemzeti kulturális köztudat valamiféle szolgálatáról.
Kicsit felkaptuk a fejünket,
amikor aztán egyszer csak Prima Primisszima művészeti díjra jelölve
találkoztunk Móser Zoltán nevével. E mindenféle szempontból nagy becsértékű
fórum előtt – mi közünk hozzá, de szinte biztosra vesszük – hatalmas lobbizás
folyhat, hogy megvezessék – na jó, csak kisegítsék! - a jószándékú, de a művészettől
távol berendezett agyféltekéjű gazdasági mágnások szemét. Egyébként is, a lobbizás
mára igen fejlett (dörzsölt, csiszolt) tevékenységi ága lett a társadalmi
értékek rangsorolásának.
A következő meglepetés az
úgyszólván tegnap gründolt, az állam égisze alatt felragyogó Magyar Művészeti
Akadémia tagjainak lajstroma felől ért bennünket: Móser Zoltán volt alighanem az
első, akit a fotóművészeti régió zászlaja alatt akadémiai taggá választottak.
A mostani Móser kiállításnak a
kissé fura elrendezésű, de elegáns, nagykörúti Forrás Galéria adott teret. A cím:
Befejezett
képek néhányakban esetleg rossz remineszcenciákat ébreszt, amiért egy
pár évvel ezelőtti nyomdai kiadvány okolható.
Haris László fotóművész,
akadémiai tag megnyitó beszédében jól
elhelyezte a móseri idolt. Móser élete egy, a nemzeti kultúra értékeinek kutatásában,
kulturális tudnivalóink fáradhatatlan publikálásában eltöltött élet, melyhez
kezdettől társult a lefényképezés szenvedélye.
A fél évszázadot átölelő hatalmas
életműből összeválogatott tárlat anyagának ismeretében azt kell mondanunk: a
művészet specifikus lényege felől - s egyben alulnézetünkből - közelítve Móser
Zoltán nem több mint műkedvelő. Hiányzik belőle a látás eredetisége, márpedig
ez – innen, alulnézetünkből különösen – a művészet elengedhetetlen velejárójának
tűnik. Szemléltető példának sok nevet említhetnénk Eiferttől Benkőig. Hiányzik
a szuverén formateremtés tehetsége, a bátorság meg az a vizuális intelligencia,
ami sok egyéb jelesek mellett, mondjuk, Balla Demeter, Gáti György, Kerekes
Gábor vagy Féner Tamás, esetleg Czigány Ákos látását jellemzi (hogy ne csak
öregeket említsünk.)
Móser képeinek decens ám
érdektelen az esztétikai szerkezete, kulturális langyosvíz. Nem dilettáns, nem is amatőr az ő attitűdje, ezeknél azért több, kétségtelen. Ám a móseri fotó -
kevés kivétellel - szépségét és figyelemre méltó voltát csupán a lefényképezett
materiális struktúrák, tárgyak és objektumok szépségéből és figyelemre méltó
voltából meríti. Mondhatnánk: a kulturálisan már garantált értékek felszínén való
odaadó legelészés ez.
A kiállítást azonban, ami
installálás tekintetében sem túl korszerű, ám az elmozdíthatatlan környezeti
adottságok miatt helyenként még akár anakronisztikusan pöffeszkedőnek is tűnhet,
trendi kötelességtudatból sok neves művészünk (mindenek előtt talán az
akadémiai társak sora) megtisztelte azzal, hogy jelen volt a
megnyitón.
Szépséges hangjával feltűnően emelte a
galéria termeinek fényét Zádori Mária akadémia tag is.
Összefoglalva alulnézetünket:
érdemei elismerése mellett helyénvalóbb lett volna Mósernek inkább egy
tudományos akadémiai széket adni, egy speciális, inter-média-diszciplináris különpáholyt.
A művészet* – helyes esetben,
eredeti küldetése szerint – nem a civilizációs értékek tetszetős leltározása,
nem is ideológiák esztétikai szolgálata, hanem ennél sokkal előbbre való dolog:
a ráción túli valóság érzéki felfedezése. A kulturális értékek még oly
jószándékú fotográfiai gondozása sem tesz valakit fotóművésszé.
* definiciónk a messzi múltból hagyományozódott (ősi) emberi
törekvések funkcionális elemzésén alapul.
Móser Zoltán és Haris László alulnézetünkből
Móser fotók helyenként már pöffeszkedőnek tűnő installációban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése