2014. január 20., hétfő

álca



Mai álmunk (öszes jog eladó!)


Zavaros vízzel teli gödörben (vázlatok egy kubikgödörhöz :-) halnak álcázott korhadó fatönk. Elképesztően megtévesztő. Azt hiszed, mindjárt tovasiklik, ahogy figyelmeddel közelítesz, de meg se moccan. Még meg is lökheted, persze, hiszen a képzeletnek nincsenek korlátai, és ekkor szertelebbennek róla a szétázott, halott kéreg foszlányai.
De semmi több.
Álmodhatnád fordítva, hogy korhadó fakéregnek álcázott jókora ronda hal az, de úgy már mindenkinek a könyökén jönne ki. Mert mindenki más ilyeneket álmodik, ha valami gonosz, ám hihető álomra vágyik.
Valami álcásat.
A gonosz zsigereiben tudja, hogy ami lefoszlik az élőről, s még tárgyszerű marad, díszletté lesz a képzelet számára. Díszlet és álca pedig nehezen megkülönböztethető.
Evidens, hogy álcázás csak a gonoszság jelenlétében szükséges, a jók nem álcáznak, azok továbbörökíthető tanulságok nélkül áldozatul esnek.
Továbbörökített tapasztalás, túlélés nyers logikája csak a gonoszokban, pontosabban a gonoszság-képes elmékben lakozik.
Így alakul ki a…
…nem, nem a tápláléklánc, mert az a biológia szintjén funkcionál,
hanem a megölni-csak-lánc!
Ahonnan már csak egy aberrált ugrás az egyedek önnön fajuk iránti cinizmusa.
Meg az önsorsrontó, gyomorkeserítő összevissza álmodás.
Gyomorkeserűnek, ami egyben boldogít is, ott lenne az Unicum,
csak az meg éppen nincs, ugye,
már mióta!


Kisegítő találós kérdésünk:
minemű dolog ez?
A megfejtés két betű!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése