Csodálatos volt hatszázért a rántott hal a Fekete Sasban.
Oláh Zsuzsi (na, ki az az OláhZsuzsi?) régi barátként fogadott. Életet lehelt a telefonomba :-)
Város szerte minden tekintet rám szegeződött.
Hókuszpókként bár, még Törpillával is összefutottam
Mégsem volt már semmi sem a régi - így, egyedül.
Mert hol vannak már barátaim, a régi játszótársak, a régi téglák!
Az alkotóház elnyűtt kapujába többször beleszorult a kulcs.
Estefelé már nem volt kedvem a vacsorához.
Ráadásul aztán, hajnal ötkor két művész öreglány bezárta valahogy kicsivel az orrom előtt (életemben nem keltem még ilyen korán!) az egyetlen fürdőszoba ajtaját - kívülről, de mégis belülről (bent senki, csak a kulcs, hehe... ezt hogy csinálták? tiszta művészet!)
Róluk - bosszúból - nincs kép.
hehe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése