Harminc éves lett Szerencsejáték egyik gyereke, a Hatosl Ottó. Ebből az alkalomból ingyen Sting koncertet kaptunk a Hősök terén.
A Hírtévé úgy tudja, megtelt a Hősök tere, a HVG szerint hatalmas bulit csapott Sting. A Blikk egyenesen  őrületesnek minősítette. Megpróbáltak leejteni egy tűt, de állítólag nem esett le. Aztán persze, mikor az eső mind jobban  nekiszemtelenedett, és iszkolni kezdtek a családanyák, már a százas szög is pottyant. Az Index szerint viszont ebben a buliban egy remek Sting koncert veszett el.
Mi azt tapasztaltuk, hogy a kép hamarabb jött a kivetítőkre, mint a hang - fél másodperc is lehetett az elcsúszás. Először lehetetlennek találtuk ezt a hightech korában, aztán ez is leesett: hát persze, a fény gyorsabban terjed mint a hang!

Szombaton 6 órától a Kisföldalattin csak Sting járatok voltak. A kocsivezető az ajtókat csak azért nyitotta ki a megállókban, hogy kis levegő jusson a kabinokban szorongó Sting-heringeknek.

A videókép baloldalon fátylat kapott. A mobil fedőlapja valahogy betakart. Ezt így már egyik tévétársaság sem veszi meg. De most aztán kivágtuk végre ollóval a fedőlapot - a fenébe :-)

Estében

Nyáresti koncert a Barabás villa kertjének aljában (Kozmosz - Tejút - Naprendszer - Föld - Európa - Magyarország - Budapest - Városmajor utca) Minden tücsök hegyezi a fülét. Székeket vadásznak a szállingózó budai polgárok. Nekem már van: rám telepszik a béke.

A kerti pódium előtt százszámra várjuk, hogy szálljon az este lefelé Razvaljajeva Anasztázia hárfaművész és Környei Miklós gitárművész koncertjére.

És lám - még június középi szelíd világosságban - eljő a nyolcóra tíz, és hárfázni kezd a lány a laza fugákkal rakott kőfal előtt.

Szemem nehezen adja át a terepet fülemnek: Anasztázia húrjainak lassú ringatásával szabdalja szét a kőfalba kapaszkodó ereszcsatorna csövet. Nono! Minden összefügg mindennel kozmoszunk itteni, pszichésre hangolt estéjében.

Farkas Ferenc régi magyar táncai hallatán nyárba szerelmesült bátor gazként nyújtózik a kőfal mögül a vízzel bőven kényeztetett flóra. Felbukkan a virágszálak között darázs-sárga ruhájából kiálló teleobjektívjével egy fényképésző nő, megtermett példány, kattog felénk, el nem eresztvén bal kezéből mobilját, (talán GPS koordináták mentén tudósít a helyi újságnak) aztán új és új nézőpontot keresve röpköd ide-oda a meredek kerti ösvényeken.

Jobbra, mélyről, mintha autópályán húzna el az esti csúcsforgalom. Úgy önmagában szelíd és megnyugtató, a hazatérés modern hangzása volna, csak hogy most kontraként társul az ismert dallam-frázisokhoz. Mentő is küzd a jogaiért. Végül is, bizony, hangszer a javából az ő szirénája. Hangja telítettségéből ítélve, szinte a villa bejáratától visz el valakit.

Efféle hangzatosságok közepette kissé bágyadtnak tűnik a kerti zene.

Néhány szúnyog tétovázik a levegőben, kit válasszon.

Eric Sessler hárfa-gitár szonátájának hangjaira megtér fészkére egy fekete madár, magasan, de pontosan a gitáros feje felett. Reménykedem, hogy fogat mosott, imádkozott már satöbbi...

Bartók 15 magyar parasztdala következik ezután, zongoráról pendülő húrokra szelídítve. Ekkor rám tör a tolakodó kulturális reflex: megvenném ezt a lemezt, ha volna. De csitt, miféle konformista mellékzönge ez!

Háromnegyed kilenc felé következnek a spanyolok, Albéniz. Most jut először eszembe - nyilván nem véletlenül, hogy akár be is csukhatnám már a szemem.

Enrique Granados spanyol táncai alatt csak egy pillanatig mégis kinyitom, s látom, hogy a jobbra eső pavilonban a 70 éves, Oscar-díjas Rófusz Ferenc életművét dokumentáló kiállítás egyre fényesedik. Persze nem magától. Ezt teszi a nagy varázsló az ő éjbe pörgető kozmikus leleményével.

Mire Anasztázia bal tenyeréből a spanyol fandango ritmikus futamai előpörögnek, a darázs már elült, begyűjtötte, amit gyenge fényben már alig látó fekete csövével még képpé tenni lehetett.

Diszkrét kottafények gyúltak csaknem észrevétlenül. A spanyol tánc már szinte szenvedélyesen eleven az előttünk vibráló mintegy félszáz húron.

Fura neszek miatt kell újra kinyitni a szememet: a nézőtéren a hűvösebb vérű, dörzsölt hegyvidék lakók kezdenek pokrócokat előrángatni a fenekük alól. Luigi Boccherini vérpezsdítése kevés ezeknek. Talán alszanak is előbb-utóbb.

Hirtelen rázendít azonban egy vadászpilóta, a maga méreg drága égi hangszerén. Ez katartikusan hat, alighanem. Bár még csak most jönne a műsorlap utolsó negyede, Anasztázia bejelenti, hogy ennyi volt, vége.

A közönség - köszönvén mindent az égnek - megértőn oszolni kezd. Ott, a nem távoli magasban most már aztán tényleg dönteni kell. Az egyik szúnyog, na persze, engem választ.

Jóval kezd. Vége csapó - mint a filmekben.

Nézem maradványai színezetét. Aha, én már csak a desszert lettem volna.

Moszkitóüldözés hárfával

Catrin Finch skót királyi hárfaművész adott tegnap este koncertet a gödöllői hárfafesztiválon.
Tömören szólva: nagyszerű volt.

A koncert egyik népszerű darabja:
Catrin Finch hárfája segítségével felfigyel a gödöllői királyi kastély dísztermében egy moszkitóra.

Catrin Finch Ph.GÖELEVEN meglátása szerint, akinek felkészültsége okán miénknél jobb a színlátása.

FESTETICS a négyzeten

Objektív beszámoló a Festetics palotából.

Az objektívet GÖELEVEN hozta. Könnyű sétára vittük kedd este. Öregszik már, zörögve nyitja a boltot, Av üzemmódban megvakult a display, M üzemmódban halott a módusz tárcsa. Három éves sincs. A gyárilag beprogramozott apoptózis szomorú jelei mutatkoznak.

Kedd este Festetics volt a négyzeten.

A Festetics Vonósnégyes a Festetics palotában - a Bródy Sándor utca Nemzeti Múzeum felé eső végén, nem messze onnan, ahol Cseh Tamás orrcsontja eltörött (Bereményi Géza tolla szerint. :-)

Gyanútlanul, macska ügyességgel , ahogy Arany írá: hosszan elnyúlt testtel közelednek a nyári estében a koncert helyszíne felé a vendégek, történetesen a mi hozzátartozóink.

Kertész István, Petőfi Erika, Véghelyi Krisztina és Pertorini Rezső adott koncertet Glinka, Haydn és Mosonyi Mihály vonósnégyes műveiből.

GÖELEVEN hallása sosem volt jó, így most is a látványra tört. Áldoztunk kedvelt hóbortunknak a lábra menésnek is.

A Festetics Palota igen nemes anyagokkal burkolt termei közül padló intarziájával emelkedik ki a díszterem.

Egy extázisban elszabadult hosenträger.

Háttérben jobbra, messze, fent a nagyszerű csellista, Pertorini Rezső

E jól kondícionált nyáresti koncerten számunkra Mosonyi volt a nyerő, ám a ráadásként felhangzó osztrák zongorista Hummel apró vonóskalandja is üdítően hatott.

 Míg GÖELEVEN szenzora a háromszázharmincháromnál is több gyertyaizzó tucatnyi óriás tükörben sokszorozott fényében gyönyörködött, végetért a tapsvihar.

Vajda János druszám szerint túl sokat pocskondiázom GÖELEVENt. Van ebben valami, de szeretem is ezt a kis vacakot, számtalan remek rajzolatot dobott szemem elé az eltelt csaknem három évben. Na, igen, átvert száz féle módon, s pompás pillanatokat szalasztott el legalább annyiszor. Ám mikor már nagyon pipa vagyok, előkapja békaperspektíváját vagy macroját. Tudja, hogy ezzel mindig levesz a lábamról. Így volt ez most is. Ennek köszönhetően most megajándékozhatjuk híveinket és léha olvasóinkat egy könnyű nyári találós kérdéssel, ahol a helyes megfejtők között nagyszerű pillanatokat sorsolunk majd ki.

A Festetics Palota eleganciájának egyik aprósága a díszes zártakaró, természetesen a páros ajtószárnyak mindegyikén, egymás mellett. Így a bronzból öntött zártakaró félrehajtható nyelvecskéje mögött vagy van kulcsluk vagy nincs.

Képünkön az egyik vakkulcsluk, a másik viszont igazi. Tessék megtippelni, melyik a vakkulcsluk, a bal vagy a jobb. Csak semmi civakodás, mi tudjuk!

További boldog júliust!  

kincskeresés videóval

Jöttünk szöget leejteni. Ami persze lehetetlen volt. Még a nagy zeneelméleti mágus, Földes Imre is kíváncsi volt ennek a gördülőcipős vastag embernek a koreográfiájára.

Videótánc a hárfa körül (a Duna Palotában.) Minden jegy elkelt. A bájos és sudár Bábel Klári hozta a hárfát, jött eltörpülni a videós ember bámulatos produkciójának dramatikai céltárgyaként.

Mint a videós ember időnkénti integetéseiből kiderült, együttest alkotottak: egy karikalábú szálkás ember is helyet foglalt a színpadon, aki jórészt egyhelyben mórikázott a homályban, miközben a vastag ember pörgött a reflektorfényben. A karzaton is várakozott bevetésre néhány vágóképszereplő, elvegyülve a nézők között, ahogy ez manapság divat.

A sztori piros fonala talán az lehetett, hogy a Vastag Videós ember (továbbiakban Va-Vi) bősz ledlámpájával és mágneses kincskeresésre is alkalmas sámánbotjával ide-oda kergeti Bábel Klárit a színpadon - értsd: a zenetörténet különféle korszakai között Bábel Klári meg hol a zongora mögé menekül, hol öttagú társulata, a Sounds of Bábel segítségéért kiált.

A videós ember azonban lerázhatatlan, a hangszerek és kottaállványok legkisebb résein is könnyedén csúszik át bámulatosan gördülő cipellőjében.

Valami ilyesmi, másfél órában.

Va-Vi a legdrámaibb csúcspontokon kiöltötte ugyancsak vastag nyelvét, és lámpájával egészen belemászott Bábel Klári képibe.

Mindannyian dülledt szemmel, kéjesen izgultunk, hogy mi lesz ebből, hogy talán le is vetkőzik még ez a nagy kövér ember. 

A csúcsjelenet az volt, amikor Va-Vi térdre borult a könnyűzene nagysága előtt a bábeli képzavarban, amit sámánbotjával produkált, majd végül kezdte kiszaggatni recsegő hangládáiból a kábeleket.

A közönség fergetegesen tapsolt. Bábel Klári is boldogan mutatta meg újra és újra ciklámen ruháját, de mi ( GÖELEVEN meg én :-) már katarzisban voltunk, bennünket már csak a rejtelmes koreográfia végső kicsengése érdekelt, hogy mi a fene lehet abban a csótánylapos fekete szatyorban, amit Va-Vi mindvégig a derekán cipelt.

A bemutató utáni szedelőzködés során Földes Imre bácsi kétszer is olyasféle ejnye-ejnye mozdulatot tett fejével. Hát igen, az öregek nehezen tudják követni a művészet szakadatlan, interaktív megújulását.

_________________________________________________

Most látjuk, hogy kicsit olcsó mód túlzásba vittük a lelkesedést. Csak a presztizs kedvéért kevés kritikát is idevegyítenénk hát.

Miként az igen virtuóz Bábel Klári elnézést kért az "abszolut fülűektől", amiért  Beethoven Holdfény szonátáját keresztből bébe csúsztatta a könnyebbség kedviért (ha jól hallottuk Cmollba pontosan :-) akként Va-Vinak is illett volna elnézést kérni az abszolut látásúaktól.

Ja, és a vének, lapzártakor még bizonyára mondják a magukét. Engedjük meg, hogy abban is lehet valami! Megengedjük? GÖELEVEN hozzáértően bólogat.

A karika lábú ember a színpadi homályban

A kincskereső sámánbot. Háttérben néhány nehezen kivehető mellékszereplő

És végül, csak hogy mutassuk GÖELEVENnel, hogy azért nekünk is abszolut a látásunk:
Rejtett mikrofonos felvétel

Zene és hangjáték között

Ott voltunk a Bartók Fesztivál utolsó előtti napi rendezvényén, Szombathelyen.
Modern zenék fűződnek az Intermoduláció együttes és vezetője, Tihanyi László nevéhez.
Modern zenék? Színjátékok vagy inkább hangjátékok, GÖELEVEN fülének még inkább játszadozások ezek a darabok, megtűzdelve gyakorta dramatikailag profinak alig mondható ötletekkel.

Bemutatták Tihanyi Arnis című darabját, ahol Bábel Klára két hárfa között ingázott, az egyik mellett megtapsolták, a másik mellett kifütyülték az Intermoduláció zenészei, anélkül, hogy ez a történés reveláció erejével hatott volna ránk, dörzsölt agyúakra. Hát igen, zene és teátrum, más tészta.

A Németországban élő olasz, Fabio Nieder darabjában a Der Schuh auf dem Weg zum Saturno, ahol cipőkkel verték az asztalt, üvegtáblákon és kavicságyon tapostak, márt volt annyi elvetemültség, hogy élménynek vélje az ember

Erre az estére ide soroltatott a már klasszikus Schönberg Pierrot lunaire című darabjával, melyben a szerző az énekbeszéddel kísérletezett. Ez a mű, bár a szövegintonáció igen érdekesen hatott Meláth Andrea tolmácsolásában, németül hangozván többször kimeríteni tűnt a beszélve éneklés lehetőségeit, így GÖELEVENnél kétszeresen süket fülekre talált.
(A kis hülye egyszer közbe is tapsolt :-))

Kiküldött munkatársunk szerint az est hőse Horn András klarinétos volt,  aki szakadatlan jelenlétével (nem egyszer basszus klarinéton!) úgy szólván lelkét adta a három darab sikeréért. Munkatársunk szerint az est végén már zöld volt. Ezt utólag photoshoppal próbáltuk közömbösíteni, csak magunk épp a zöld színre vagyunk va... csökkenten érzékenyek.
A képen balról: Tihanyi László, Kiss küldött munkatársunk, Horn András és a híres szombathelyi ikrek.