HALLOWEEN

Jó napom volt. GÖELEVEN viszonylag gyorsan felfogta, mi a téma :-))
Csak annyit kérdeztem:
Vágod? - és már vágta is.

DöBestofFilm

The best film promoting country, region or city második díját nyerte a portugálok idegenforgalmi promóciós filmkölteménye.

Nem tartom ujjamat a portugálok ütőerén, hírüket egy jóakaróm osztotta meg velem.

Lágy HD produkció, tele limonadív handabandával: szellő, cselló, szépjány, macsó, kacsó, estifények, tájékok, béke golfvölgye, suhanó pincér, lábnyomok és madártávlat, senki nem dolgozik.

Az esztrád avagy eztneked, himnikusan maszatolós zene - ha százszor meg tudnám nézni, egyre inkább hánynék.

E filmköltemény eszembe juttatja a még ezredfordulónk előtt sorsára maradt diaporámát, ami a szegények mozija volt. Kölcsönvett zene, föld közelben talált látványok, esetlen technika, köldöknéző szakköri gondolatok.

Lám, ha nem a butácska szegények, hanem az okos gazdagok mozija lett volna az a miénk, pont ilyen portugál rémálmos limonádékat locsolhattunk volna mi is - nem az éterbe, akkor még nem volt internet, hanem a közérdeklődés promóciós falaira. Már akkor, nyolcvannégy táján. Szuperplánok és szatelitközeli plánok váltogatásával (megfizethető bérrepülőgép már akkor is volt).

És mennyi díjjal halmozott volna el bennünket az üzleti remény! Mennyi arany plecsni záporozott volna ránk! Mozdulni sem tudnánk most alatta - ennyire... annyira jóllakottan.

a kula-túra utcája

Közepes csinnadrattával átadták Erzsébetvárosban a kultúra utcáját. Hetek óta fotózom a Kazinczy utcai fejleményeket, mivel házunk itt áll az utca sarkán.
Azt mondja szomszédom, nem a kultúra utcája ez, hanem a kula-túra utcája. Kinéz valamelyik éjjel (nem tud aludni a zajtól) és azt látja, hogy épp a szemközti falra szarik a turista.
A verbális újítás tehát jogos. Ide járnak házunk árkádja alá kulálni a fedéltelenek is.
Alábbi rövid képes beszámolóm szombat reggeli, még friss mint a szar.

Háromnegyed kilenckor lábujjhegyen indulok a péküzlet felé, mert egyesek még alszanak.

A kultúra utcájában a zsinagóga bejárata mellett ismeretlen szerző falképe: Az utolsó vacsora.

A kultúra utcájának Wesselényi utcai sarkán az éj folyamán szabaddá tették az eddig korlátozott bejáratot. Nem, nem a vakok, mert azoknak a fehér sávon kell haladniok.

Visszafelé jövet még mindig lábujjhegyen lépkedek...

...nem, nem azért, hanem, hogy bele ne lépjek valamibe, mert most már mindjárt haza érek.

Kedves blogbarátom, a nemes lelkű Libuc, fenti riportomra reflektálva valós és egyben költői példázatot publikált a maga blogján - 
http://hajnalvaro.blogspot.com/2011/10/allat.html - holmi újszülött, anyátlanná lett nyulacskákról.

Költői kérdése, hogy az ember miért nem, ha még az állat is...? - gondolkodásra készteti az olvasót.

Én úgy látom, ott - a pusztulástól megmentett nyulacskák esetében - egy anyácska hajol a doboz fölé, aki a humán eszményű nevelés sikerélményét leszámítva nem kíván semmiféle önérdeket érvényesíteni.

Nekünk, emberállatoknak az atyáskodó állam hajol vackunk fölé, egy állam, kinek csordásító érdekei űberelik a mi természetes kollektív normáinkat, egy állam, aki nem morális ideát, hanem hatalmi automatizmusokat képvisel, mellyel szemben egyre inkább csakis a rafinált erő a nyerő. Csoda-e hát, hogy a nem eléggé rafináltak és a gyengék valamint a kollektív eszmékről (már) hallani sem akarók, akik nem látják át, íly egyre szarabb helyzetben mitől is vagyunk/vannak, vádlóan szarnak egymásra össze-vissza?

Kedves hölgyismerősöm, Felícia most érkezett reflexiójával arra sarkall, hogy kedélyesebben szemléljem a fenti helyzetet, hogy ne felejtsem, szabad vagyok, többféle módon élhetek Dob utcai szabadságommal.
Igen, az én fejemben is megfordult már ez-az, csak nagyon nehéz mostanában lakást eladni.

Hát még ha látnád a fotókat

Már Susan Sontag is pengette, hogy a fotózó ember szebbé reméli tenni a világot.
Barátom egyik kedvenc anekdotája, amikor a fotós sétáltatja az unokáját, és találkozik ismerősével.
- De szép gyerek! - kedveskedik az ismerős, mire a nagypapa:
- Hát még ha látnád a fotókat!

Müncheni ismerőseim Budapest kellős közepén gyönyörködtetik ismerősüket - na, ezúttal nem Budapest szépségeivel - hanem a világ összes más városairól készült albumaikkal..

JÖN ÉS ÉDES LESZ!

JÖN! MÁR CSAK PÁR HÉT!

A MAOE Fotótagozatának ÉDESKETTES című káprázatos kiállítása az Olof Palme sétányon.
Keresd a Városligetben!

Markovics 75+5?

Emberkiállítás papagájoknak

Türelmes raboskodásuk jutalmaképpen a most elmúlt hétvégén érdekes embereket tekinthettek meg a papagájok a Mezőgazdasági Múzeumban.

Képes beszámolónk ezúttal fogyatékos, mert GÖELEVEN, sajnos, nem jutott túl a rácsodálkozáson. Nem pszichés, persze, hanem technikai volt a bibi. A rácsodálkozás szó elején, vagyis a rácson van a hangsúly, a sok sűrű rácson, ami a veszélyes emberektől védte az ártatlan papagájokat, s ami a csökönyös GÖELEVEN élességfelfogását ugyancsak összezavarta. 

A papagájok érdeklődéssel fogadták, hogy az ember bizonyos szavakat papagáj módra képes hajtogatni.

 "degyönyörűvagy" századszor

"degyönyörűvagy" ezredszer

Rács mögül kiszabadult emberkéz próbál a gyanútlan papagájjal kukoricázni.

Aprómadár versenyre is sor került. Hogy mennyire fontos a madaraknak is a sikerélmény, szemlélteti alábbi képpárunk:

Az első helyezett, egyéni bajnok egzóta önbizalommal néz a jövőbe

míg a helyezésre nem méltatott zebrapintyet láthatóan súlyos depresszió gyötri.

Hárfafesztivál

A tizenharmadik gödöllői nemzetközi hárfafesztivál zajlik e hétvégén a Királyi Kastélyban.
Tegnap, pénteken került sor annyi korábbi kiválóság fellépésének sorában a Paris Opera Orchestra fiatal szólistájának Emmanuel Ceyssonnak - mondhatjuk, fergeteges - bemutatkozására. Ő volt a 2004-es amerikai nemzetközi hárfaverseny győztese. Mindössze 18 évesen ismerte meg a nemzetközi szakma a genfi hárfa világtalálkozón. 2009-ben ugyancsak első díjas lett a müncheni ARD zenei versenyen.
Gödöllői koncertjén Ceysson komponistaként is bemutatkozott Carmen parafrázisával.

A brilliáns technikájú Ceysson nem fukarkodott az őt ünneplő közönség előtt való földig hajlással. Képünk tanúsága szerint még a rigorózus GÖELEVEN is padlót fogott.

TÖKVILÁG

Október elsején tökvilág fesztivál volt Zebegényben.

Koós Károly temploma

Kós Károly társa a tervezésben Jánszky Béla és Györgyi Dénes volt - jegyezte meg ekkor utólag egy tök okos ember.
A rántott tök vállalkozás társa pedig a kép bal alsó sarkában, csíkos rabruhában látható Jucika volt, aki, midőn megkérdeztük este hatkor, vajon a vacsorát készíti-e, talányosan mondta, hogy a reggelit-ebédet-vacsorát. Ugyanis már kora reggel óta szünet nélkül kaszabolta a tököket kisebesedett jobb kezével, a hosszú libasorban várakozók örömére.

Éva főrendező, civilben a zebegényi élelmiszer üzlet főnöke

Apuka-anyuka hagyja faragni a gyereket

Tök-fan

Töklegek

Tökök és még egy tökös

Tök-lámpion készül az esti felvonulásra

















Ím, tök tökre lelt a zebegényi János hegyen

GÖELEVEN is tök jól érezte magát