a kula-túra utcája

Közepes csinnadrattával átadták Erzsébetvárosban a kultúra utcáját. Hetek óta fotózom a Kazinczy utcai fejleményeket, mivel házunk itt áll az utca sarkán.
Azt mondja szomszédom, nem a kultúra utcája ez, hanem a kula-túra utcája. Kinéz valamelyik éjjel (nem tud aludni a zajtól) és azt látja, hogy épp a szemközti falra szarik a turista.
A verbális újítás tehát jogos. Ide járnak házunk árkádja alá kulálni a fedéltelenek is.
Alábbi rövid képes beszámolóm szombat reggeli, még friss mint a szar.

Háromnegyed kilenckor lábujjhegyen indulok a péküzlet felé, mert egyesek még alszanak.

A kultúra utcájában a zsinagóga bejárata mellett ismeretlen szerző falképe: Az utolsó vacsora.

A kultúra utcájának Wesselényi utcai sarkán az éj folyamán szabaddá tették az eddig korlátozott bejáratot. Nem, nem a vakok, mert azoknak a fehér sávon kell haladniok.

Visszafelé jövet még mindig lábujjhegyen lépkedek...

...nem, nem azért, hanem, hogy bele ne lépjek valamibe, mert most már mindjárt haza érek.

Kedves blogbarátom, a nemes lelkű Libuc, fenti riportomra reflektálva valós és egyben költői példázatot publikált a maga blogján - 
http://hajnalvaro.blogspot.com/2011/10/allat.html - holmi újszülött, anyátlanná lett nyulacskákról.

Költői kérdése, hogy az ember miért nem, ha még az állat is...? - gondolkodásra készteti az olvasót.

Én úgy látom, ott - a pusztulástól megmentett nyulacskák esetében - egy anyácska hajol a doboz fölé, aki a humán eszményű nevelés sikerélményét leszámítva nem kíván semmiféle önérdeket érvényesíteni.

Nekünk, emberállatoknak az atyáskodó állam hajol vackunk fölé, egy állam, kinek csordásító érdekei űberelik a mi természetes kollektív normáinkat, egy állam, aki nem morális ideát, hanem hatalmi automatizmusokat képvisel, mellyel szemben egyre inkább csakis a rafinált erő a nyerő. Csoda-e hát, hogy a nem eléggé rafináltak és a gyengék valamint a kollektív eszmékről (már) hallani sem akarók, akik nem látják át, íly egyre szarabb helyzetben mitől is vagyunk/vannak, vádlóan szarnak egymásra össze-vissza?

Kedves hölgyismerősöm, Felícia most érkezett reflexiójával arra sarkall, hogy kedélyesebben szemléljem a fenti helyzetet, hogy ne felejtsem, szabad vagyok, többféle módon élhetek Dob utcai szabadságommal.
Igen, az én fejemben is megfordult már ez-az, csak nagyon nehéz mostanában lakást eladni.