Zene és hangjáték között

Ott voltunk a Bartók Fesztivál utolsó előtti napi rendezvényén, Szombathelyen.
Modern zenék fűződnek az Intermoduláció együttes és vezetője, Tihanyi László nevéhez.
Modern zenék? Színjátékok vagy inkább hangjátékok, GÖELEVEN fülének még inkább játszadozások ezek a darabok, megtűzdelve gyakorta dramatikailag profinak alig mondható ötletekkel.

Bemutatták Tihanyi Arnis című darabját, ahol Bábel Klára két hárfa között ingázott, az egyik mellett megtapsolták, a másik mellett kifütyülték az Intermoduláció zenészei, anélkül, hogy ez a történés reveláció erejével hatott volna ránk, dörzsölt agyúakra. Hát igen, zene és teátrum, más tészta.

A Németországban élő olasz, Fabio Nieder darabjában a Der Schuh auf dem Weg zum Saturno, ahol cipőkkel verték az asztalt, üvegtáblákon és kavicságyon tapostak, márt volt annyi elvetemültség, hogy élménynek vélje az ember

Erre az estére ide soroltatott a már klasszikus Schönberg Pierrot lunaire című darabjával, melyben a szerző az énekbeszéddel kísérletezett. Ez a mű, bár a szövegintonáció igen érdekesen hatott Meláth Andrea tolmácsolásában, németül hangozván többször kimeríteni tűnt a beszélve éneklés lehetőségeit, így GÖELEVENnél kétszeresen süket fülekre talált.
(A kis hülye egyszer közbe is tapsolt :-))

Kiküldött munkatársunk szerint az est hőse Horn András klarinétos volt,  aki szakadatlan jelenlétével (nem egyszer basszus klarinéton!) úgy szólván lelkét adta a három darab sikeréért. Munkatársunk szerint az est végén már zöld volt. Ezt utólag photoshoppal próbáltuk közömbösíteni, csak magunk épp a zöld színre vagyunk va... csökkenten érzékenyek.
A képen balról: Tihanyi László, Kiss küldött munkatársunk, Horn András és a híres szombathelyi ikrek.