István Király szilvalekvár

Hogyan készül az István Király pándox nagyon kóser szilvalekvár?

Előre bocsátjuk, olyan lekvárról van szó, mely a befőzés során nagyon körültekintő eljárást igényel, olyankor főzzük tehát, amikor mindent könnyedén összecsapni igyekvő feleségünk hosszabb ideig nincs odahaza. E kijelentéssel persze kitesszük magunkat a veszélynek, hogy Albert Gizi* a nem éppen hízelgő fallokrata minősítést ragasztja ránk.

 

Hozzávalók: tetszőleges mennyiségű, lehetőleg a D-Vektor-édeni-kertből való, érett, piros szilva. (Minél több, annál rosszabb nekünk - lásd később!) Kés, fakanál, ellenzéki sajtótermék, nátrium benzolát, tűzijáték
.

Csak földről gyűjtött szilvával dolgozzunk! A darazsak ugyanis már a fán kikezdik az érett és rendkívül édes szemeket, s gyakran szabályosan eltűnnek a maguk rágta üregben. Ha a szilváért nyúlva egy ilyen magát fenekéig berágott darazsat megérintünk - logikusan: a potroha végén -  nagyon mérges lesz, s azonnal döf. A szilvát tehát lerázzuk, és a földről gyűjtjük össze.

A művelet kezdetét lehetőleg az augusztus 20.-i tűzijátékhoz időzítsük, hogy az udvarban hallatszó durrogásból ihletet meríthessünk e fáradságos procedúrához.
 Az István Király pándox nagyon kóser szilvalekvár elkészítése ugyanis a szilvaszemek bőrtelenítésével kezdődik. Már eleink is tudták, hogy a piros  szilva hamva megköti a légköri koszt, s ezért a héj elrontja a lekvár ízét, ám eleink lusták voltak segíteni ezen. Mi tehát - szakítva eleink rossz szokásaival - egyenként hámozunk le minden szem szilvát! A már lenyúzott szilvahéjak tömegébe beleszagolva meggyőződhetünk, hogy István Király nevével ajkunkon milyen okosat cselekedtünk.

A hámozás D-Vektor féle technikája a következő: a szilvaszemeket érettségük szerint három csoportba rendezzük, majd  azokat húsz-harminc szemes csoportokban, a legérettebbeket előre véve, 25, 35 illetve 40 másodpercre forrásban lévő vízbe dobjuk. Az így kezelt szilvaszemről a kellemetlen héj könnyedén lehúzható. A bőrtelenítés ötszáz szilvaszem esetén három-négy tűzijáték időt is igénybe vehet, ám egyéb célból is hasznos ez a művelet: megszámolhatjuk ugyanis, összesen hány szem szilvából készül a lekvár. Ennek a jelentőségére később térünk ki.

A már barackosan pirosló szilvatömeget egy kilogramm kristálycukorral befedjük, és éjszakára (magunkat is) pihenni hagyjuk.

Reggel korán, amikor nagyobbik fiunk, ki a tűzijáték végett este elsietett, de látván, hogy a szilva magjait nem szedjük ki nyomban, a konyhaablakon át még beszólt, hogy ő ebből ugyan egy falatot sem fog enni, szóval, amikor ő még mélyen alszik, megyünk a konyhába és iszunk egy George Clooney kiköpné féle instantból készült kávét, aztán feltesszük a befőző lábost a vasplatnival tompított tűzre.

A szilvatömeget kezdetben időnkénti, később szakadatlan kevergetés közben hagyjuk felforrni. Az első fél órában a keverések között előkészíthetjük forralásos fertőtlenítéssel az üvegeket a mikrohullámúban, kéz közelbe helyezhetünk nátrium-benzolátot, celofánt, egy igen vastag kést, ami az üvegek aljába túl hirtelen zúduló hőt elvezeti.

A kevergetést nagyon komolyan kell venni. Ha nem akarjuk, hogy a befőzés hírének hallatára (kémei jelentik) elkésve hazarontó feleségünk össze hajunkat kiszaggassa a még éppen tavaly frissen lakkozott parafa padló összelekvározása miatt, akkor a fövésben lévő lekvárt szakadatlanul kavargatni kell, hogy ne tudjon pöfögni.

A három-négy tüzijáték-időt is igénybe vevő főzés második felében, amikor a gyümölcs tömeg látszólag már kellőképpen megpuhult, azokat a megátalkodott, nem kellőképpen érett szemeket, amelyek a befőzés eme előrehaladott stádiumában még mindig szilvának képzelik magukat, nyeles merítő szitán át a keverő fakanállal megnyuvasztjuk.

És kellő forralás után lassan kezdődhet a magtalanítás mozzanata. Ha a még híg lekvártömeget fémvillával kevergetjük, a Pavlov által kidolgozott érzékáttételeződésnek köszönhetően virtuálisan "hallani" fogjuk, amint az alant lappangó magok egymásnak ütődnek. A magokat kis forralás-szünetek alatt fokozatosan kivadásszuk, időnkint újra gyújtva a tüzet, hogy az anyag ne tudjon lehűlni, s amikor a koppanások többé nem hallhatók, ismét lekapcsoljuk a gázt.

A kihalászott magokat megszámoljuk, az eredménynek egyezni kell a bőrtelenítéskor kapott értékkel.

Itt még további teendőnk is van: a magokat nagy méretű fehér lapon jól áttekinthető ötös oszlopba rendezzük, ötvenenként elkülönítve őket, és felébresztjük nagyobbik fiunkat, ki előző este azt a bizonyos elhatárolódó kijelentést tette, aminek valós értelme persze pontosan az volt, hogy ha csak egy magot is benne hagyunk a produktumban, akkor ő nem fog felénk gyakorolt szívességből, egyetlen ültőhelyzetében két üveggel befalni belőle, hanem hozzá sem nyúl.

  

Most tehát a konyhába hívjuk őt, és a jól megszámolható magokra mutatunk, s kérjük a papír sarkán szignójával jelezze, hogy a felhasznált szilvaszemek és a kihalászott magok száma megnyugtató mód egyezik.

Ettől némileg magáénak fogja érezni a projektet, s rávehető lesz kevés segítségre.

A kipiszkált magokat nem dobjuk ki rögvest, két okból sem: Mintegy harminc maggal előállíthatunk egy olyan István Király féle spéci lekváros kenyeret, melyről a még lekvárban gazdag magokat nagy falatonként bekapva leszophatjuk, s két pofányi mag kiköpése között az enyhén lekvár ízes kenyérfelületet is elfogyasztva, bőséges reggelit csaphatunk.

 Másrészt az üvegekbe töltött forró lekvár tetejére is visszadugunk egy-egy magot, amikor a konyha és a dunsztolásra kiszemelt ágy között szorgosan ingázó nagyobbik fiunk nem láthatja (hoppá!), mégpedig azért, mert csak nem képzeli, hogy a mi ennyi munkával járó István Király pándox nagyon kóser szilvalekvárunkat ő majd egy ültő helyben befalja? A szilvamagot nátrium benzoláttal ügyesen álcázzuk, és az üvegeket a pártállásunk felől tekintve ellenzékinek számító sajtó minél frissebb példányaiba becsavarva fejre állítjuk.

E kis magtrükk kincseket ér! Amikor a gyerek hetek múltával valamelyik üvegnek titokban neki esik, nyomban belébotlik a visszacsempészett szilvamagba, és fellángol benne fogadalma; az egészet ellöki magától, "együk meg magunk!"

Na, ki van ez találva!

Miközben a lekvárok dunsztolódnak, elkészítjük a legfontosabb információkat elősoroló, saját tervezésű címkét, és másnap valamennyi üvegre felragasztjuk. Ezzel kész is vagyunk.

* Albert Gizi újságíró, aki élen jár a csakis a férfiakra jellemző u. n. fallokrata megnyilatkozások kutatásában.