a HOLDRA kentem

Most olvasom, mi volt a bajom:
csak hogy jobban hallja a róla szóló rémhíreket, éjjel oltári közel jött a Hold. 356 ezer kilométerre, vagyis huszonhatezer kilométerrel közelebbre, mint máskor. Ezért volt tehát, hogy összevissza álmodtam az éjjel. Tejszínhabbal ettem például a tejszínhabot.

Évtizedek óta nem volt ennyire fényes a Hold, mint ma lesz. Ebből, persze, aligha fogunk látni bármit is, mert bekaptunk egy nagy felhőt.

Magatokat sajnáljátok, engem ne féltsetek! A felhők ellen megtanultam védekezni. Már egész fiatalon kifigyeltem, hogy a felhősödés a legszebb naplementéket is képes elrontani. Ezért, kidolgoztam egy technikát, aminek a lényege nagyon egyszerű.

Miután a tejszínhabbal végeztem, álmomban kiültem kertünkbe, és édes, felhőtlen semmittevésben bámultam a felhősen lemenő Nap fényében az én megunhatatlan Lemenő Nap Fénye című fotómat, ezúttal 30x40-es álomnagyításban.

Azután gúlába raktam Tábortűz fénye című képemet, amiből direkt erre az alkalomra printeltettem ki vagy két tucatot, és az egészet meggyújtottam. Mikor már szépen lángolt, tettem rá Apró Ágak című makro sorozatomból is.

Nagyon nagy tűz keletkezett, feleségem is kiszaladt, de megnyugtattam: hamar ellobban ez, és a parázs mellett jó lesz melegednünk. Kihozta kedvenc albumát, amelyben fallikusra formálódott fatörzsek képeit gyűjti - mert ő is fotózgat ám, csak ő nem ilyen szépségbuzi, mint én! Talán ezért is vagyunk egymáshoz valók. Még sosem különböztünk össze ízléstelenségbeli dolgokon.

Sütöttünk most is néhány csíkot az ő Falusi szalonnák című sorozatából, és zsírját az én Éhes disznó szépségről álmodik című képemre csepegtettük. Nejem ezután még Vágyak éjjel című önaktjába göngyölt krumplit sütött, én meg fényezgettem használattól elkormolódott nyársamat.

A szépség eme tökéletes körforgását, sajnos, hamarosan eső vertre el, na, ez lehetett a Hold miatt! Annyira szép volt ezeket álmodni, hogy nem is vettük észre, már rég beborult.

Valami repülő is elhúzhatott fölöttünk, mert cigánygyerekek fotói kezdtek potyogni, honnan, ha nem onnan, mert álmomban sem hinném, hogy csak úgy, az égből.

Álmom vége felé a tűz kezdett kialudni, ezért még rátettem Vezúv szépsége című díjnyertes poszteremet, ahol szikrák özöne rajzolja körül feleségem csúnyácska krumpliját.

Én valahogy ilyen vagyok: nem bírom, ki, hogy a világ ne szép legyen. 

 Közben bekattant nekem - nagy szellemem, ha találkozik! - hogy  A HOLD ÉRDEKELT címmel foglalkoztatott már régebben ez a téma. Most mellékelem, hogy kárpótoljam az emberiséget a felhősödésért :-))