„Én soha nem szégyelltem, hogy mim van, dolgozom keményen, abban a miliőben nőttem fel, hogy a munka nem szégyen, a munka eredményét se kell szégyellni, az ember kaparjon, gyűjtsön, építkezzen kockáról kockára. Aki erre nem képes, akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani. Annak annyi az élete. Ez az én véleményem” – hangzik el Lázár János FIDESz frakcióvezető, hódmezővásárhelyi polgármester szájából a kuruc.info által nyilvánosságra hozott és a Hírszerző által is közzétett hangfelvételen.
Ha nem tévedünk, fenti kijelentés a semmiről a "valami" indirekt tételezése. Vagyis: valami csak az, ami csereértékű javakban halmozódik fel. Akinek ilyesvalamije nincs, az egy nagy büdös senki.
Most megvilágosodott, amit eddig csak ösztönösen éreztem ( lásd A senki, a Senkidesenki meg a másik senki című korábbi bejegyzésemet!): én összes ingó és ingatlan vagyonra nem konvertálható szellemi javammal egy nagy senki vagyok.
Eszembe jut, hogyan vezette le a tulajdonszerzést a nagy német klasszikus, Goethe:
Megállj, fiú, kitől szerzéd e kincset?
Hiszen magától semmid sem lehet.
- Ezt mind apuskám hagyta rám.
- S reá ki? - Hát a nagypapám.
S a nagyapád, az honnan kapta, honnan?
Elvette valahonnan.
Lám, mekkorát változott a világ! Ma nem öröklünk, nem is játszunk ki ravaszul másokat javaikból, csak kaparunk és kaparunk... meg gyűjtünk. Esetleg: elkaparunk az útból más gyűjtőket.
Folytassa, akinek kedve van!
Nagy pofán vágása ez a "nemzetüknek", hiszen az 50akárhány százalék szavazó nem teszi ki az ország valaki részét, ebbe a számba elég sok senki belefér. Kósavalaki viszont máris tudja a tutit: azok a gaz szocik vagdaltak össze egy 2008-as felvételt. Azok se senkik, feltéve, ha így van. De hogy van? Már nem is érdekel, lehet a szar akármilyen színű, attól még bűzlik...
VálaszTörlésUgye erre szokták azt mondani, hogy visszanyal a fagyi?
VálaszTörlésDe, hát tényleg nem értelek benneteket. A rendszerváltás óta eltelt húsz évben legalább az észrevehető szerintem, hogy éppen az a réteg nem akarta, hogy így alakuljon a sorsa, amelyik képes értéket előállítani. Az igazi nyertese szerintem az elmúlt húsz évnek éppen az a réteg amelyikre a gátlástalan önzés, harácsolás a legjellemzőbb emberi tulajdonság. Most kicserélődnek-kicserélődtek azokon a posztokon az emberek, ahol a magánvagyonok a legeredményesebben gyarapíthatók. Más nem történik szerintem. Az érték meg, a létrehozott pusztul, hanyatlik, haldoklik, új nem teremtődik, nincs is rá kereslet.
VálaszTörlésÉpp az a baj, hogy csak az arcok cserélődtek, a célok a régiek. Ráadásul állítólag húsz éve a mi /= nép/ felhatalmazásunkkal! Csak amíg egyesek el voltak foglalva értékek előállításával, addig mások nyugodtan néhány magánzsebbe gyömöszölték mindannyiunk közös tulajdonát, az országunkat! Pontosabban annak júdási 30 ezüstpénz értékét, mert ezzel a tettükkel a teljes kiszolgáltatottság állapotába hozták az országot.
VálaszTörlésÁm mostanra már semmi értelme a megtörténteken rágódni. Az erre fordítandó energiát át kell irányítani a megoldások keresésére!
A társadalom visszaigazolása nélkül nem sokat érnek a "megoldásaink". Illetve minden maradó lehetőség befelé vezet, ami félig-meddig egyenlő az elmagányosodással. A virtuális dolgok kedvesek, szépek, de nem pótolják a valóságos jelenlétünket a többiek életében. (most nem pontosan arra gondolok, hogy mennyire szeretnék jelen lenni Lázár János életében... :-)))
VálaszTörlés