HÁBOROGVÁNY

tervezet

Az ART-PORTÁL hírleveléből értesültünk, hogy

"A múzeumok nagy nemzetközi szervezete, az ICOM új javaslattal áll elő, mi legyen a múzeum, mint intézmény meghatározása a jövőben. Éles viták vannak a közelgő döntés előtt.Az ICOM (International Council of Museums) közelgő, kiotói rendkívüli közgyűlése dönthet arról, megváltozik-e a múzeum sok évtizede használt és nemzetközileg elfogadott meghatározása."

Máris szúrnánk ide:

Minden ilyen döntés a köznyelvet érinti, a KÖZ pedig - teljes joggal - maga is egyszerre őrzi és formálja nyelvét, egyszerre tartja érvényben és hangolja át szavaink jelentését. Nem illő - és az ideológia megszállottjainak törekvéseit és módszereit ismervén nem is ártalmatlan - az élő nyelv érvényben lévő értelmezéseit hatalmi szférák felől önkényesen piszkálni.

De idézzünk tovább az Art-Portáltól:

"A jelenleg asztalon levő tervezetben benne vannak a társadalmi igazságosság, a globális egyenlőség és  jólét fogalmai is, de a világ húszezer múzeumát és mintegy negyvenezer múzeumi szakemberét összefogó szervezetben egyelőre éles belső viták vannak arról, kell-e új definíció és ha igen, mi legyen az – számol be cikkében a Hyperallergic."

Nagyjából egyetérthetünk az Art-Portállal abban, hogy  ötven évre (vagy akár ennél jóval többre is) becsülhető az idő,  mióta a múzeumok olyan non-profit intézményként definiálják magukat világszerte, amely gyűjti, megőrzi, kutatja, bemutatja és közvetíti az emberiség tárgyi, illetve nem kézzelfogható - hozzátesszük: TÖRTÉNETI - örökségét az edukáció, a kutatás, a szórakoztatás, de mindene előtt az EMLÉKEZET céljaira.

Kétségbe vonható-e, hogy e fentiek TOVÁBBRA IS AKTUÁLIS FUNKCIÓK, melyeket a MÚZEUMOK bizonyos identitás, illetve szakterület körvonalai közé szűkítve jelenítenek meg (mondjuk: Magyar Hadtörténeti Múzeum, Göcseji Tájmúzeum, Rádió Múzeum stb.)

"Az új meghatározás kidolgozása egy munkacsoport feladata volt az ICOM-on belül, amelyet Jette Sandalh, dán kurátor vezetett, a cél pedig az volt, hogy a közelgő szeptemberi kongresszusra álljanak elő egy javaslattal. Az új definícióra azért van szükség a kidolgozók szerint, mert a régi “nem a 21. század nyelvén...

(?????? - nyelvén?? -  talán szemléleti keretei között!!)

...szólal meg” és nem veszi figyelembe a “kulturális demokrácia” szempontjait.

Hoppá! Ha a kevéssel fentebb említett klasszikus funkciók továbbra is aktuálisak, akkor

nem az volna-e az ésszerű, hogy a Jette Sandalh az általa jogosan fontosnak ítélt új funkciók, mint például a  kulturális demokrácia  és sok egyéb más, évezred követelte funkció számára kíséreljen meg ÚJ FOGALOMNEVET!!! - és következésképp funkcionálisan új INTÉZMÉNYEKET is!?? - gründolni, és ne az elméletben, hanem az élet gyakorlatában kössék össze  a MÚZEUMOKAT ezekkel a bizonyos, még ki nem talált új intézményekkel?

Az új MICSODÁK  lehetnek aztán már demokratizáló, inkluzív és többszólamú terek, amelyek a múltról és a jövőről szóló kritikai párbeszédet erősítik. Felismerik és megszólaltatják a jelen konfliktusait, kihívásait a társadalom érdekében, illetve megteremtik az ehhez az örökséghez fűződő egyenlő jogok és hozzáférés lehetőségét mindenkinek.

A világszerte megfigyelhető ideológiai tendenciákat tekintve, sanda gyanúnk, hogy a múzeum szót elbirtokolni kívánók, az új funkciók szorgalmazói nem az emlékezet őrzői kívánnak lenni, hanem inkább  a történeti (egyebek mellett nemzeti) identitás kikezdői, lerombolói.

"Az új definícióban az is helyet kapna, hogy a múzeum non-profit, részvételi alapú és transzparens intézmény."

Ehelyett - szerintünk tehát ismét csak  - egy világosan még ki nem talált új társintézmény fajtának kellene e kívánalmakat szolgálni. Csakhogy : részvételi alapú (??) - tisztázott-e, milyen ambíciókat takar ma a RÉSZVÉTEL, és fog takarni XX év múlva?

Mazsolázzunk még kicsit:

"Az újítók azt kívánják, hogy a múzeum (értsük ide inkább a még ki nem talált fogalomnevet!) álljon aktív partnerségben a társadalom különféle közösségeivel. Megőriz, kutat, bemutat és elősegíti a világ (VILÁG - micsoda poétikusan csengő szó! csak mikor, kinek, mit jelent?) jobb megértését, célja, hogy hozzájáruljon az emberi méltósághoz (tehát szerintünk az új intézményesített MICSODA járuljon hozzá, és persze mihez ?!?, mert az emberi méltóság úgyszintén sok-sok évtized óta egy és oszthatatlanként újrakonstituált értéke az emberiségnek) és a társadalmi igazságossághoz, a globális egyenlőség és jólét” megteremtéséhéhez."

"Az ICOM-ban egyelőre viták övezik a javaslatot, 24 ország, köztük Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Kanada és Oroszország képviselői azt kérik, halassza el a szervezet a szövegről szóló döntést, és egyben jelezték, új változattal állnának elő."

Tehát van még remény (?!?), hogy a történelmi múltat eszetlenül gyarmatosítók esetleg észhez téríthetőek :-))

"A bírálók azt vetik a dán kurátor vezette bizottság szemére, hogy az új szöveg túl ideologikus, átpolitizált, és miközben adós marad a feladat megoldásával, terjengős és nem lehet rá jogszabályokat alapozni. Arról nem beszélve, hogy szerzői nem próbáltak köré nemzetközi konszenzust teremteni."

Csak úgy mellesleg kérdezzük: Ki a fenékből - ideológiai önjelöltekből - áll a dán kurátor vezette bizottság????

"A The Art Newspaper beszámolója szerint a szervezeten belüli kritikusok azt mondják, a javaslat inkább manifestó és nem meghatározás, ez utóbbinak tömörnek, egyszerűnek és pontosnak kellene lennie. Hugues de Varine, a szervezet korábbi igazgatója, a hetvenes évekbeli új muzeológia egyik megteremtője szerint a szöveg nem különbözteti meg a múzeumot a kulturális centrumtól, a könyvtártól vagy a kutatóhelytől."

Igy van! És vajon hallgat-e még valaki Hugues Varine-re?

"Arról, hogy mi lesz a múzeum új definíciója a jövőben, elvileg az ICOM közgyűlésén, szeptember 7-én kellene dönteni."

ISTEN MENTS!!!!

El a kezekkel a múzeumoktól, és igenis maradjon az egyébként nélkülözhetetlen értékeket IS ( :-(  hordozó MÚLT!

Nyárcsinálás

Apa és kisfia sétálnak a strand felé, a gyerek már fecskében, az apa még vastag ingben, mert bár süt a nap, hűvös szellő fújdogál.

- Hát, hiába, - mondja - egy fecske nem csinál nyarat.

- Apu, hány fecske csinál nyarat? - kérdezi a fiúcska.

- Hét. Ennél kevesebb nem.

- De mié'?

- Bonyolult. Mindenek előtt, páros számuk nem lehet.

- De mié'?

- Mert az élők szeretnek ellenkezni. Vélekedéseikkel legszívesebben egymástól el, két ellentétes pólushoz húzódnak. Páros szám esetén az ellentétes szándékok patthelyzetbe kerülhetnek. Ez néha csak később tisztázódik, mikor már félig nyár van, aztán vissza az egész. Érted? Három fecske nem képes leszavazni hármat.

- Na jó, de öt?

- Az se jó, mert ha két táborra szakadnak, az a három alig bír a kettővel. Nem cselekvőképes az erőfölény. Az a három fecske folytonos feszültségben van, hogy kiszúrja a többi kettő aknamunkálkodását. Nem marad idő a nyárcsinálásra.

- És ha ezek hárman fölényben vannak, miért nem azzal a kettővel csináltatják a nyarat?

- Na, az aztán olyan is lenne. Csak széttúrnák a tavaszt, aztán az életben nem jutnánk ki a strandra.

- És a kilenc, apu?

- Nem jó. Ott még mindegyik fecske hangadó szeretne lenni, de a fecskebanda egyik része már szakszervezetet alapít, frakciót meg minden egyebet hozhat létre, és a nyár rámenne a törvényi marakodásra.

- És ha rengeteg fecske...?

- Látszólag jó az irány. Ám minél több a fecske, annál valószínűbb, hogy akad köztük egy vezér típus, egy erőszakos, talán még zsarnok is, akinek gőze sincs a nyárcsinálásról, de híveket szervez maga köré, felfegyverzi őket, parancsuralmat hirdet, és a nyarat követelő ártatlan fecskékkel erőszakosan lerohantatja a más, kisebb közösségben élő fecskék által csinált kisebb nyarakat. Azokat annektálja. Mi az, hogy mi az? Elrabolja nekünk, illetve magának. De mert nem értjük, hogy az a másoktól elrabolt nyár hogyan működik, mert ugye, azt más ész találta ki, kettőt strandolunk, és már szét is esik az egész. És egyébként is, ilyenkor minden nyárra vágyó fecske a háborús halottaival van elfoglalva.

Úgyhogy hét, hidd el. De rájössz majd magadtól is. Csak én azt már nem tudnám kivárni. Nézd, itt egy jó kis cukrászda. Akarsz fagylaltot inkább?

Hamarosan már a cukrászdában ülnek. A fagyi kicsit gyorsan csorog, de ez pont így jó ebben a hűvöskés időben.

Reggeli fényfürdő

avagy valóságvizsgálat So-Bo módra

BULINEGYED

Jó kis hely

Nyelvújítás reggel

Képzelje a kedves Olvasó!

 Jóllehet megfordult pár vendég, valahogyan mégis rengeteg kaja maradt vasárnapról a frigónkban, félig feldolgozott és Vásárlás Által Kifejezett Szándéknyilatkozat Értékű izék is (továbbiakban csak IZÉk :-).

IZÉk, mik ízzé még nem lettek :-)

Aztán meg mindenféle gyümölcs. Jól tudnám tartani a Kedves Olvasót.

Feleségem elviharzott reggel a telkünkre, végső búcsút vesz a zivatarokban edződött fűtől. Segítője is lesz. Ketten meg a motoros valahogy csak-csak felülkerekednek, míg én itthon filózgatok.

Búcsúzáskor utána szóltam, hogy hogyishívjákot nem viszel? - és metakommunikációsan ráirányítottam figyelmét a turmixoló-fejes üvegcsőre.

Ja, szmúszit, csakugyan! - kiáltotta, és már aprította is a szerteszét heverő, magukat a nyárnak épp megadni készülő gyümölcsöket. Bedarált egy csőre valót, én is kaptam kóstolót a lila mixből. Még kimondta kéjesen a sűrű lötty angol nevét, és huss, elviharzott.

Onnantól kezdve lassan beindult elszakadásom a magyarok valóságától:

Smoothy - micsoda hülye kozmopolita alázattal felkapott, magyar-idegen szó ez! Félre ne értsd, Kedves Olvasó! Idegen szó jöhet, na persze, ahány csak akar, hiszen igazából nem a szavak, hanem a nyelvtani struktúra teszi a nyelvet.

Csakhogy ez a smoothy a mi nyelvünkben kakukktojás. A magyar nyelv ugyanis hangzáskövető, ebben pedig van egy olyan hang, ami a magyar hangzáskészlettől idegen.

Miért nem alkotunk mi magunknak életünk mai, új jelenségeit követő magyar szavakat?

Kezdtem gondolkodni - mint nalássuknagyokos, hogy mi válthatná ki azt a magyarban nyamvadtul hangzó nevet. Mire bereggeliztem méregcsípősre sikerült salátamixemet, már találtam is egy alkalmas szót, egyben a fentebb már szóba hozott legkézenfekvőbbet - és most kapaszkodj, Kedves Olvasó:

Bedari

Látom, amint a kozmopolitáknak és sznoboknak fennakad a szemük. Nyugi, a Kedves Olvasót sosem számítanám közéjük!

Szokatlan nekik, na, persze! Bedari. Jobbat viszont nem tudnak. Vagy mégis? Nosza!

Hát majd meglátjuk...

...hogy mennyire nem lesz ebből semmi :-)

Mi? Mit mondott a Kedves Olvasó? - hogy pesszimistán el ne kiabáljam?

Köszönöm a pártoló bizalmat :-)

Pesövé Ofszi 

--------------------------------------------------------------------- 

Na, igen! A tőlem elválaszthatatlan Pesövé Ofszi szereti elvetni a sulykot, különösen a mások lekicsinylését illetően. Pedig ím, máris érkezett egyik Kedves Olvasónktól egy, az övénél százszor körültekintőbb javaslat:
SELYEMSZÖRP
Na, ez gyönyörű! Nem otrombán viccelődő, hanem az angol szó jelentéskörét pontosan kitapintó, magyarul is szépen, lágyan röppenő új szó. Kiötlése finom női lélekre vall, úgy hogy, ha a kedves olvasó megadná címét vagy telefonszámát, máris átpártolnék hozzá, arany D-nárra váltván P.O. baráti társam egyébként - néha -  vidító filléres röpködéseit. 

D-Vektor 

Egyenesen onnan

Kóstoltátok már
a selected
wasabi
púdert?
Még én sem.
Ez valami
körítés-féle
lehet.

mert önmagában
túl szárazak
volnának
a korall-falatok,
melyekkel
az új ízekre
vadászgató
asszony
épp most
érkezett meg
Indonéziából. 

Vasárnapi sárkányos mesénk

Élt egyszer egy felettébb gonosz celeb a hetedhét tévécsatornán is túl, akit még valamikor, tizennyolc éves, szűz korában királynővé választottak. A királynővé lett celebnek, ki az évek során szépen megöregedett, volt egy szenvedélye: rengeteg sárkánya volt láncra verve, s minden születésnapjára újabb sárkányt követelt és kapott a fővárostól, hogy nagy gonoszságában kicsit engesztelődjék, s az ország lakóit békében élni és közönséges tévéhíreket nézni hagyja.

Még első médiabotránya idején kapta ez a királynő az első sárkányt, amikor hangja hisztérikus erejével akkora bulvárhullámot kavart a fővárost ölelő hírtengerben, hogy az áradat a tenger partján veszteglő hajléktalanokat mind elsodorta. Már akkor is felettébb úrhatnám volt ez a királynő, s a rendes éves szüreti bálon oly fertelmesen tudott civódni, hogy kérői  mind véres-bús fejjel menekültek szerteszéjjel. 

Dúlt-fúlt, öregedett a királynő, s mert népszerűsége csak kopott és kopott, kastélyát - ahogy az egyszerű nép mondta: bulvárát - már csak hitelekből volt képes fenntartani. Mindenkire haragudott, de legfőképp az átszakadt árfolyamgátra, s valahányszor elérkezett a születésnapja, csak egy újabb láncra vert sárkánnyal hagyta magát engesztelni.

Hogy a láncra vert sárkányok a kastély pincéjében nyugton maradjanak, egész nap bámulhatták a tévét, ahol leginkább láncgyártók reklámjai (lám, nincs menekvés!) és a gonosz királynő által forgalmazott, az ő szépséges éveiről szóló archív filmek peregtek, ami egy sárkánynak nem igazán vonzó téma. A trükk a dologban az volt, hogy a reklámok és a celeb mesék gyakori megszakításával be-bejátszottak egy-egy nyúlfarknyi részletet a régről híres Süsü, a sárkány című mesefilmből.

E sok tévézéstől éjszaka aludt aztán mélyen a sárkány, nem mondhatni, hogy szomjazta a bajt.

Történt aztán egy napon, hogy az állami főtanácsos jajgatását legkisebb fia véletlenül kihallgatta, s megtudta abból, hogy nagy baj közelg, mert szabad sárkányt már sehol nem találni, s várható ismét a királynő bulvárhír-tenger rengető haragja.

Gondolkodván a hallottakon kicsit, odaugrott ez a legkisebb fiú a főtanácsos színe elé, s szólt:

- Egyet se bénázzon, édesapám, mert nekem, mint mindig, most is nagy ötletem van. Ellopom én a királynőtől az egyik sárkányát, és azt szépen kicsinosítva odaadjuk neki újból.

Úgy is lett. A legkisebb fiú - mivel a MédiaMicsoda és Szemfényvesztés szakot végezte épp az egyetemen - ügyesen megpiszkálta a parabola hálózatot, s miután az adás döglődni kezdett, tévészerelőnek adva ki magát, bejutott a láncon raboskodó sárkányok barlangjába. Kiválasztotta a legszebb sárkány lányt, és baj nélkül kiosont vele a kastély mögötti susnyásra néző kiskapun.

Vonulhattak hát a város elöljárói a régi-új sárkánnyal a királyné elébe. Igen ám, csak hogy a gonosz királynőt sem ejtették - még kellő időben - a fejére, s fene nagy gonoszságában nyomban észrevette, hogy a születésnapi sárkány nyakán felettébb kopott a bőr, mintha valahol már hosszú raboskodásba lett volna vetve. Ment, gyorsan megszámolta sárkányait, ám isten segedelmével tévedett egyet, hiszen sosem volt ez a gonosz királynő a tudományoknak barátja.

- Ezer szerencsétek, hogy gyanúm eloszlott, de mi akkor hát a magyarázat e nyomorult sárkány nyakán látható nyomokra? - kérdezte a kivénhedt celeb, szemöldökét viharosra vonva.

- Az történt felséges királynő - ugrott elő a legkisebb fiú, - hogy ez a sárkány a legújabb, gyémántokkal kivert, virtuális 4D lánccal volt ékesítve, de leszedtük róla, hogy ez a modern divat-kütyü kegyelmedet fel ne bosszantsa.

- Csak nem azt mondjátok itten, hogy a legmodernebb ékességek hozzám már nem valók, s engem nem is érdekelnek? - dörögte a gonosz királynő az ő vészjóslóra könnyen emelkedő hangján.  

Ettől megijedni látszott a legkisebb fiú, s máris a legalázatosabb hízelkedéseket hallatta, de amilyen tanult és ravasz volt, vigyázott arra, hogy mindig akkor képezze a szavakat, amikor a levegőt épp befelé szívja. Ettől olyan lett a beszéde, mint a halálhörgés, és azt a királynő hallgatni nem sokáig bírta.

- Szegény, nyomorult ifjú, mi ez a tiszteletlen hang? Vagy tán beteg vagy?! - kérdezte gúnyosan, és hívatta is nyomban egyetlen hóhérját, hogy a beteg ifjút nyakban operálja meg. Jött FoFa, a hóhér, kezében kenyérrel és kolozsvári szalonnával, mert ez a hóhér a nevét is úgy kapta, hogy olyasféle, szabad idejében Folyton Falatozó típus volt. FoFa gondosan letette a hivatásbéli cselekvését akadályozó elemózsiát, vette frissen fent pallosát, ám amikor rátette az ifjú torkára, a bőr alá ültetett, legújabb halandzsatűrő vanádium-karbon ötvözeten annak - már a pallosnak - nyomban kiment az éle.

- Hagyd azt a szar pallost! - rivallt rá a királynő. - Hát leégetsz itt engem? Nem parancsoltam-e világosan, hogy a minap erdélyből importált, világmetszőre élezett és csorbíthatatlan kerámia szalonnázó késedet használd, ha dolgodra szólítalak? Ti pedig takarodjatok most szemem elől! - borította haragját a sárkányos delegációra, - és ha nem azzal a gyémántokkal kivert nyaklánccal állítjátok elébem ezt a sárkánynémbert, rátok zúdítom a bulvárhír-tengert.

Szaladt a küldöttség fejvesztetten, hogy most aztán mi lesz, mert az országban senki nem hallott még ilyesféle láncról. Csak hogy a legkisebb fiú fejében jó előre így volt ez elgondolva. 4D nyomtatóval elkészítette már előző nap azt a virtuális gyémántokkal ékesített, bluetooth parancsra szoruló láncot, amit a sárkány lány boldogan magára is vett.

Fényes média felhajtás közepette hozták másnap a sárkányt, a gyémántokkal vártnál is kivertebb láncon, ami a királynőnek annyira megtetszett, hogy azt nyomban saját nyakába követelte. Meg is kapta, már csak szorítani kellett rajta picit, olyan bluetoothosan, s ment a gonosz királynő láncostól, mindenestől a média-lecsóba, ahogy az a mesében lenni szokott.

Mi? Nem szokott? Na, akkor kezdjen az olvasó gyorsan hozzászokni a dologhoz, mert ez most már mindig így lesz, ha nem még sokkal inkább így.

És azon se járassák az eszüket, hogy talán a legkisebb fiú vette feleségül a szép sárkánylányt, mert nincs az a legkisebb fiú, legalább is a mesékben, aki ennyire hülye volna.

Azt bezzeg nem kérdezi a sok akadékoskodó, hogy a láncra vert sárkányokkal ugyan mi lett. Pedig azok most már a főváros hontalan sárkányoknak emelt menhelyén bámulják tovább a tévét, már amelyik oda befért, a többiek meg a bulvár hírektől ím már háborítatlanul hullámzó tengerparton heverésznek szabadon.

Óbuda itt és most

Korunk kiváló és okos fotótechnikájának, és a képlátás iránti tehetségnek sokat köszönhetünk. Az, hogy a fotózás demokratikus közkinccsé válik, szorosan összefügg eme új és örök háttérfeltételekkel. A jó tendenciáknak köszönhetően az óbudai Itt és most fotópályázat megnyitó kiállításán 64 igen jó kvalitású kép került az Esernyős Galéria versenyfalaira.

Szomorkás irigységgel néztem, mert a mi erzsébetvárosi önkormányzatunk fütyül az efféle lehetőségekre. Kétségtelen, hogy polgármesterünk - leszegett fejjel bár - szépen elpenget ezt-azt a gitárján, de körülbelül ennyi, amivel a kerületben lappangó alkotó tehetség megmutatkozását ösztönözni képes.

Az óbudai fotópályázat eredményhirdető kiállításának apropóján külön termet kapott 5 életvitel szerint elhivatott, Óbudát látott fotográfus. Kettő közülük az emberábrázolás kiválósága. Ez a legnehezebb terep az amatőr fotográfusok számára, ezért igen csak figyelemre érdemes lehet a látogatóknak Stalter György azon adottságának megcsillanása, ahogyan elkapni  képes az emberek fényképezőgépnek szóló, őszinte és spontán megnyilvánulásait, ami ma már szinte nem is létezik. Az egyén ma már, sajnos, nem sajnos,  mind inkább személyiségi jogi függöny mögé húzódik a fényképezőgép láttán. Ám ha odasétál Stalter, valahogy mégis minden másképp lesz.

Mi tagadás, a riporteri felkészültséggel ide invitált sajtófotográfus nem mutat ezen a külön tárlaton többet, mint a falra került amatőrök amott: rutinos és szerencsés mazsolázás a Mindenfélék - történetesen az óbudai élet által kínált találatok - között.

Az egyetlen, hangszerelten megszólaló vizuális Óbuda-concerto itt és most Vajda János tíz képből álló kollekciója. Vajda János életvitel szerinti, nem hivatásos, de mondhatni szenvedélyes (vizuálisan már-már szenvedélyesen szerteszéledni hajlamos) fotográfus. Óbuda kollekciója a formaesztétikai egységesség valamint a vizuális dinamizmus teremtés kiváló példája. Olyan Óbudát képes mutatni nekünk, ami valójában - nélküle legalább is - nem létezik. Kincses Károly kurátor sas-körültekintésére vall, hogy őt e tárlatra kiszemelte. 

Vajda János kollekciója.

Nono! Nem itt nézzük meg!

Odamegyünk!

Kérdeztem
végül a 
téren
ácsorgó
esernyős 
nőt,
hogy mi 
a véleménye
a látottakról,
de mélyen
hallgatott.

Reggeli mese

az 

a q.a.! hát már megint nincs itthon só! apropóján

A kisfiú  a boltból jövet át akarta ugrani a tócsát, lökő lába azonban megcsúszott hátra, és ő pofá... bocs!, arcocskájával bele a pocsolyába. A zacskó felszakadt, és só ömlött a vízbe.

- Tenger! - örvendeztek a sókristályok. - Hullámok, újra tenger!

- Tenger! Emlékszem, tenger! - szopta némán az oldódó kristályokat a váratlan energiáktól bizsergő pocsolya.

A kisfiú fiatal volt még és jó. Csak jajdult egyet a történtek összegzése képpen, nem terelte vétkes ijedelmét szutykos jelzőkbe ágyazott, magasságos relációkba. Már látta előre, ahogy anyukája szánakozón elmosolyodik, lehúzza róla a sáros ruhát, és odateszi a pont erre váró mosóteknőbe.

30évesa...

a rendszerváltás. Sokaknak azonban csak valami rencerváltás vót. Más sokaknak meg csak jelbeszédváltás.

1988. május elseje. Beszólás a dísztribünön lévőknek.

1989

1991. május 1. Új szelek fújnak a felvonulás téri dísztribün alatt.

1991. május Városliget. Volna baloldali kiút?

Kilencvenes évek. Közelg a megvilágosodás

2005. Fent már szinte mindent szabad

2019. Jogok és teljes szabadság