Tudomány a Bulinegyedben

 Kerékpár újraértelmezése geometriai alapformák szerint: Trapéz, háromszög, kör.

Buliég

Az utca mifelénk nagyon fotogén. Kenyérért menet elbűvöli az embert a szombat délelőtti váratlan verőfény. Kétgyermekes család sétál el mellettem. Kicsit megtorpannak, nézik, amint mobilommal közelítem a bulinegyedi éjszaka tetszetős maradványait.
- és már mehet is a fészbukra... - szól a családapa.
Hallgatok. Ennél okosabbat ma délelőtt én sem tudnék mondani. A család pedig felszabadultan indul tovább, mint kik okosból tekintenek a világra.

a buliég kékje

BULINEGYED

Jó kis hely

Hangfelvétel

2017. szeptember 24. hajnal 4 tájban, a Dob utca és a Kazinczy utca sarkán

Mintha a ránk vonatkozó paragrafusokban valamiféle archaikus jogi felfogás tükröződne, vagy ha tetszik, a törvényes hatalom modernkori gyakorlóinak egyszerre betegesen konzervatív és a liberalizmus bomlasztó értékei által kikezdett felfogása, valami ilyesmi tükröződne abban, ami itt, a Bulinegyedben bennünket, lakókat körülvesz.

A hatalmon lévők törvénykezése az irányítani nem akaró sokak irányíthatóságán előszeretettel gyakorolja magát. A törvénykezők a rendcsinálás gyakorlatát a bíróságokra hagyják. Egy bíró azonban semmi rosszat nem tud megelőzni.

Kétségtelen, fő érzékszervünk a szem. Közállapotainkat tekintve így tehát elsősorban az számít, ami szem előtt van. Szaporodnak a térfigyelő kameráink, ezek azonban akusztikai megfigyelésre alkalmatlanok. Ha figyel is valaki az éjszakában a monitorokra, a hangokkal aligha törődik. Pedig itt, a Bulinegyedben őrületes az akusztikai környezetszennyezés, a direkt, a kaján, a perverz, a szabadosság habzsoló.

Tény, hogy döntő hányadukban maguk a védelemért nyüszítő állampolgárok is igen lassan nevelhetők az irányba, hogy a tömeg- és médiakommunikáció palettáján ne csak a látnivalók után szaglásszanak.

Az internet sokat változtatott ezen, de főképp ugyancsak a vizualitás mentén. A videó farvizén figyelmünk hátterében megjelenik már a hang is. Czukorfalatnak köszönhetően videót könnyű már feltűzni a facebook megosztó felületeire, de csak hangot magában, azt nem igen.

Pedig míly érdekesek, míly drámaiak, míly hátborzongatóak tudnak lenni ezek is!

A helyi hatalmi apparátus - itt nálunk is, a Bulinegyedben - csak a szeme elé tolhatóról, és csak a paragrafusok által jól befogható, na és a bevételt tejelő versenyszféránknak nehogy má' ártó civil valóságról kíván tudni.

Az önkormányzat kiírt már egyszer támogatási pályázatot ablak hangszigetelésre - max. 300 000 forint támogatásig. Mi azonban nem magunk kedvére, hanem ő miattuk szigetelnénk. A hatalmas különbséget, amibe egy bömbölést visszatartó ablak kerül, miből s miért mi fizetnénk meg?

Nem olcsóbb lenne befogni, máshová terelni, alkohollal nem bőszíteni a hangforrásokat? Vagy fülelni, és ha kell, hatalmi jogon nyomban odacsapni a lakóházak közötti éjszakában?

Oly szívesen hallanám már ki a bődülők zajából akár csak egyetlen egy rendőr fenyítőre emelt hangját, úgy hajnali három, négy, sőt, öt körül.

Kiáltvány

Felolvastam a reggelinél a bulinegyed áldatlan éjszakai ordibálásai közepette fogant kiáltványomat:

"Vendéglátók!

Olyan helyen kellene inkább a nemzetgazdaság üdvére fáradoznotok, ahol más, úgyszintén nemzetgazdaságilag fontos pihenni akarókat nem zavartok, s ahol a reggelre hátrahagyott mocsok benneteket sem zavar. Nagy szátokkal rá kéne talán vennetek a nemzetgazdaság felsőbb erőit, hogy valami nem lakott, tágas helyen építsék meg nektek a Bábel Ivótornyát."

Ennyi.

Ne ordíts, - mondta összegzésképpen feleségem - mert mindenütt nyitva vannak az ablakok!

reggel a bulinegyedben

Július 31-én vasárnap hajnali hat tájban arra ébredtünk, hogy már alig hallatszik kevéske örjöngés és visongás a bulinegyedben. Lementünk, s csodálattal láttuk, hogy szerteszét milyen leleményesen és békésen alusznak a pirkadatkor még pofájukat befogni nem képes emberek. Hajlamos azt gondolni az álmatlan elme, hogy turisták ezek mind, pedig nagyobb részt magyarok. Miért visítanak, miért nótálnak ordibálva? A pusztában nem üvöltöznék át így az éjszakát, mert hiányozna a tudat, hogy mennyire jól lesz...ják azokat, akik köröskörül alvással töltenék az éjszakát, akik nem tudják élvezni a fékeveszett szabadság ízét.

Két ülve-alvó a Liter bár kirakatában

Padokkal felszerelt árkádunk megfelelő testtartásban egészen délutánig jól véd a verőfény ellen.










Éjszakát átvirrasztott, bódult kerékpárok hevertek egymáson a Klauzál téren, magukat a biciklifuttató kerítéséhez láncolva. Gazdájuk még alszik valahol.

Hasonlóképpen békés egymás hegyén-hátán alvást tapasztaltunk a Dohány utcában.

Negyed hétkor még nem ébredezett a máskor forgalmas Rákóczi út. De hiszen vasárnap reggel volt.

Vége egy szorgos hétnek, vége a nagy bulizásnak. Fáradt turisták húztak a metró felé. Na persze, nem tűnnek el egészen nyomtalanul.










Úgy egyébként, sajnos, ezt az egészet meg lehet szokni.
Nekünk  meg folyvást az jár az eszünkben, hogy jó volna egyszer már turista lenni Budapesten. 

Népnevelde

Ismét Érdekességek a bulinegyedből rovatunkkal jelentkezünk

Bizonyos szögletekben a bulizók az éj leple alatt gusztustalankodnak, mások meg a nevelés látszatával poénkodnak.
Mi meg mutogatjuk az érdekességeket.
Az olvasó esetleg mosolyog vagy szörnyűlködik.
Akár így, akár úgy, az állapotok semmit nem javulnak.

Monoterpesz

Folytatjuk Érdekességek a bulinegyedből sorozatunkat

Talán kevesen tudják, hogy a budapesti bulinegyedben nem csak éjszaka van élet, hanem nappal is.

Felvételünk a szombati Kazinczy Kupán... akarjuk mondani, Kazinczy kapun bemutatott, igen szép légtornászati fekvőtámaszról készült, amit szakszóval monoterpesznek is szokás nevezni.

Lump növény

Érdekességek a Bulinegyedből

Bulinegyedi fedéltelen növény egy átlumpolt éjszaka után

A világ szimpla leváltása

Besétál a több átkost is megért kifutó példány a Szimplakert romkocsmába, és elgondolkodik, mi ez a zűrzavaros otthonosság itten.
Nos, ez alighanem 4D vizuális környezet. Sőt, ha utána gondol kicsit, egészen biztosan ki meri jelenteni.
Aztán rájön az ember, hogy volt ilyesmi régen is, 4D vizuális környezet, akár már a reneszársz előtt is, sőt, vissza az ókori kultúrákig, hiszen elég, ha szellő támad a lugasos kertben, szökőkút bűvöli az ábrándozó tekintetet, ha kiakasztjuk az izgága rabmadár kalitkáját egy ágra, ami alatt olvasgatunk, vagy ha diszkrét cselédek surrognak a műtárgyakkal körülvett vendégség hátterében, és a látvány a legtermészetesebb módon négy dimenzióssá lesz.
Valahol a hajdani természetes - már mint természet által adott és akként tisztelt - és mai nem természetes között markírozható az a különbség, amin megakad a kifutó példány esze kereke.
Vacak, tönkre ment tárgyak kulturális becsértékre, műtárgyi megbecsültségre hajazó, poszteklektikus zagyválkodása ez.

Jópofa.

Sokaknak, az új generációknak az eddigi világ, a korábbi kultúrák leváltását jelenti. Az úgy neveltektől tiszteletet követelő régi kultúr-tárgyakról is tudnak ők, perszer, (analogikus szoborábrázolások, festmények, nemesen megmunkált matériák és felületek, a kézművesség és kézügyesség becsértékét hirdető, a történelem folytonosságára hivatkozó relikviák) múzeumokban rezerválva számon is tartják ezeket, de ők, a mai fiatalok már nem úgy nevelkednek, hogy maguk köré kívánják vonni az emberi kultúra eme aspektusait. Hetykén és szemtelenül értéktelen placeholderekkel tömik meg a hajdan művészeti és történeti kultúrát hordozó életkörnyezetet.

Minél zagyvább, annál nagyszerűbben le van szarva minden, ami régen volt.
Mivel, hogy a romkocsmákba látogató sokaság jól érzi a techno-roncs-budoárokban magát, nincs okunk a sopánkodásra.
Itt dekkolnak ugyan folyvást ezt-azt vedelve, de mindeközben valahogyan a krumplit is csak-csak megkapálják.
Ha semleges szemszögből pillantunk, nyilvánvalónak látszik: pontosan egy miatt sülhet le csupán a képe annak, aki szót emel mindez ellen: amiatt, hogy ő nem ma fiatal :-)    

Kóbor poharak

Apró érdekesség a Bulinegyedből

Reggel nyolckor utcáról visszagyűjtött drága söröspoharak várakoznak az értéktelen flakonszemét társaságában a romkocsma bejáratánál.
Sok éve Németországban sétát tettünk két falu kocsmái között a legelőn át. Hazáig öt fűben elhajított fél literes poharat találtunk. Hazahoztuk. Feleségünk azóta rendre összetörte őket (ha nők lennénk, akkor férjünk :-))
Mondják, a romkocsmák először a németeknél, Berlinben voltak divatban, ott aztán elegük lett belőle meg a szemetelésből.
Nálunk még csak most hajigálják szét a poharakat. A romkocsmázásból vajon mikor lesz elegünk?

kreatív buli

Érdekességek a Bulinegyedből sorozatunkban
ezúttal kreatív kirándulást tettünk a VI. kerület felé.


Erőszakos megoldás a Paulay Ede utcában, amire még rátettünk egy lapáttal:

néma vigyázzbanülés

Érdekességek a Bulinegyedből

Hétfő reggel a Wesselényi utcában.

A hétvégén magát kiordítozó ifjúság némán várja a repülőtéri buszt a járda szélén.





Már visszazártak az életen át tartó mindennapokba. Fegyelmezetten tűrik a köröttük tébláboló, kialvatlan GÖELEVENt :-)

Buddha járat

Nappali érdekességek a Bulinegyedből:

Buddha járat
avagy a charca energiák segítségül hívása

Vizuális kiáltvány

Mivel GÖELEVENnel együtt a bulinegyed kellős közepén lakunk, új sorozatot indítunk:
Nappali érdekességek a Bulinegyedből címmel.
A Nők Lapjában egekbe magasztalták a bulinegyedet, mint magyar világcsodáját.
Szász Marcell mindenféle értelemben formátlan fotói kísérik a szöveget. Úgy látni, egy szabadjára engedett, hülye okosfényképezőgép lőtt mindent, nem is kellett volna személyes aláírás. Okos, azt jelenti, a szakma gyárilag beépítve. Észt, ízlést, formaérzéket viszont nem adhatnak gyárilag.
Ám mit s hogy lőnénk mi?
Inkább alszunk, nem lövünk.
A nappal számunkra érdekesebb. Nem művészileg, hanem szociográfiailag.

Király utcai kapura kiszegezett vizuális kiáltvány:
öntőforma egy átveréshez.