2019. július 7., vasárnap

Vasárnapi sárkányos mesénk


Élt egyszer egy felettébb gonosz celeb a hetedhét tévécsatornán is túl, akit még valamikor, tizennyolc éves, szűz korában királynővé választottak. A királynővé lett celebnek, ki az évek során szépen megöregedett, volt egy szenvedélye: rengeteg sárkánya volt láncra verve, s minden születésnapjára újabb sárkányt követelt és kapott a fővárostól, hogy nagy gonoszságában kicsit engesztelődjék, s az ország lakóit békében élni és közönséges tévéhíreket nézni hagyja.
Még első médiabotránya idején kapta ez a királynő az első sárkányt, amikor hangja hisztérikus erejével akkora bulvárhullámot kavart a fővárost ölelő hírtengerben, hogy az áradat a tenger partján veszteglő hajléktalanokat mind elsodorta. Már akkor is felettébb úrhatnám volt ez a királynő, s a rendes éves szüreti bálon oly fertelmesen tudott civódni, hogy kérői  mind véres-bús fejjel menekültek szerteszéjjel. 
Dúlt-fúlt, öregedett a királynő, s mert népszerűsége csak kopott és kopott, kastélyát - ahogy az egyszerű nép mondta: bulvárát - már csak hitelekből volt képes fenntartani. Mindenkire haragudott, de legfőképp az átszakadt árfolyamgátra, s valahányszor elérkezett a születésnapja, csak egy újabb láncra vert sárkánnyal hagyta magát engesztelni.
Hogy a láncra vert sárkányok a kastély pincéjében nyugton maradjanak, egész nap bámulhatták a tévét, ahol leginkább láncgyártók reklámjai (lám, nincs menekvés!) és a gonosz királynő által forgalmazott, az ő szépséges éveiről szóló archív filmek peregtek, ami egy sárkánynak nem igazán vonzó téma. A trükk a dologban az volt, hogy a reklámok és a celeb mesék gyakori megszakításával be-bejátszottak egy-egy nyúlfarknyi részletet a régről híres Süsü, a sárkány című mesefilmből.
E sok tévézéstől éjszaka aludt aztán mélyen a sárkány, nem mondhatni, hogy szomjazta a bajt.
Történt aztán egy napon, hogy az állami főtanácsos jajgatását legkisebb fia véletlenül kihallgatta, s megtudta abból, hogy nagy baj közelg, mert szabad sárkányt már sehol nem találni, s várható ismét a királynő bulvárhír-tenger rengető haragja.
Gondolkodván a hallottakon kicsit, odaugrott ez a legkisebb fiú a főtanácsos színe elé, s szólt:
- Egyet se bénázzon, édesapám, mert nekem, mint mindig, most is nagy ötletem van. Ellopom én a királynőtől az egyik sárkányát, és azt szépen kicsinosítva odaadjuk neki újból.
Úgy is lett. A legkisebb fiú - mivel a MédiaMicsoda és Szemfényvesztés szakot végezte épp az egyetemen - ügyesen megpiszkálta a parabola hálózatot, s miután az adás döglődni kezdett, tévészerelőnek adva ki magát, bejutott a láncon raboskodó sárkányok barlangjába. Kiválasztotta a legszebb sárkány lányt, és baj nélkül kiosont vele a kastély mögötti susnyásra néző kiskapun.
Vonulhattak hát a város elöljárói a régi-új sárkánnyal a királyné elébe. Igen ám, csak hogy a gonosz királynőt sem ejtették - még kellő időben - a fejére, s fene nagy gonoszságában nyomban észrevette, hogy a születésnapi sárkány nyakán felettébb kopott a bőr, mintha valahol már hosszú raboskodásba lett volna vetve. Ment, gyorsan megszámolta sárkányait, ám isten segedelmével tévedett egyet, hiszen sosem volt ez a gonosz királynő a tudományoknak barátja.
- Ezer szerencsétek, hogy gyanúm eloszlott, de mi akkor hát a magyarázat e nyomorult sárkány nyakán látható nyomokra? - kérdezte a kivénhedt celeb, szemöldökét viharosra vonva.
- Az történt felséges királynő - ugrott elő a legkisebb fiú, - hogy ez a sárkány a legújabb, gyémántokkal kivert, virtuális 4D lánccal volt ékesítve, de leszedtük róla, hogy ez a modern divat-kütyü kegyelmedet fel ne bosszantsa.
- Csak nem azt mondjátok itten, hogy a legmodernebb ékességek hozzám már nem valók, s engem nem is érdekelnek? - dörögte a gonosz királynő az ő vészjóslóra könnyen emelkedő hangján.  
Ettől megijedni látszott a legkisebb fiú, s máris a legalázatosabb hízelkedéseket hallatta, de amilyen tanult és ravasz volt, vigyázott arra, hogy mindig akkor képezze a szavakat, amikor a levegőt épp befelé szívja. Ettől olyan lett a beszéde, mint a halálhörgés, és azt a királynő hallgatni nem sokáig bírta.
- Szegény, nyomorult ifjú, mi ez a tiszteletlen hang? Vagy tán beteg vagy?! - kérdezte gúnyosan, és hívatta is nyomban egyetlen hóhérját, hogy a beteg ifjút nyakban operálja meg. Jött FoFa, a hóhér, kezében kenyérrel és kolozsvári szalonnával, mert ez a hóhér a nevét is úgy kapta, hogy olyasféle, szabad idejében Folyton Falatozó típus volt. FoFa gondosan letette a hivatásbéli cselekvését akadályozó elemózsiát, vette frissen fent pallosát, ám amikor rátette az ifjú torkára, a bőr alá ültetett, legújabb halandzsatűrő vanádium-karbon ötvözeten annak - már a pallosnak - nyomban kiment az éle.
- Hagyd azt a szar pallost! - rivallt rá a királynő. - Hát leégetsz itt engem? Nem parancsoltam-e világosan, hogy a minap erdélyből importált, világmetszőre élezett és csorbíthatatlan kerámia szalonnázó késedet használd, ha dolgodra szólítalak? Ti pedig takarodjatok most szemem elől! - borította haragját a sárkányos delegációra, - és ha nem azzal a gyémántokkal kivert nyaklánccal állítjátok elébem ezt a sárkánynémbert, rátok zúdítom a bulvárhír-tengert.
Szaladt a küldöttség fejvesztetten, hogy most aztán mi lesz, mert az országban senki nem hallott még ilyesféle láncról. Csak hogy a legkisebb fiú fejében jó előre így volt ez elgondolva. 4D nyomtatóval elkészítette már előző nap azt a virtuális gyémántokkal ékesített, bluetooth parancsra szoruló láncot, amit a sárkány lány boldogan magára is vett.
Fényes média felhajtás közepette hozták másnap a sárkányt, a gyémántokkal vártnál is kivertebb láncon, ami a királynőnek annyira megtetszett, hogy azt nyomban saját nyakába követelte. Meg is kapta, már csak szorítani kellett rajta picit, olyan bluetoothosan, s ment a gonosz királynő láncostól, mindenestől a média-lecsóba, ahogy az a mesében lenni szokott.
Mi? Nem szokott? Na, akkor kezdjen az olvasó gyorsan hozzászokni a dologhoz, mert ez most már mindig így lesz, ha nem még sokkal inkább így.
És azon se járassák az eszüket, hogy talán a legkisebb fiú vette feleségül a szép sárkánylányt, mert nincs az a legkisebb fiú, legalább is a mesékben, aki ennyire hülye volna.
Azt bezzeg nem kérdezi a sok akadékoskodó, hogy a láncra vert sárkányokkal ugyan mi lett. Pedig azok most már a főváros hontalan sárkányoknak emelt menhelyén bámulják tovább a tévét, már amelyik oda befért, a többiek meg a bulvár hírektől ím már háborítatlanul hullámzó tengerparton heverésznek szabadon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése