az
a
q.a.! hát már megint nincs itthon só! apropóján
A kisfiú a boltból jövet át akarta ugrani a tócsát,
lökő lába azonban megcsúszott hátra, és ő pofá... bocs!, arcocskájával bele a
pocsolyába. A zacskó felszakadt, és só ömlött a vízbe.
- Tenger! -
örvendeztek a sókristályok. - Hullámok, újra tenger!
- Tenger! Emlékszem,
tenger! - szopta némán az oldódó kristályokat a váratlan energiáktól bizsergő
pocsolya.
A kisfiú fiatal
volt még és jó. Csak jajdult egyet a történtek összegzése képpen, nem terelte
vétkes ijedelmét szutykos jelzőkbe ágyazott, magasságos relációkba. Már látta
előre, ahogy anyukája szánakozón elmosolyodik, lehúzza róla a sáros ruhát, és
odateszi a pont erre váró mosóteknőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése