HÁBOROGVÁNY

tervezet

Az ART-PORTÁL hírleveléből értesültünk, hogy

"A múzeumok nagy nemzetközi szervezete, az ICOM új javaslattal áll elő, mi legyen a múzeum, mint intézmény meghatározása a jövőben. Éles viták vannak a közelgő döntés előtt.Az ICOM (International Council of Museums) közelgő, kiotói rendkívüli közgyűlése dönthet arról, megváltozik-e a múzeum sok évtizede használt és nemzetközileg elfogadott meghatározása."

Máris szúrnánk ide:

Minden ilyen döntés a köznyelvet érinti, a KÖZ pedig - teljes joggal - maga is egyszerre őrzi és formálja nyelvét, egyszerre tartja érvényben és hangolja át szavaink jelentését. Nem illő - és az ideológia megszállottjainak törekvéseit és módszereit ismervén nem is ártalmatlan - az élő nyelv érvényben lévő értelmezéseit hatalmi szférák felől önkényesen piszkálni.

De idézzünk tovább az Art-Portáltól:

"A jelenleg asztalon levő tervezetben benne vannak a társadalmi igazságosság, a globális egyenlőség és  jólét fogalmai is, de a világ húszezer múzeumát és mintegy negyvenezer múzeumi szakemberét összefogó szervezetben egyelőre éles belső viták vannak arról, kell-e új definíció és ha igen, mi legyen az – számol be cikkében a Hyperallergic."

Nagyjából egyetérthetünk az Art-Portállal abban, hogy  ötven évre (vagy akár ennél jóval többre is) becsülhető az idő,  mióta a múzeumok olyan non-profit intézményként definiálják magukat világszerte, amely gyűjti, megőrzi, kutatja, bemutatja és közvetíti az emberiség tárgyi, illetve nem kézzelfogható - hozzátesszük: TÖRTÉNETI - örökségét az edukáció, a kutatás, a szórakoztatás, de mindene előtt az EMLÉKEZET céljaira.

Kétségbe vonható-e, hogy e fentiek TOVÁBBRA IS AKTUÁLIS FUNKCIÓK, melyeket a MÚZEUMOK bizonyos identitás, illetve szakterület körvonalai közé szűkítve jelenítenek meg (mondjuk: Magyar Hadtörténeti Múzeum, Göcseji Tájmúzeum, Rádió Múzeum stb.)

"Az új meghatározás kidolgozása egy munkacsoport feladata volt az ICOM-on belül, amelyet Jette Sandalh, dán kurátor vezetett, a cél pedig az volt, hogy a közelgő szeptemberi kongresszusra álljanak elő egy javaslattal. Az új definícióra azért van szükség a kidolgozók szerint, mert a régi “nem a 21. század nyelvén...

(?????? - nyelvén?? -  talán szemléleti keretei között!!)

...szólal meg” és nem veszi figyelembe a “kulturális demokrácia” szempontjait.

Hoppá! Ha a kevéssel fentebb említett klasszikus funkciók továbbra is aktuálisak, akkor

nem az volna-e az ésszerű, hogy a Jette Sandalh az általa jogosan fontosnak ítélt új funkciók, mint például a  kulturális demokrácia  és sok egyéb más, évezred követelte funkció számára kíséreljen meg ÚJ FOGALOMNEVET!!! - és következésképp funkcionálisan új INTÉZMÉNYEKET is!?? - gründolni, és ne az elméletben, hanem az élet gyakorlatában kössék össze  a MÚZEUMOKAT ezekkel a bizonyos, még ki nem talált új intézményekkel?

Az új MICSODÁK  lehetnek aztán már demokratizáló, inkluzív és többszólamú terek, amelyek a múltról és a jövőről szóló kritikai párbeszédet erősítik. Felismerik és megszólaltatják a jelen konfliktusait, kihívásait a társadalom érdekében, illetve megteremtik az ehhez az örökséghez fűződő egyenlő jogok és hozzáférés lehetőségét mindenkinek.

A világszerte megfigyelhető ideológiai tendenciákat tekintve, sanda gyanúnk, hogy a múzeum szót elbirtokolni kívánók, az új funkciók szorgalmazói nem az emlékezet őrzői kívánnak lenni, hanem inkább  a történeti (egyebek mellett nemzeti) identitás kikezdői, lerombolói.

"Az új definícióban az is helyet kapna, hogy a múzeum non-profit, részvételi alapú és transzparens intézmény."

Ehelyett - szerintünk tehát ismét csak  - egy világosan még ki nem talált új társintézmény fajtának kellene e kívánalmakat szolgálni. Csakhogy : részvételi alapú (??) - tisztázott-e, milyen ambíciókat takar ma a RÉSZVÉTEL, és fog takarni XX év múlva?

Mazsolázzunk még kicsit:

"Az újítók azt kívánják, hogy a múzeum (értsük ide inkább a még ki nem talált fogalomnevet!) álljon aktív partnerségben a társadalom különféle közösségeivel. Megőriz, kutat, bemutat és elősegíti a világ (VILÁG - micsoda poétikusan csengő szó! csak mikor, kinek, mit jelent?) jobb megértését, célja, hogy hozzájáruljon az emberi méltósághoz (tehát szerintünk az új intézményesített MICSODA járuljon hozzá, és persze mihez ?!?, mert az emberi méltóság úgyszintén sok-sok évtized óta egy és oszthatatlanként újrakonstituált értéke az emberiségnek) és a társadalmi igazságossághoz, a globális egyenlőség és jólét” megteremtéséhéhez."

"Az ICOM-ban egyelőre viták övezik a javaslatot, 24 ország, köztük Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Kanada és Oroszország képviselői azt kérik, halassza el a szervezet a szövegről szóló döntést, és egyben jelezték, új változattal állnának elő."

Tehát van még remény (?!?), hogy a történelmi múltat eszetlenül gyarmatosítók esetleg észhez téríthetőek :-))

"A bírálók azt vetik a dán kurátor vezette bizottság szemére, hogy az új szöveg túl ideologikus, átpolitizált, és miközben adós marad a feladat megoldásával, terjengős és nem lehet rá jogszabályokat alapozni. Arról nem beszélve, hogy szerzői nem próbáltak köré nemzetközi konszenzust teremteni."

Csak úgy mellesleg kérdezzük: Ki a fenékből - ideológiai önjelöltekből - áll a dán kurátor vezette bizottság????

"A The Art Newspaper beszámolója szerint a szervezeten belüli kritikusok azt mondják, a javaslat inkább manifestó és nem meghatározás, ez utóbbinak tömörnek, egyszerűnek és pontosnak kellene lennie. Hugues de Varine, a szervezet korábbi igazgatója, a hetvenes évekbeli új muzeológia egyik megteremtője szerint a szöveg nem különbözteti meg a múzeumot a kulturális centrumtól, a könyvtártól vagy a kutatóhelytől."

Igy van! És vajon hallgat-e még valaki Hugues Varine-re?

"Arról, hogy mi lesz a múzeum új definíciója a jövőben, elvileg az ICOM közgyűlésén, szeptember 7-én kellene dönteni."

ISTEN MENTS!!!!

El a kezekkel a múzeumoktól, és igenis maradjon az egyébként nélkülözhetetlen értékeket IS ( :-(  hordozó MÚLT!

PaintUp

A PaintUp - legegyszerűbben megfogalmazva: virtuális épületfestés rávetített képekkel.

Sok-sok éve már annak, amikor először egyetlen nagyméretű diaképeket rávetítettek az éjszakai Budapest valamelyik épületére. Lebilincselő volt látni, hogy micsoda fényerőt lehet száznégyzetmétereken produkálni. A téma egyszerű volt: valamilyen, az épület szerkezetéhez igazított, vizuálisan eltervezett és preparált absztrakt látvány.

Hol vagyunk már attól! Az elektronikus médiaeszközöknek köszönhetően óriási fejlődés játszódott le ezen a területen.

Sokáig emlékezetes marad a néhány évvel ezelőtti PaintUp rendezvény, melynek célobjektuma a Műcsarnok homlokzata volt: hivatásos PaintUp művészek, és médiatechnikát tanuló diákok elképesztő audiovizuális animációkkal szórakoztatták a téren összegyűlt  óriási tömeget. Volta azonban PaintUp verseny színtere a Magyar Tudományos Akadémia is.

A Nemzeti Múzeum az idei  Múzeumok Éjszakáján a paintup látványosság meglehetősen kezdetleges szintjén próbálkozott valamivel:  előszedte vetítőit (amije volt?), két ma már muzeális kütyünek számító Kodak Carousel vetített egy-egy szomorú, első világháború-közeli pillanatot a Petőfi nevével híressé lett lépcsőpárkány oldalára, és a sötétedés beálltától éjjel 2-ig egy színházi vetítőgép egyetlen 13x18-as színes diaképe festette meg az épület homlokzatát. 

Aki ezen az estén a lépcsőn ücsörgött, mind-mind a szerény hangerejű, de legalább  romantikus zenével kísért monoton látvány része volt.

Vetítés régen, az valami más volt. Lévén, tudjuk, mi a különbség az akkori és a mostani lehetőségek között, a Nemzeti Múzeum szerény kísérletén felbátorodva tettünk most mi is - utólag - néhány, a Múzeumok Éjszakáját érintő virtuális paintup kísérletet. Hogy pontosak legyünk, paintin-ről van szó, a virtuális festés virtuális képre.

Az Epreskert szombat esti műsorában teret kaptak  a Képzőművészeti Főiskola növendékei, akik megmutathatták, mit tudnak "kedvenc társművészeti águkban." Időnkből csupán a hosszadalmas behangolásra és az első, véget érni nem akaró, tétova vempszerűségre futotta... 

nem szalaszthattuk el ugyanis a Liszt Feren Emlékmúzeum zenetermében kezdődő kamarakoncertet, ahol Bársony Péter brácsaművésztől vártuk - nem hiába! - hogy visszatérjen az állhoz illeszthető vonóshangszerek iránt hajdan elillant bizalmunk. 

Megtekintettük ezután a MKE Barcsay termében az intermediális tanszék diplomásainak kiállítását. 
Mivel ilyen helyeken mi mindig magasan hordjuk az orrunkat, megakadt tekintetünk a Barcsay terem mennyezetén, s amit láttunk, igencsak beindította paintin fantáziánkat.

A Barcsay terem mennyezete úgy, ahogy van...  

és a mi zabolázhatatlan képzeletünk paintin vetítése

Ez pedig a Magyar Fotográfusok Háza éjszakai tárlatvezetése, ahol a látvány - képzeletünknek köszönhetően - alig ismer határokat.

Ez meg már a szomorú valóság éjszaka kettő tájban.

Alles geht vorüber - ahogy Késmárky Marika énekelte. De hoffentlich  szamszing búgyet jövőre is :-)

Hazafelé aztán észrevettük, hogy nem vagyunk egyedül, azaz, hogy paintuppal útonútfélen mások is kísérleteznek. 

Mi csak egész kis lapáttal tettünk rá,
de tényleg!