2010. december 21., kedd
DRÁMA AZ ELŐSZOBÁBAN
Ma reggel, midőn átvánszorogtam sötét előszobánkon,
megütközve konstatáltam, hogy egy kitárt szárnyú döglött
ing hever a padlón. Alighanem a hideg végezhetett vele.
Már nem volt ereje elrepülni a forró mosógépig.
A mindennapok apró drámái ezek, melyek valahányszor
újra és újra nagyot facsarnak érző szívemen.
2010. december 19., vasárnap
nosztaligával az adventi Bécsben
MÁV akció tizennyolc vasútikocsival. Buszok is mentek.
December 18. Pár százezer magyar a Mariahilfertstrassei latyakban.
Minek is?
Fél óra késéssel betolják a Nyugatiba nosztaligánk műgőzben mozdonyló farát.
Ajándékeső az egyik bécsi cukrászüzletben
Sakk egy lépésben az Aida kávézóban
Folyosófelirat az Albertína Picasso kiállításán. Fotósoknak érdekes lehet:
" Én nem a háborút festettem, mert nem tartozom azokhoz a festőkhöz, akik odamennek és megörökítenek _szó szerint: leképeznek - valamit, mint egy fotós. Ám semmi kétségem, hogy a háború azokban a képekben, amelyeket az időben alkottam, ott van...
Nem tűntünk ám el a nosztaligával nyomtalanul! Feleségem - meg nem tagadva önmagát - megpróbálta kicsit átrendezni Bécset.
December 18. Pár százezer magyar a Mariahilfertstrassei latyakban.
Minek is?
Fél óra késéssel betolják a Nyugatiba nosztaligánk műgőzben mozdonyló farát.
Ajándékeső az egyik bécsi cukrászüzletben
Sakk egy lépésben az Aida kávézóban
Folyosófelirat az Albertína Picasso kiállításán. Fotósoknak érdekes lehet:
" Én nem a háborút festettem, mert nem tartozom azokhoz a festőkhöz, akik odamennek és megörökítenek _szó szerint: leképeznek - valamit, mint egy fotós. Ám semmi kétségem, hogy a háború azokban a képekben, amelyeket az időben alkottam, ott van...
Nem tűntünk ám el a nosztaligával nyomtalanul! Feleségem - meg nem tagadva önmagát - megpróbálta kicsit átrendezni Bécset.
2010. december 16., csütörtök
THINK WHILE... !?
Most, hogy a Föld délelőttbe fordult velem, már világos, hogy tegnap sem feküdtem le hiába!
Kiálmodtam nektek ezen az elmúlt éjszakán a Nagy Paradigmagenerátort.
Kulcsszavakkal kell feltölteni, aztán egy gombnyomás, és okádja nektek a szebbnél szebb paradigmákat.
A művészetben egyre gyorsabban elnyűvődik az ilyesmi. Belecsinál a hisztérikus szellem a maga unt fészkébe.
Az igazán világraszóló Nagy Paradigmák hozzánk általában idegen szavakból való fordítás útján érkeznek meg, és e mozzanat során könnyen elrongyolódnak.
Munkácsi Márton híres tengerparti fotója,
aminek hatására C. Bresson elindult a lejtőn
(felfelé :-)))
(a Ludwig múzeum szíves hozzánemjárulásával :-)
2007-ben lőtték fel Martin Munkácsi nevével fémjelezve a "Think While You Shoot!"-ot, amit most a Ludwig múzeum éppen imígyen rongyol el: "Gondolkodj, miközben exponálsz!'
Könnyű e fölött átsiklani annak, aki nem tud fényképezni. Aki viszont tud, az már elgondolkodik talán, hogy mire is gondolhatott Munkácsi Márton - mint Martin - amikor akképpen szólott.
Exponáláskor valójában már késő gondolkodni.
A "shoot" Munkácsinál, mivel az action photography-t művelte, különösen a divatfotózásban sorozatok készítésén át tartott. Tehát a shoot többről szólt, mint exponálásról.
Na de akkor miről?
Találgatás helyett inkább azt mondanám: "Gondolkodj, mielőtt exponálsz!"
(Még emlékszünk a Sony pár évvel ezelőtti nagy paradigma-durrantására: "Ne gondolkodj, fényképezz!" - de az, hálistennek, nem volt ránk túl nagy befolyással :-))
Gondolkodj, miközben komponálsz, még mielőtt exponálsz!
Miről? Hát persze arról, hogy mi lesz, mi legyen a fotó olvasata (és persze formai sugallata) mások, a kép nézői számára.
Jogos persze a kérdés: mennyivel előtte?
Csak a komponálás közben? Nyitott kimenetelű történések maradandó pillanatára lesve? Semmiképp sem árt!
Vagy már előtte otthon is, az eksönre készülődve?
Vagy hivatásodról gondolkodva, pályád kezdetétől? Munkácsinál ez sem lehetett kizárt.
Ám közben meg, mintha ez az egész shootingra fókuszálás kezdene meghaladott lenni.
Gondolkodj, és illusztráld fotóval!
Másrészről sőt: "Gondolkodj, miközben shopod a photot!"
Igen, kétségtelen, minden a spekulációk felé tart: "Gondolkodj valamiféle paradigmatikus paradoxonon, és illusztráld, ahogy tudod!" Fotózhatod, de bele is festhetsz!
Nagyon elkanyarodtam az én csodálatos Paradigma generátoromtól!
Gondolkodjon csak ez a kütyü helyettem, miközben én zsebre tett elmével vakarom feltűnési viszketegségemet - mert a gondolkodás, persze, nem maradhat el! Okádja csak szorgalmasan nekünk ez az okos generátor a paradigmákat, és mi majd választunk a kínálatból.
Csukott szemmel benyúlunk a friss halomba, érzékeinkre hagyatkozva (ha már művészetről lenne szó!) és választunk egyet.
Nem puhát, nem valami szart! Inkább közepesen keményet, sőt, akár időt állón acélosat, ami penge mód hasítja az áporodott konvenciókat.
2010. december 15., szerda
Zoomnyikorgásokról a Magyar Műhely galériában
Csoportos kiállítással zárta az évet a Magyar Műhely Galéria (Akácfa utca 20)
ahol kiküldött munkatársunk, Pesövé Ofszi a következőket tudta meg:
Az egyik kiállító művész, E.K. szerint ez a kép nem azért ilyen rossz, mert alacsonyra állítottuk az érzékenységet, ugyanis minél alacsony az érzékenység, annál jobb lesz a kép.
Megtudtuk, hogy egy idő után nem csak E. K. zoomja, hanem másé is nyikorog.
Megtudtuk, hogy itt, a M.Műhelyben nem olyan precíz kivitelezésűek a radiátorok, mint a Vintage Galériában.
ahol kiküldött munkatársunk, Pesövé Ofszi a következőket tudta meg:
Az egyik kiállító művész, E.K. szerint ez a kép nem azért ilyen rossz, mert alacsonyra állítottuk az érzékenységet, ugyanis minél alacsony az érzékenység, annál jobb lesz a kép.
Megtudtuk, hogy egy idő után nem csak E. K. zoomja, hanem másé is nyikorog.
Megtudtuk, mert E.K. saját alkotásán szemléltette, hogyan választunk olyan pixeleket, hogy adott esetben a festményünknél is tökéletesebb reprót kapjunk.
Megtudtuk, hogy mostmár aztán tényleg mindenki művész.
A képen L.Simon László Éljen május elseje című nagyszabású alkotása.
Ez csak azért van itt, mert passzol a radiátorhoz :-))
2010. december 12., vasárnap
45 fok
Most tudtam meg, este 11 tájban, hogy két nap alatt száz zenetanárt tudok virtuálisan kozmetikázni. Ám közben a blogom meg szalad.
Felteszek olvasóimnak és főleg sajátmagamnak valamit, mert már nagyon unom a Svéd Mikulást.
Mondjuk egy manekent, aki 45 fokos lázban ég, hogy netán kitöri a nyakát.
Természetesen lábra mentem.
Az én koromban már nem cserélget az ember naponta szenvedélyt.
Képregényben pedig alighanem világcsúcs ez. Egy képben minden elregélve.
Felteszek olvasóimnak és főleg sajátmagamnak valamit, mert már nagyon unom a Svéd Mikulást.
Mondjuk egy manekent, aki 45 fokos lázban ég, hogy netán kitöri a nyakát.
Természetesen lábra mentem.
Az én koromban már nem cserélget az ember naponta szenvedélyt.
Képregényben pedig alighanem világcsúcs ez. Egy képben minden elregélve.
2010. december 10., péntek
Svéd Mikulás
Többen is említették, nem tudják mire vélni, hogy december 5-én utólag odabiggyesztettem bejegyzésembe egy második piros figurát, amiről nehéz kideríteni, micsoda. Nem tudtam magam sem, de most már tudom: az a svéd jóléti szakszervezet mozgalmi emblémája. A svéd mikulás hagyta itt.
Nálam járt, igen. Először nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, bár a sarokban porosodó svédszekrényből jött ki. Sok dolgom volt. Van itt valaki, és kész, gondoltam.
Volt osztálytársamnak említettem, akivel összefutottam a közértben, s aki, mint kiderült, időközben a mikulisztika egyik nagy értőjévé avanzsált, hogy valaki járt nálam. Rögötön modta, az a svéd mikulás volt.
Onnan lehet felismerni, hogy nálam jár.
Hát ez akkor kétségtelen. Nem, nem hozott semmit, csak jelentőségteljesen engem figyelt. Mintha attól függne, most mit tapasztal, hogy aztán hoz-e majd jövőre valamit. Ehetetlen kis sztaniolmikulást, influenza vírusos kézzel összefogdosott narancsot, ilyesmit. Amerikai mogyorót (érdekes, hogy nem svédet), azt prsze úgysem tudom elfogyasztani, mert először jóféle svéd fogat kellene hoznia.
Ma? Már nincs itt. Persze nem üres kézzel távozott. Megtetszett neki az egyik lapos ligúriai kövem, a legszebb, azt elvitte. Fanyalgott előtte kicsit, de nálam trendi értékek, libamáj és más hungarikumok nincsenek.
Ügyes mozdulattal eltette piros iszákjába a követ. Felismertem a mozdulatot: svéd csavar.
Erről eszembe jutott a svéd asztal, aminek színét se látom mostanában, a svéd gomba, a svéd csepp, a svéd acél, a svéd rejtvény, na és a svéd kutya.
Nálam járt, igen. Először nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak, bár a sarokban porosodó svédszekrényből jött ki. Sok dolgom volt. Van itt valaki, és kész, gondoltam.
Volt osztálytársamnak említettem, akivel összefutottam a közértben, s aki, mint kiderült, időközben a mikulisztika egyik nagy értőjévé avanzsált, hogy valaki járt nálam. Rögötön modta, az a svéd mikulás volt.
Onnan lehet felismerni, hogy nálam jár.
Hát ez akkor kétségtelen. Nem, nem hozott semmit, csak jelentőségteljesen engem figyelt. Mintha attól függne, most mit tapasztal, hogy aztán hoz-e majd jövőre valamit. Ehetetlen kis sztaniolmikulást, influenza vírusos kézzel összefogdosott narancsot, ilyesmit. Amerikai mogyorót (érdekes, hogy nem svédet), azt prsze úgysem tudom elfogyasztani, mert először jóféle svéd fogat kellene hoznia.
Ma? Már nincs itt. Persze nem üres kézzel távozott. Megtetszett neki az egyik lapos ligúriai kövem, a legszebb, azt elvitte. Fanyalgott előtte kicsit, de nálam trendi értékek, libamáj és más hungarikumok nincsenek.
Ügyes mozdulattal eltette piros iszákjába a követ. Felismertem a mozdulatot: svéd csavar.
Erről eszembe jutott a svéd asztal, aminek színét se látom mostanában, a svéd gomba, a svéd csepp, a svéd acél, a svéd rejtvény, na és a svéd kutya.
2010. december 8., szerda
2010. december 7., kedd
HORÁNYIÉK KERESIK A KÖTŐANYAGOT
2010. december 5., vasárnap
2010. december 3., péntek
Hungart ösztöndíjak
Átadták az idei Hungart ösztöndíjakat. Minden év decemberében kerül sor erre.
Én is ott voltam. Ilyenkor kicsit mindenki elkenődött.
D. Udvary Ildikó méltatta az előző ösztöndíjasok kiállítását

Az egyik fotográfiai ösztöndíjas S. Faragó Gyöngyi Módos Gábor dicsérő (sárkányi kifejezéssel gratulaudáló) szavait hallgatja

Íme közbeszúrt képi válaszunk az egyik laudált utólagos felvetésére (hogy nála miért nem lábra mentünk), azt bizonyítandó, hogy az ő kecses lába sem kerülte el kitüntető figyelmünket :-)

A másik ösztöndíjjal most kitüntetett, Herbst Rudolf elkenődötten hallgatja Markovics Ferenc laudációját

A bennünket mindig hosszan untatni képes, ám ezúttal mellőzött Wehner Tibor művészettörténész további két elkenődött figurával

A háttérben: lovagi torna

Baricz Kati alulnézetben. Egyenesen Fonyódról vagy honnan érkezett ebben a cipőben

Fogadás is volt, mint mindig, a bemutatások után. Benkő Imre boros kedvvel de elkenődötten mesél valamit, amiből láthatóan egy szó sem igaz

A kislány, akihez a sáskaszószra és zabakására összesereglett vendégek borért jártak
Én is ott voltam. Ilyenkor kicsit mindenki elkenődött.


Az egyik fotográfiai ösztöndíjas S. Faragó Gyöngyi Módos Gábor dicsérő (sárkányi kifejezéssel gratulaudáló) szavait hallgatja

Íme közbeszúrt képi válaszunk az egyik laudált utólagos felvetésére (hogy nála miért nem lábra mentünk), azt bizonyítandó, hogy az ő kecses lába sem kerülte el kitüntető figyelmünket :-)

A másik ösztöndíjjal most kitüntetett, Herbst Rudolf elkenődötten hallgatja Markovics Ferenc laudációját

A bennünket mindig hosszan untatni képes, ám ezúttal mellőzött Wehner Tibor művészettörténész további két elkenődött figurával

A háttérben: lovagi torna

Baricz Kati alulnézetben. Egyenesen Fonyódról vagy honnan érkezett ebben a cipőben

Fogadás is volt, mint mindig, a bemutatások után. Benkő Imre boros kedvvel de elkenődötten mesél valamit, amiből láthatóan egy szó sem igaz

A kislány, akihez a sáskaszószra és zabakására összesereglett vendégek borért jártak
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)