Kik azok a szikek?

Fél kilenc sem lehet. 

Védett kor felé tendáló feleségem a számtalan Sherlock Holmes novella egyikét  hallgatja mobilján, önkényesen kijelölt sarki karanténjában, a hárfa és a tévékészülék között.

- Irtó jó! - mondja.

Tudok róla. Most töltötték fel a vírus helyzet miatt, hogy kioltsák az öreglányok mászkálhatnékját.

- Te tudod, kik azok a szikek? - kérdi tőlem hirtelen, a novella egyik mondatára célozva.

- Hát persze! - mondom nyeglén. - Megmutatom. Gyere ki az erkélyre!

Kíváncsian felugrik, pongyolát kerít, és már ott is van.

Alattunk a tágas Blaha Lujza tér. Mindenütt hemzsegnek az emberek, mintha a koronavírusról mit sem hallottak volna. Mintha ott, lent a legártalmatlanabb békeidő honolna.

- Na, látod? Az a sok ember, aki innen egyszerre látszik, mind-mind szik. Kérte Orbán Viktor a tévében, hogy maradjanak otthon, de egytől egyig baszik rá, mind igyekszik valahová, és addig nem nyugszik, míg egy marék vírust be nem kap. Igen, a sziknek szikrányit sem számít, hogy az idő hidegszik vagy melegszik, mindig azt csinálja, ami neki tetszik.

Befut a térre a tömött villamos.

- Látod, hogy mindegyik mekkora hévvel tolakszik? Pedig ez nem is a HÉV, hanem csak a villamos. Na, ezek mind szikek. Azt a dagadt ürgét, aki a villanyoszlopot támasztja, minden nap látom. Bizonyára folyton eszik, mert napról napra csak vastagszik. Ha nem szik volna, soványodna. Ott távolabb, a sárga padon, az az ürge, akiről innen is látszik, hogy sosem mosakszik, minden reggel oda telepszik, és egész délelőtt ott alszik, míg nem az élete lassan elenyészik.

Na és, látod a parkolóban azt az ürgét, aki kézi fúróval igyekszik lefejteni a kerékbilincset a kerekéről? Otthagyta az autóját két parkolóhelyen keresztbe, mert szik, és nincs tekintettel másokra. De most jól rába...farag. A közterületes, aki egész nap itt bóklászik, pont az  ilyenekre vadászik. Már jön is, most mászik elő a fenntartó autójából. Fenyegetőzve hadonászik. Tehát ez is szik meg az is szik. Lássuk, egymással mire viszik!

- És tényleg, jó nagy darab - sikkant élvezettel felségem -  egy grizlivel vetekszik. Látod, tollért kotorászik, és már írja is a csekket.  Emez meg most kinyitotta a nagy pofáját, és úgy látszik, halandzsászik.

- Halandzsázik!

- Nem baj! Nekem ez kifejezetten tetszik - mondja felségem.

- Na látod, mert szeretnéd, ha te is szik volnál.

- Te meg szel.

- Hogyhogy?

- Szemlátomást öregszel.

- Lehet, de a tudásom napról napra gyarapszik.      

- Ez nincs benne a versbe.

- Hogyhogy?

- Csak az, hogy eszik, iszik, öregszik, alszik.

- Ja, tudom! De az öregszik kakukktojás.

- Tudom, mindig is rossz volt a memóriám.

- Menjünk vissza a szobába, mert a vírus láthatatlan, hozza a szél, és ezrével a hajunkba lopakszik. Neked sem ártana lezuhanyozni. Tovább él, aki mosakszik.

- Attól én nagyon ódzkoszom.

- Lebuktál! Ilyen nincs, hogy ódzkoszik! Tehát te csak szeretnél szik lenni. Az ódzkoszom simán hülyeség. Nem tudsz rendesen magyarul.

Mindjárt tél

utolsókat rúgunk
-  az őszön

Őszi levelek kioktatása sárgából

reggeli

Ma kedvencem, a csipkével kivert palacsinta volt reggelire, amin át oly szépen besüt a re... a délelőtti* Nap a számba.

* csacsi vagyok! Már majdnem reggeli napot írtam, amiről azt se tudom, hogy néz ki. (Hihi... haha... :-)

becsméricskélés

Ah, tűnt szájakat

megjárt, kéjenc fogak közt

megkopott vasak!

Városszépítés

Mráz Zoltán fotószolgáltató barátunk pompás diadalstatívot emelt a Rákóczi útról hozzá vezető sugárút fölé. Élmény volt átsétálni alatta.

Kihívtam Rogert

Álmomban, most, hogy finis felé tart a US OPEN, kihívtam Rogert. És - felhúzta bár a szemöldökét - képzeljétek, szervámat fogadta. Az összes labdájára rámozdultam. Láthatta, nem akárki az ott, a túloldalon.

Aztán a harmadik hatnullánál hirtelen feladtam. Alig hittem az álmomnak. Pont most, amikor... ? Korholtam magamat, de hiába, csak kifogás és kifogás, hogy még nem ittam kávét, hogy menni kell a gyerekért, és a reumám is vacakol.

- Nem vagy már a régi - szólt ekkor Roger.

- Én e? - Mérgemben felébredtem.

És tudjátok, így, utólag, bár piszkosul megsértett, Rogerre valahogy nem haragszom, mert szűgyöm mélyén a tisztelet mások nagysága iránt mindig ott volt, és ott is marad.

Dög nyár jobbra el

Tótágas

Ezt álmodtam, látod?

Tudom, alul sok az ég, de tudod te, mit összefeküdtem, hogy ez meglegyen?

Jól van, kinéz a majom a képből, és ilyet nem csinálunk...

De vágható!

Na!

Mér' nem tudsz néha kicsit örülni?

Szelfiztem legújabb házi kedvencemmel, a spájzban kitenyésztett szobakrumplival.
Félárnyékba húzódtunk, mert nincs kedve sütkérezni.

Nekünk meg nincs szívünk megenni.
Egyelőre ebben a gyümölcsös dobozkában lakik.

Próbáltuk szabadon tartani, de könnyen elkóborol. Aztán keresheti az ember.
És az ilyesmihez nekünk sincs elég sütnivalónk.

HRTKRCHN-i kalandozások

Mobilárnyékkal verébre

Szeretet meg a torma

Ha a teremtő őszintén gondolta ezt a világot olyannak, ahol a szeretet a legfőbb immateriális érték, akkor hiba volt beiktatni a táplálékláncot. A teremtő, bizony, túlbonyolította ezzel az ötletével a szeretet kibontakozásának játékterét. Az élőkben generálódó ragadozás érzet elhomályosítja a szeretet érzetét. Ha a szeretet annyira fontos összetevő, elég lett volna ennek ama legeslegfőbb szívben érvényt szerezni: elég lett volna a teremtőnek simán, önzetlenül és példamutatóan szeretnie, s így a szeretet szép háromszögét képezhette volna velünk egy tápláléklánctalan világban.

Sőt, ha valóban mindenható, akiről beszélünk, elég lett volna önmagában bíznia, sőt, elég lett volna önmagát szeretnie.

Na persze, akkor hogyan öltött volna magára erejében mérhető, ösztönző tormát az emberi sonka, hogyan valósult volna meg sonkáink szárnyalása!?

De csitt! - mondaná Shakespeare. Kár e vágányon tovább robogni, mert itt a mozdony nem sihaha, hanem csak ha, ha, ha... mintha jelen világunkat szebbé tehetné egy felsőbb irányú, univerzális ábrándozás.

Ám a világ igenis ellentmondásosan lett összedobva, s így a gyarló testbe leosztott elme zavarosan modellezi önnön szerepét. Nem tud mit kezdeni a gyomorral. A szeretet iránt sóvárogó aszkétikus lélek mind inkább befelé menekül, valamiféle remélt kozmikus békepont után tapogat.

Nincs olyan. Lássunk már világosan! A teremtés iránti hízelkedését meg-megcsillantva gurul le a kohéziós erők által gyönggyé formálódott vízcsepp a hogyan szeressek ötletelőjének homlokán.

Még a sormetszés is meg az egyéb ilyesmik létezése is dehogy az égi szabályból, hanem csakis a szavakkal való hemendeggszi zsonglőrködésből következik. Na meg a beszéd és gondolat könnyfakasztó ritmikája iránti - szóval, a tormával való - építő játékból. Tartalom és torma egysége, már őseink is ezt hajtogatták Szilveszter táján.

Lám, az olvasó itteni követő erőfeszítése is a szellem megosztottságának, a szellem elkóborlásának és valamiféle képzelt lényeghez való visszatalálásnak szakadékban gazdag, kacskaringós útjait mintázza.

Hol a szólalók csak combbá zsugorítják a sonkát, vagy szuszogva makognak, éppen ott nincs torma, és ott még közösséget építő szabályok sem teremnek. Két ember közül legalább az egyiknek ugyanolyannak, legalább is némely téren hasonértékűnek kéne lennie, hogy a másik aztán agyalhasson a csalódással nem fenyegető szereteten.

Ám de nem csalódni unalmas, és csak az üldözés és menekülés mozgatja meg rendesen tagjainkat. Erős kar, gyorsan futó láb, ez ment meg bennünket az agyonszeretéstől.

Szeretés-technika

Azért, hogy szeretetünkben vagy tiszteletünkben ne kelljen csalódni se nekünk, se másnak, meg kell tanulnunk szeretni és tisztelni – szelektív módon.

Mert nincs az az ember, kinek ne lennének szerethetetlen tulajdonságai, megvetendő gyarlóságai vagy veszendő, idővel esetleg szélsőségbe forduló erényei akár. 

És mégis, őket is kéne szeretni, de nem úgy persze, ahogy a szeretetre legméltóbbakat szeretjük. Minden esetre, jó volna nem dörgölni folyvást az orruk alá, hogy nem szerethetőek. Bizony, nagy hiány mutatkozik az esetükben alkalmazható minimál forma, a ki nem mutatott nem szeretés terén.

Pedig szeretés-technikailag viszonylag jól álcázható a nem szeretés - mosollyal.

Van aztán, mint hirdetik sokan, a nambör van, a krisztusi szeretet, a visszadobás kenyérrel. A kenyér azonban lehet száraz, kézre eshet felvágatlan vekniben, és ilyenkor, bizony, nagyot tud ütni.

Legszerencsésebb, ha valódi szeretetet érzünk valaki iránt, azonban rossz technikával ez is veszendőbe mehet.

A legnemesebb jó abból jutna valaki másnak, ha szeretetünket vállalni tudjuk nyíltan, de ennek gyakorta keresztbe tesznek a keresztbe szeretések.

Veszélyt jelent, hogy a szeretet viszonylag bonyolultan szervesülni képes a pszichében önös motivációkkal.

Az önvizsgálat kíméletlen technikájával le kell választani szeretetfelfogásunk téves és ártó sallangjait, a sok-sok önző "olyasmit", ami csupán látszólag szeretet, vagy ami mások számára bolygató és élvezhetetlen, mint az ömlengő közelítések például.

Na és fel kell ismernünk, ha átcsúsztunk holmi szeretet-üzletelésbe.

Ha a sallangtalanítás után is marad még valami érzelem, azt pedagógiailag helyes mértékben kell kinyilvánítani, meggátolva, hogy szeretetünk tárgya-alanya önmaga érdemeit lássa abban, és jól felfuvalkodjon nekünk.

Lehet persze vakon is szeretni, vagy szeretetnek tudni azon elképzelésünket, amikor bizonyos valakinek irántunk való szeretetét bármi áron megkíséreljük kierőszakolni. Vigyázat, sokan álltak már bitófa árnyékában efféle szeretés-technikák miatt!

Szeretetünket legtöbbször a szeretet tárgyához ragadt képzelődésünk táplálja. Szép nő? - jó ember. Jó orgánum? - jó lélek stb. E képzelődések az idő múltával cáfolatokba botlanak, és legalább akkora mértékben rossz véletlenekbe is. Attól persze még szerethetnénk továbbra is, önzetlenül, de a negációk rögösítik szeretetünk sugárzásának útját. Kezdünk nem emlékezni arra, mire fel találtuk az alanyt szerethetőnek. Meg kell előznünk mindenképpen, hogy azt kezdjük gondolni, tiszta hülyék vagyunk. Jó ugrótechnikával azok a rögök és mélyülő árkok leküzdhetőek, bár kétségtelen, ehhez edződni kell. 

Hatékony szeretet-ugrató technikát leshetünk el a szerzetesektől, akik rendszeres autotréningjeik nyomán tényleg úgy tudják, hogy bárkit, bármi áron szeretni képesek. Az emberiség össz-szeretet szintjét jelentősen növelni tudjuk, ha közkinccsé lesznek a régről bevált jó szeretet-technikák.

Érdemes egyenként is szemügyre vennünk a szeretet-technika fontos gyakorlati elemeit.

Két karral való átölelés, ez építő jellegű. Vigyázat, az egy karral való átölelés legtöbbször a szeretet-gesztus környezetnek, társaságnak kínált kiárusítása!

Ajak-megnyilatkozások, azaz főképp csókok. A nyugati kultúrkörben őszinte szeretetet csak a szájra adott csók hordoz. A többi, például a kézcsók, pláne a félúti szándéknyilatkozat, s még inkább a fül melletti levegőbe csattanós, mind-mind csupán etikett tartozék, járványtól való önös rettegésről árulkodik, na meg színészkedésként, kommunikációs lufiként hat.

Az egyéb testrészek szájjal való érintése pedig önösen zsigeri, mohó, hedonista. Fúj, ne is próbálkozzunk, mert csak nyakunkba szakad később a metoo kettős keresztje.

Az ajándékozás a szeretés egyik legbonyolultabb megnyilvánulása, mert valós motivációja kultúránk hátteréből szinte kihámozhatatlan. Az önkezű kézműves ajándékozás a legnemesebb megnyilvánulása lehet a szeretetnek. Ám mindannak, ahol az érték pénzben kifejezhető, egy bizonyos értékhatár felett nagyon erős vásárlás szaga van, így legbelül aligha fogadható szeretet-gesztusként. A legnyilvánvalóbban szeretet-ajándék, mert csere-értéktelen, ha két szeretet által összekapcsolódó személy pszichés összecsendülése szinkronban nyilvánul meg.

A rang burkán keresztülszeretni igen veszélyes. Gazdag nő iránti legőszintébb szeretetünk technikája súlyosan hibás, ha réten tépett virággal vagy piacról hozott fél fürt szőlőt lóbálva járulunk elébe.

Háttér-támogatás (jóléti, előmenetelt segítő, örömkeltőn meglepő, szerencsének álcázott, nem szemtől-szembe, hanem inkognitóban tett gesztusok.) Manapság így szeretnek a mazochisták.

Tudásunk a szeretet-technika témakörében csak vázlatos, s valljuk be, e téren workshopot sem vállalnánk, mert mindig akadnak szeretetre kiszomjazott türelmetlenek, mint már fentebb pedzettük is, kik adj uram isten de azonnal kívánnak szeretve lenni. És jaj nekünk, ha ez miattunk tűnik késlekedni!

reklám a metrón - szeretet képzavaros értelmezése

Nyitnikék

Mostanában feltáró munkát végzek szövegarchivumomban.
Nyitnám az egyik kedvenc, mert okos fájlomat, és tessék:
Billgéjtszék félremagyaráznak engemet.

Kémeink jelentik

Ketten beszélgettek, a jeladó-háromszögelés szerint valahol az Arany János utca sarkán.

     “- Hallottad, hogy húsz másodpercenként fog változni a szinkronjel?

     - Az édzsbijón?

     - Te fizeted azt?

     - Nem, de átfúrtam a szomszédba. Minden második hónapban én jövök.

     - Nekem van dekóderem.

     - Azzal rákúrsz, mert ott kell ülnöd és húsz másodpercenként csavarásznod. Én átfúrtam. Ezek engem többé nem szívatnak. A multidzsoj is hogy csődbe ment! Ott a dekóderem ötvenezerért, a hajamra kenhetem. Azt mondja a műholdas, ne dobja el, majd még pont jó lesz valamelyikhez. Ez a tomzon? Tomzombi. Állandóan bajaim voltak. Folyton bedöglött a kártya. Felhívtam őket, megpróbálták életre kelteni, ment is, de mire visszaértek, annyi. Jött egy másik hapsi, összerakta, működött. Mondom, mindjárt az lesz, hogy én vagyok hülye. Két hét elment, és mire oké volt minden, az egésznek annyi, a multidzsoj is bedöglött.

     - Öt csatkó lett volna, filmnet, mjuziktévé, diszkaveri, aduldcsanel, meg mi még...?

     - Foxtrott, annak a nagymellű német csajnak a csatornája. Engem ki sem értesítettek, azt mondták ugyan, hogy mindenki, aki megszívta, kap valamit. Hát a frászt. Ötven rongyért ott a dekóder.

     - Tudom, a hajadra kenheted. És most mi van?

     - Még nem tudom. Ha nem látok rá a Szabadság hegyre, akkor az áem mikro ugrott. Hiába van az asztrám, a kettőt nem tudom fogni...

     - Az is mekkora szívatás, most melyik a régi?

     - Hát, amin a foci van.

     - De az fenn van. Azt modta a pali, a dekóderes, hogy egy nagyobb lavort kell feltenni.

     - Dupla fejed van?

     - Még nincs. A műtét megint három ruppó.

     - Nagyker áron szerzek tányért. Van egy haverom a betánál.

     - Az jó. Forgatható fejjel bent ülsz a lakásban, és oda állsz, ahová akarsz.

     - Á, tök mindegy nekem, csak fogni tudjam az asztrát. Semmi más nem érdekel.”

Itt megszakadt a beszélgetés. Kémeink mindent magnóra vettek. A dekódolás még folyik.

Az egyik kém dekódolás közben

Tóth Béla felvétele

(nem, nem a repülős)

Polgári izé

Hétvégén viccelődhetünk kicsit :-))

Felvételünk a budapesti Pillangó parkban készült.
Kérdés, minek a megnyilvánulása ez?
1. Polgári engedetlenség
2. Polgári elégedetlenség
3. Polgári elengedettség
4. Polgári ellengedezettség
5. Polgári rendellenesség

TEST

Hehe... nem magyarul írtam! Esz-szel kell ejteni.

Ha arcokat, köldököket meg egyebeket vélnél felfedezni, fordulj orvoshoz!

(vagy eredj útnak, és nézd meg jobban saját szemeddel! (Passau kőrzete)

(be ne küldj valamit, megfejtést meg ilyeneket! - P.O. :-)

 

Fotószakkör otthon

Elmegy a férfi vadászni.

- Mit lőttél? - kérdi az asszony, hogy az ember visszatért.

- Öthatodra százat.

- Ebben a gyönyörű időben? Te tiszta koca vagy! És ezt akarod majd rám sózni.

- Kicsit alá hívjuk.

- Az úgy is nézhetetlen lesz. Én szépre vágyom. Kopogni fog megint a szemem az éhségtől.

- Nekem így is tetszeni fog.

- Mindig csak magadra gondolsz! Legközelebb én megyek, te hívót keversz és mosogatod a tálakat.

Megjön az asszony a vadászatból.

- Mit lőttél?

- Elmondhatatlan.

- Lássuk! (még a fixíres tál fölött:)  De hát ez mind bemozdult!

- Na és? Nem látod, hogy milyen gyönyörű? Az a sárga csík ott egy rigó.

- Aha, rigó! Ezt nem eszem meg. Legközelebb én megyek. Vadászni, maradjon csak a férfi dolga!

5K !

Kotorásztunk ismerősünk karácsonyi hulladékai között.
Felbontottuk, amit csak lehetett. És egyszer csak:
5K felbontás!
Kudarcos Kajálható Karácsonyfadísz Készítő Kísérlet

pályázat

Nka mintára meghívásos pályázatot hirdetünk.

A pályázat tárgya annak megállapítása, melyik fényképezőgép alkatrészei láthatóak a képen.

Meghívott pályázó: Gadányi György.

A pályázat eredményességének feltétele, hogy a pályázó fizesse be a megpályázott összeg tíz százalékát, de legkevesebb ötezer forintot számlaszámunkra, továbbá, hogy a pályázónak semmiféle villany- és egyéb számla tartozása valamint köztartozása ne legyen.

égi megfigyelések

Csak hogy a savanyú embereket idegesítsük, utunk során szemügyre vettünk pár égi jelenséget:

Szárítani kiteregetett felhő

Villanydrótnak ütköző vadászrepülőgép

Gyeplőn tartott felhő

Rakéta kilövőállás Simontornyán

Miheztartás végett

Mifelénk

Balra tart a Nap,

jobbra kerüli árnya

a villanykarót.

Nem rég olvastuk valahol ezt a haikut, s megakadt elménk e látszólag bölcs okoskodáson.

Az ugyanis, hogy egy Dolog viszonyban legyen, s milyen viszonyban van az oldalirányokkal, s hogy önmagára nézve megítélhessen ezzel kapcsolatos dolgokat, azon áll, hogy van-e identitástudata a Dolognak.

Ha a villanykarónak - mondjuk - van identitástudata, akkor megeshet, úgy ítéli éppen, hogy szemben áll a nappal, akkor pedig, bizony úgy fogja találni, hogy az árnyéka őt balra kerüli. (Aki kevés erőfeszítéssel képes magát villanykarónak tudni, meggyőződhet kijelentésünk igazáról.) Ha pedig a villanykaró képes a Napnak háttal állni, akkor akár még láthatja is, hogy az árnyéka őt jobbra kerüli.

Ha a Nap útja miatt van, hogy az óráink mutatói abban az irányban forognak, amiben, akkor Ausztráliában rossz irányban járnak az óramutatók. De így van már mióta! Ez arra enged következtetni, hogy maga az időmérés fontosabb mint az irány meg az óra.

Visszatérve a haikura: az ismeretlen észak-féltekei költő megfeledkezett a maga identitástudatáról, mikor verssorait fércelgette éppen. Identitástudatunk azonban akkor is van, ha megfeledkezünk róla. Ha nem így volna, Napnál világosabban állt volna a költő elméjében, hogy árnyéka, miként a Nap is, az óramutatóval egy irányban halad, s minden oldalazó megítélés csak viszonylagos. 

A sorok alapján ténynek látszik, hogy verssora fabrikálásakor költőnk háttal állt a Napnak, ezért ítélt úgy, ahogy. 

Megértjük. Ahogy romlik szemüvegünk felületének simasága, nekünk is mind zavaróbb a Nappal szemben állva költészkedni. Úgy még az igazságokat is valahogy napnál homályosabban látjuk.

...kivéve ihletett pillanatainkat, melyek egyikében költődött (Napnak háttal) alábbi háromsorosunk:

Falnak ment árnyék

semekkorát se koppan,

ha nem mozdulunk.