Kik azok a szikek?

Fél kilenc sem lehet. 

Védett kor felé tendáló feleségem a számtalan Sherlock Holmes novella egyikét  hallgatja mobilján, önkényesen kijelölt sarki karanténjában, a hárfa és a tévékészülék között.

- Irtó jó! - mondja.

Tudok róla. Most töltötték fel a vírus helyzet miatt, hogy kioltsák az öreglányok mászkálhatnékját.

- Te tudod, kik azok a szikek? - kérdi tőlem hirtelen, a novella egyik mondatára célozva.

- Hát persze! - mondom nyeglén. - Megmutatom. Gyere ki az erkélyre!

Kíváncsian felugrik, pongyolát kerít, és már ott is van.

Alattunk a tágas Blaha Lujza tér. Mindenütt hemzsegnek az emberek, mintha a koronavírusról mit sem hallottak volna. Mintha ott, lent a legártalmatlanabb békeidő honolna.

- Na, látod? Az a sok ember, aki innen egyszerre látszik, mind-mind szik. Kérte Orbán Viktor a tévében, hogy maradjanak otthon, de egytől egyig baszik rá, mind igyekszik valahová, és addig nem nyugszik, míg egy marék vírust be nem kap. Igen, a sziknek szikrányit sem számít, hogy az idő hidegszik vagy melegszik, mindig azt csinálja, ami neki tetszik.

Befut a térre a tömött villamos.

- Látod, hogy mindegyik mekkora hévvel tolakszik? Pedig ez nem is a HÉV, hanem csak a villamos. Na, ezek mind szikek. Azt a dagadt ürgét, aki a villanyoszlopot támasztja, minden nap látom. Bizonyára folyton eszik, mert napról napra csak vastagszik. Ha nem szik volna, soványodna. Ott távolabb, a sárga padon, az az ürge, akiről innen is látszik, hogy sosem mosakszik, minden reggel oda telepszik, és egész délelőtt ott alszik, míg nem az élete lassan elenyészik.

Na és, látod a parkolóban azt az ürgét, aki kézi fúróval igyekszik lefejteni a kerékbilincset a kerekéről? Otthagyta az autóját két parkolóhelyen keresztbe, mert szik, és nincs tekintettel másokra. De most jól rába...farag. A közterületes, aki egész nap itt bóklászik, pont az  ilyenekre vadászik. Már jön is, most mászik elő a fenntartó autójából. Fenyegetőzve hadonászik. Tehát ez is szik meg az is szik. Lássuk, egymással mire viszik!

- És tényleg, jó nagy darab - sikkant élvezettel felségem -  egy grizlivel vetekszik. Látod, tollért kotorászik, és már írja is a csekket.  Emez meg most kinyitotta a nagy pofáját, és úgy látszik, halandzsászik.

- Halandzsázik!

- Nem baj! Nekem ez kifejezetten tetszik - mondja felségem.

- Na látod, mert szeretnéd, ha te is szik volnál.

- Te meg szel.

- Hogyhogy?

- Szemlátomást öregszel.

- Lehet, de a tudásom napról napra gyarapszik.      

- Ez nincs benne a versbe.

- Hogyhogy?

- Csak az, hogy eszik, iszik, öregszik, alszik.

- Ja, tudom! De az öregszik kakukktojás.

- Tudom, mindig is rossz volt a memóriám.

- Menjünk vissza a szobába, mert a vírus láthatatlan, hozza a szél, és ezrével a hajunkba lopakszik. Neked sem ártana lezuhanyozni. Tovább él, aki mosakszik.

- Attól én nagyon ódzkoszom.

- Lebuktál! Ilyen nincs, hogy ódzkoszik! Tehát te csak szeretnél szik lenni. Az ódzkoszom simán hülyeség. Nem tudsz rendesen magyarul.