Álmomban, most, hogy finis felé tart a US
OPEN, kihívtam Rogert. És - felhúzta bár a szemöldökét - képzeljétek, szervámat
fogadta. Az összes labdájára rámozdultam. Láthatta, nem akárki az ott, a
túloldalon.
Aztán a harmadik hatnullánál hirtelen
feladtam. Alig hittem az álmomnak. Pont most, amikor... ? Korholtam magamat, de
hiába, csak kifogás és kifogás, hogy még nem ittam kávét, hogy menni kell a gyerekért, és
a reumám is vacakol.
- Nem vagy már a régi - szólt ekkor Roger.
- Én e? - Mérgemben felébredtem.
És tudjátok, így, utólag, bár piszkosul
megsértett, Rogerre valahogy nem haragszom, mert szűgyöm mélyén a tisztelet
mások nagysága iránt mindig ott volt, és ott is marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése