Ketten beszélgettek,
a jeladó-háromszögelés szerint valahol az Arany János utca sarkán.
“- Hallottad, hogy húsz
másodpercenként fog változni a szinkronjel?
- Az édzsbijón?
- Te fizeted azt?
- Nem, de átfúrtam a
szomszédba. Minden második hónapban én jövök.
- Nekem van dekóderem.
- Azzal rákúrsz, mert ott
kell ülnöd és húsz másodpercenként csavarásznod. Én átfúrtam. Ezek engem többé
nem szívatnak. A multidzsoj is hogy csődbe ment! Ott a dekóderem ötvenezerért,
a hajamra kenhetem. Azt mondja a műholdas, ne dobja el, majd még pont jó lesz
valamelyikhez. Ez a tomzon? Tomzombi. Állandóan bajaim voltak. Folyton bedöglött a
kártya. Felhívtam őket, megpróbálták életre kelteni, ment is, de mire
visszaértek, annyi. Jött egy másik hapsi, összerakta, működött. Mondom,
mindjárt az lesz, hogy én vagyok hülye. Két hét elment, és mire oké volt
minden, az egésznek annyi, a multidzsoj is bedöglött.
- Öt csatkó lett volna,
filmnet, mjuziktévé, diszkaveri, aduldcsanel, meg mi még...?
- Foxtrott, annak a
nagymellű német csajnak a csatornája. Engem ki sem értesítettek, azt mondták
ugyan, hogy mindenki, aki megszívta, kap valamit. Hát a frászt. Ötven rongyért
ott a dekóder.
- Tudom, a hajadra kenheted.
És most mi van?
- Még nem tudom. Ha nem látok
rá a Szabadság hegyre, akkor az áem mikro ugrott. Hiába van az asztrám, a kettőt
nem tudom fogni...
- Az is mekkora szívatás,
most melyik a régi?
- Hát, amin a foci van.
- De az fenn van. Azt modta a
pali, a dekóderes, hogy egy nagyobb lavort kell feltenni.
- Dupla fejed van?
- Még nincs. A műtét megint
három ruppó.
- Nagyker áron szerzek
tányért. Van egy haverom a betánál.
- Az jó. Forgatható fejjel
bent ülsz a lakásban, és oda állsz, ahová akarsz.
- Á, tök mindegy nekem, csak
fogni tudjam az asztrát. Semmi más nem érdekel.”
Itt megszakadt a
beszélgetés. Kémeink mindent magnóra vettek. A dekódolás még folyik.
Az egyik kém dekódolás közben
Tóth Béla felvétele
(nem, nem a repülős)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése