Liberális és liberális

Semmi tudományosság! Csak úgy, publicisztikai ajzottság levezetése gyanánt.

Az eredendő művészi alkotó attitűd liberális természetű, nem szocializálható, különösen, mert olyan adottságon alapul, mely a társadalmi környezeten átlát, azt mint a kozmikus természet egészének jelenségét érzékeli, és azt alkotó tehetségéből adódó különös módon érinti meg. Az eredendő értelemben vett művész a társadalmat is magába foglaló valóságról csupán érzéki megismerő képzeteit közvetíti, kínálja fel szabad befogadásra.

A politikai liberális szemlélet más tészta, különösen mert ez a művészeti adottságokról mit sem tudó, de individuális berendezkedési ambíciójúak társadalmi környezetbe való tevőleges beavatkozását célozza.

A politikai liberális mindenekelőtt szét kívánja dúlni az ellentmondásos, ám evidens kényszerűségek mindenkori fejleményeit, melyek a kollektív lét individuálisan korlátozó, de történelmileg nélkülözhetetlennek bizonyult, különféle összetartó architektúráiban mutatkoznak meg.

A politikai liberálisnak annyi kell a társadalmi egészből, amennyit korlátlan korszemléleti szeszélye éppen megkíván.

A politikai liberális nagy erőkkel képes - és igyekszik is - bontani a történelmileg kialakult együttélési kötelmeket, de a társadalmi környezet számára kollektíve hasznos/élhető életteret nem tud építeni a  kikezdett, lebontott, így-úgy összetartani képes struktúrák helyett.

A liberális folyvást kifelé menekül a korlátozó evidenciák közül, s ilyen formában felélni képes és igyekszik is az emberi lét tartalékait.

A politikai liberális berendezkedési hatalmat akar a számára szükségesnek gondolt vagy számára történetesen adott élettér felett, de nincs szüksége hagyományos keretekre, államra sem, csupán hegemóniára, s különösen nincs szüksége az állampolgári közösség egészére, a másként gondolkodókkal való összeférésre. (Nyugodtan el lehet innen menni!) Szüksége van természetesen a létrejött infrastruktúrára, a cselekvőerők fölötti rendelkezést biztosító hatalmi pozícióra és az ezt szolgáló  törvényekre, de a másként gondolkodó, más társadalmi  feltételekre berendezkedett többiek úgy egészében le vannak szarva.

A politikai liberális itt most is épp a történelmileg kialakult európai együttélési kötelmeket bontja. Nálunk most épp bármi áron szolidáris a kurd néppel, mindenek előtt azért - mert úgy egyébként felőle a kurd nép is le volna szarva - hogy bomlaszthassa a jelenleg nálunk regnáló, nem liberális társadalmi erőket.

A politikai liberális helyzete sajnálatos és érthető: ha országunkban volna tíz millió liberálisan gondolkodó és semennyi más igényű, milyen szép és olajozottan egynemű lehetne itt az élet - egy kis időre.