MAGYAR NYELV

Imént hallottam, ma van a napja.

Írtam már múltkor a smoothyról, de akkor most kicsit visszaidézem:

Smoothy - micsoda hülye kozmopolita alázattal felkapott, magyar-idegen szó ez! Félre ne értsd, Kedves Olvasó! Idegen szó jöhet, na persze, ahány csak akar, hiszen igazából nem a szavak, hanem a nyelvtani struktúra teszi a nyelvet.

Csakhogy ez a smoothy a mi nyelvünkben kakukktojás. A magyar nyelv hangzáskészlete ugyanis zárt, ebben pedig van egy olyan hang, ami a magyar hangzáskészlettől idegen.

Miért nem alkotunk mi magunknak életünk mai, új jelenségeit követő magyar szavakat?

Kezdtem gondolkodni, mint sokak által már ismert nalássuknagyokos, hogy mi válthatná ki ezt a magyarban nyamvadtul hangzó nevet: smoothy. Találtam is egy alkalmas szót, egyben a fentebb már szóba hozott legkézenfekvőbb fajtából - és most kapaszkodj, Kedves Olvasó! :

Bedari

A kozmopolitáknak és sznoboknak már a múltkori említéskor is fennakadt a szemük. (Nyugi, a Kedves Olvasót sosem számítanám közéjük!) Szokatlan nekik, na, persze! Bedari. Jobbat viszont nem tudnak. Vagy mégis? Nosza!

Hát majd meglátjuk...

És ahogy ezeket írtam, csörgött a fülem. Felvettem. Kedves Olvasóm volt a vonalban.

- Tudod, hogy én a gondolataidban mint csukott könyvben olvasok. Selyemszörp! Ezt a szót keresed.

Elolvadtam a gyönyörűségtől. Micsoda hangzás! Szebb mint a fülolaj. Nem otrombán viccelődő, hanem az angol szó jelentéskörét pontosan kitapintó, magyarul is szépen, lágyan röppenő új szó.

Kiötlése finom női lélekre vallott, ha még a címét is megadná vagy a telefonszámát, máris átpártolnék hozzá, gondoltam, s elmém iratmegsemmisítőjében már daráltam is a bedarit. 

Mire azonban rendesen publikálhattam volna az olvasóim meggondolatlan bolondításáért kijáró bocsánat kéréseket, már csörgött is megint a fülem. Ismét ő volt.

- Bocs, mégse! - mondta kedvesen. - A nagyobbik gyerekünk máris leszavazta. Szerinte smuci. Csak ez fejezi ki kellő hűséggel a kort.

Elfogott a rémület. Fúj kor! Félrelöktem turmix gépemet. Egy darabig hozzá se nyúlok. Legalább is, míg eszükbe nem jut olvasóimnak pár egyszerre korszerű és szép magyar szó. 

Ekként gilisztáztam fel horgomat: Hajrá, Magyarok! És már lógattam is a blogok tengerébe.  

Perc se telt el, láttam, kapás van. Beakasztottam neki, legyen az akárki.

- Mér nem jó neked a szocializmusban már bevált ősmagyar szó: turmix? - ez ficánkolt a horgon.

Micsoda méreten és értelmi küszöbön aluli, szálkás unalmas! Már dobtam is vissza az e-let vizébe.

S tudjátok mit? (mert én sosem adom fel) Várok tovább. Lesz ennél, kell hogy legyen rosszabb is.

Pesövé Ofszi