Igen rövid történet

Az éves rendes összeomlás után most hangoljuk új számítógépes konfigurációnkat. Ez hosszadalmas lehet. A monitor újra kalibrálása kifejezetten nem akar sikerülni, fotóval tehát még nem próbálkozhatunk.
Hűséges olvasóink érdeklődésének ébren tartására közreadunk itt egy rövidke prémium történetet.

Lustán körötte heverő testőrei karéjában gyönyörű szaltót dobott az ifjú drogbáró, a legsár(m)osabb ember, kinek kezéhez százak vére tapadt, és aztán a nap hátra lévő idejében már csak az úszómedence előtti pázsiton heverésző barátnőjében gyönyörködött, ama nagyravágyó ribancok egyikében; pontosabban az alakjában annak, aki most, mert oly felemelőn ragyogott a nyári ég, egészen tűrhető hangon énekelt, miközben szörfdeszkától megviselt körmeit festegette.

A nő nem volt akárki, figyelméből a drogbáró szaltójánál többre is futotta, mert mind aközben, hogy vízhatlan laptopján passziánszozott, fejben gyököt vont a drogbáró éves bevételének offshore partokon elhelyezett döntő hányadából, hogy lássa a számot, ami a kezére bízott parkos lakosztály rezsiköltségeit tekintve még megengedhető lehet.

Az egyik testőr délután háromnegyed négy felé bal könyökével feldöntötte a drogbáró koktélját. Ezért tartalak, jegyezte meg epésen a drogbáró.

A nap sütött, s egyáltalán nem szakadt rájuk az ég, miként az egy bölcsen teremtett világban az ártatlan, de szigorú jók részéről elvárható volna, sőt, boldogan éltek, míg az összes jók meg nem haltak.