2013. október 19., szombat

Kutyául voltam


Az éjjel kutyául voltam, ezért ma, októberi napon arra ébredtem, hogy:

A kutyának ezért olyan nagy a pofája, mert lábából négy is van neki, de mert egyetlen keze sincs.
A kutyának azért oly feltétel nélküli a szeretete, mert nincs benne úrhatnámság, és nincsenek jóléti allűrjei, valamint, mert nem ismeri a kutyás közmondásokat és szólásokat.
A kutya azért szereti a macskát – már ha szereti, mert a kutyák nem Wiskast vennének.
Ha a macska a kutya sírján ül, akkor itt van a kutya elásva.
Azért érni utol hamarabb a hazug embert, mert három lábon még mindig gyorsabban lehet szaladni, mint kettőn.
A kutyát azért nem lehet kutyába sem venni, mert a teremtő által már kutyába van véve.
A kutya olyan, mint a zongora billentyű: több belőle a fehér, mint a fekete.
Az ember azért köti az ebet a karóhoz, mert a vitapartnerét nem kötheti oda.
A kutya vacsorája csak akkor lehet bizonytalan, ha bizonyos a kutya. Nekünk, például, nincs kutyánk.
A Holdat azért ugatja a kutya, mert csak ugatja a természettudományokat.
Kutyából nem lesz szal
(szalonna, szalámi, szalontüdő)
(kutyai bónusz nemlevések: szalamander, szalonka, szalmiákszesz, szalicil, salvus víz, salto mortale, szalutáció, salóm aléhem, sales manager, szalonkommunista, salsa táncos, Salome, Szalóczy Pál, Salmonella, Szalkszentmárton, Szalajka völgy.)

Ha viszont jó nagy a botod, kutyából lehet szaladós – hacsak nem vagy kutyaütő.

Kutyaszorítóban azért nem segít a kutyatej, mert kutyaharapást szőrével kell, csak úgy kutyafuttában, akkor aztán kutyabaja annak a kutyapecérnek, s nevet, mint a fakutya.

Na, ide a pénzt, ami beszél, mielőtt folytatom, vagy a kutybőrt, mielőtt lesz még kutyára dér!




Ez egy u.n. KUTYMACS. Ha jól emlékszem, Felicia áldozta fel a művészete oltárán.

2 megjegyzés: