A dolog, a tárgy, a történés, a
jelenség, minden, amit akár le is fényképezhetünk, az érzékelésünk világában bukkan elő. A
róla készült fotó viszont a kép világába tartozik. Ebből sok minden következik.
1. Az egyik következmény a
sok-sok közül, hogy a láthatónak a képen széle lesz, ami nem volt az érzékeink
által fellelt valóságban, a szélek által pedig horizontális és vertikális valamint
egyéb sík-szerkezeti meghatározottság jellemzi a képet, ami leleplezi például
azt a tényt, hogy a valóságban párhuzamos vonalak (épületek esetén ez például
lényegi adottság) a képen esetleg szét/össze tartanak.
2. A fentiekből következő
érdekesség az is, például, hogy a valóságban fellelhető szemét, kosz, amit az
optikád automatikusan befogad, a fotón már a te koszod, szemeted. Hiába a
magyarázkodás.
3. A két dimenzióra redukálódott képi
harmónia jelentősen más, mint a valóságos térben fellelhető harmónia. Egy
gazdagon és szépen berendezett szoba legtöbbször zsúfoltnak hat a fotón.
4. Nagyon sokan fényképeznek
olyanok, akik a valóságban fellelt dolgokat vagy a dolgok pillanatait kívánják
megörökíteni fényképezés útján, ám a kép világáról semmit sem tudnak. Kommunikációjuk
sikere azon alapul, hogy miként nekik a célba fényképezés, úgy sokaknak a célbanézés
az egyetlen tudományuk, ezért gyakran tapasztalják, hogy esztétikailag esetleg
érdektelen fotójuk milyen nagy tetszést vált ki.
5. Nagyon nagy a szem
tónusátfogása a koromfekete és a vakító fehér között, ilyesmire a fényérzékeny
anyag, de a képhordozó papír sem képes. Hasonlóképp eltérés mutatkozik a
koloritásban is. Az emiatt szükséges és lehetséges, helyenként pedig
elkerülhetetlen redukció új karakterisztikát kölcsönöz a tónusok és színek világának,
ami okán különbözik a valóság és a kép világának vizuális harmóniája. Az
emlékezet adott esetben kompenzálhat azok képi látásában, akik a valós
látványnak is szemtanúi voltak, de ez az attitűd a kép további nézőinek már nem
adható tovább.
6. A fotográfiai kép, mint olyan,
ma már szinte mindenki számára ismert valami, és kialakult a fotó közvetítette
látvány befogadásának bizonyos szelektív módja. Az üveges képkeret okozta
tükröződést, például, az ember sokszor észre sem veszi, ugyanis a kép előtti
mozgása nyomán képes látásában elkülöníteni a fény-refleksziókat és a képi
tartalmat. Ha lefotózzuk a falra akasztott fotót ebben a szituációban, az így
születő képen kiveri a szemünket az a tükröződés, mert átment a való világból a
kép világába.
7. És így tovább, és így tovább.
Akik nem a rendet, hanem a
vitatkozást szeretik, azok, meglehet, keresik már a kákán a csomót. Ne feledjék
azonban, hogy a kákán lelhető csomó is más a valóságban és más az arról készült képen. :-)
Mindez azért jutott eszembe, mert kinyitottam egy fotót, amit a tiszta látású GÖELEVEN hozott össze nekem. A vízen lévő kosz - hiába mondanám, hogy ott volt - ím már az én koszom. A nézhetőség érdekében mérlegelnem kell tehát, hogy milyen mértékben s miként fogok tőle megszabadulni.
Mindez azért jutott eszembe, mert kinyitottam egy fotót, amit a tiszta látású GÖELEVEN hozott össze nekem. A vízen lévő kosz - hiába mondanám, hogy ott volt - ím már az én koszom. A nézhetőség érdekében mérlegelnem kell tehát, hogy milyen mértékben s miként fogok tőle megszabadulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése