2013. október 16., szerda

A kép világa



A dolog, a tárgy, a történés, a jelenség, minden, amit akár le is fényképezhetünk, az érzékelésünk világában bukkan elő. A róla készült fotó viszont a kép világába tartozik. Ebből sok minden következik.

1. Az egyik következmény a sok-sok közül, hogy a láthatónak a képen széle lesz, ami nem volt az érzékeink által fellelt valóságban, a szélek által pedig horizontális és vertikális valamint egyéb sík-szerkezeti meghatározottság jellemzi a képet, ami leleplezi például azt a tényt, hogy a valóságban párhuzamos vonalak (épületek esetén ez például lényegi adottság) a képen esetleg szét/össze tartanak.
2. A fentiekből következő érdekesség az is, például, hogy a valóságban fellelhető szemét, kosz, amit az optikád automatikusan befogad, a fotón már a te koszod, szemeted. Hiába a magyarázkodás.
3. A két dimenzióra redukálódott képi harmónia jelentősen más, mint a valóságos térben fellelhető harmónia. Egy gazdagon és szépen berendezett szoba legtöbbször zsúfoltnak hat a fotón.
4. Nagyon sokan fényképeznek olyanok, akik a valóságban fellelt dolgokat vagy a dolgok pillanatait kívánják megörökíteni fényképezés útján, ám a kép világáról semmit sem tudnak. Kommunikációjuk sikere azon alapul, hogy miként nekik a célba fényképezés, úgy sokaknak a célbanézés az egyetlen tudományuk, ezért gyakran tapasztalják, hogy esztétikailag esetleg érdektelen fotójuk milyen nagy tetszést vált ki.
5. Nagyon nagy a szem tónusátfogása a koromfekete és a vakító fehér között, ilyesmire a fényérzékeny anyag, de a képhordozó papír sem képes. Hasonlóképp eltérés mutatkozik a koloritásban is. Az emiatt szükséges és lehetséges, helyenként pedig elkerülhetetlen redukció új karakterisztikát kölcsönöz a tónusok és színek világának, ami okán különbözik a valóság és a kép világának vizuális harmóniája. Az emlékezet adott esetben kompenzálhat azok képi látásában, akik a valós látványnak is szemtanúi voltak, de ez az attitűd a kép további nézőinek már nem adható tovább.
6. A fotográfiai kép, mint olyan, ma már szinte mindenki számára ismert valami, és kialakult a fotó közvetítette látvány befogadásának bizonyos szelektív módja. Az üveges képkeret okozta tükröződést, például, az ember sokszor észre sem veszi, ugyanis a kép előtti mozgása nyomán képes látásában elkülöníteni a fény-refleksziókat és a képi tartalmat. Ha lefotózzuk a falra akasztott fotót ebben a szituációban, az így születő képen kiveri a szemünket az a tükröződés, mert átment a való világból a kép világába.
7. És így tovább, és így tovább.

Akik nem a rendet, hanem a vitatkozást szeretik, azok, meglehet, keresik már a kákán a csomót. Ne feledjék azonban, hogy a kákán lelhető csomó is más a valóságban és más az arról készült képen. :-)
Mindez azért jutott eszembe, mert kinyitottam egy fotót, amit a tiszta látású GÖELEVEN hozott össze nekem. A vízen lévő kosz - hiába mondanám, hogy ott volt -  ím már az én koszom. A nézhetőség érdekében mérlegelnem kell tehát, hogy milyen mértékben s miként fogok tőle megszabadulni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése