A művész ember - talán más is :-) - szereti tudni, kell-e másoknak is az a gondolat, amit formába öntött.
Enélkül is lehet, alkothatunk pusztán magunknak, csak félő, hogy gőgös remete lesz belőlünk. Ennél már a giccsőr is jobb meg a szent fazék, még tán a dilettáns is, aki őszintén kíván környezetével szóba elegyedni, s keseregve bár, meghajlik a szidalmazók előtt.
Sok nagytehetség hasonlik meg naponta, és nem azért, mert a környezet közömbös, hanem mert olyan mércét állított, aminek egyedül ő felel meg.
Isten fizesse ki/meg az ilyeneket! - mert ránk együgyűekre, természetesen, ne számítsanak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése