Fotóhónap

A Szövetség által szervezett és védnökölt, mintegy hatvan kisebb, nagyobb tárlatot felvonultató fotóhónap nyitó kiállítása a Fuga (Budapesti Építészeti Központ) két alagsori helyiségébe szorult, és elég hangulattalanra sikeredett. Vegyesfelvágott. A levezető „lépcső-szimfónia” egyenesen blőd. Egészében trendi kortárs zagyvaság, különféle vízcsapból folyások, makacs semmitmondások, ahol mindenki megússza, mert két lépéssel odébb már egy másik szerző viszi el a balhét, aki aztán ugyanígy szerencséltetik az ide látogató zordon pillantása előtt. 

A sok hűhó a kiállítótér felé vezető lépcsőházban

Családi fotózkodás a kislány nagy műve előtt











 

Mint látható, a rám sokak szerint jellemző építő elemzésvágy és békés tolerancia úgy hullott le rólam e csöppet sem szent helyen, „mint ruha másról a boldog szerelemben”.

Na persze, akad, kivel kivételt illik tennem: Erdős Gábor Caravaggio stílusát és szellemiségét parafrazeáló fotója tiszteletre méltó mesterségbeli és esztétikai elhivatottságot sejtet. Gondolatilag is figyelemre érdemes, itt végre túltekinthetünk a már unos untig nézett konceptuális köldökön. Ambrits Tamás hat darab 60x60-as fekete-fehér formajátéka, jól hangolt szürrealitásával ugyancsak túlmutat lelemény és technikai igényesség dolgában a kortársilag sulykolt, oly sivár vizuális locsogáson.

Pontosan kielemezhetők lennének a kortárs fotográfia vizuális kommunikációba belebetegedett állapotának sajátos vonásai. Ezekről talán majd máshol, valamelyik komolyabb fórumon, vagy talán majd soha!


 

Egy szinttel feljebb más szférák zenéje: a nagy konferenciaterem falain Zsitva Tibor építész-fotográfus egységesen tördelt, méretes poszterei sorakoznak: jó pszichológiai érzékkel elkapott építész „arcok”, egy-egy, sok megfigyelés nyomán rekonstruált pillanat, formailag játékos helyzetek és nézetek, a poszterek alsó vonalában az építészek munkáiból elénk tálalt épületrészletekkel, precízen aranymetszett szerkezetben. Zsitva Tibort a szakmában a legjobb építész-fotográfusként emlegetik. Technikai precízsége mellett gondolatai igényességét sem lehet kétségbe vonni.

Zsitva Tibor önarcképe

Az impozáns kiállítási összkép kollektív munka gyümölcse.
A technikai perfekciót Pálffy György performálta, aki a híres Tóth József Füles után most már Zsitva Tibornak is a második jobb keze. 

Zsitva maximalizmusa mellett másik nagyszerű vonása, hogy imádja az Unicumot. Készített is magáról egy portré parafrázist a békebeli Zwack zománctáblát megidézve. Ezt a Cég a mai megnyitó alkalmából pár liter Unicummal honorálta. Jó volt ott lenni, igen!

A képen a szintén ott lévő, szintén építésznek tanult, és úgyszintén fotográfussá lett Szél Ágnes látható munka közben. Elégszer meg nem dicsérhető jellembéli vonása e megnyitón is szembe ötlött: ő nem az Unicumot, hanem azt a vacak pezsgőt szereti.



Középen feltehetőleg az ezoterikusokra jellemző, láthatatlan harmadik szem látható.