2012. október 11., csütörtök

videomapping a vízcsapból



Hallván a Műcsarnok előtti videomapping verseny fölötti lelkendezésemről, német barátom, Klaus küldött pár elérést efféle műfajú látványosságokhoz, szerte a világból.
Az egyik a különféle audiovizuális médiumok összeépítésében élen járó szoftver és hardver gyártó Stumpfl cég eszközeivel Lengyelországban világra segített és világlegnek titulált, óriási mennyezetet is magába olvasztó belső téri 3D látványosság. Miközben bámultam, elöntött a gondolat, hogy micsoda embertelen képességekkel bírnak ezek a 3D modelleket generáló szoftverek. A régi világhoz szokott szemmel (nyolcvanas évek, amikor még a 2D animáció is keservesen aprólékos, manuális munkával állt elő) könnyen esik az ember bámulatba, már pusztán a hajdan elképzelhetetlen fényerő és még inkább a valós időben modulálható, interaktív látványosságok előtt. Ám a lehetőségek Lengyelországban felvonultatott virtuális bonyodalmai láttán megpendül az ember fejében a gyanú is, hogy ez a csodálatos technika micsoda roppant nagy semmitmondásra képes!
Nyilván csak esetenként lesz ez így (na jó zömében!), hiszen az igazi művész, bármiféle eszközt adsz a kezébe, képes kitapintani és formába önteni a valóság értelemmel meghódíthatatlan, de az emberi lélek számára fontos sajátosságait.
A másik hozzám eljuttatott példa még ennél is elgondolkodtatóbb. Angelina Jolie új filmjét harangozzák be Dallasban egy meglehetősen egyhangú épület videotechnikával letapogatott felületén, az oda visszavetített, virtuálisan mindent pozdorjává zúzó, első pillantásra káprázatos video-animáció által.
Második pillantásra azonban nem több ez már, mint újszerű mozireklám, a formailag bámulatos gondolattalanság eszeveszett kavargása.
Már sejthető, hogy a kifejlesztett és nyilván megvásárolható szoftveres paneleknek köszönhetően orrba-szájba fognak kínálni nekünk ilyeneket néhány éven belül, s az alkotó örülhet majd annak, ha a kéretlen marketing látványosság előtt tovagyalogló járókelő egy-egy oldalpillantással megtiszteli a művet.
Sic transit… Egyedül csak az érzéki felfedezés számít az igaz művészet világában - UFolom itt nektek. A többi csak élősködés.
UF!



 Három megállított pillanat a dallasi vízcsapból

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése