Rögeszménkké vált, hogy a zenének nagyjából vége. Kevés kivétellel a zene világát parttól partig meghódította párszáz zseni és tengernyi kutyaütő. Kellettek ők is, már csak, hogy a nagyok nagyságára rá-ráocsudjunk.
Hangszeres hangjátékok nyomulnak a zenélés helyébe. Ezeket, sajnos nem fogja össze a zene bűvös fizikai rendje, mit mondjunk, el is kószál gyakorta még a tehetség is, kiköt az érzéki semmitmondás kietlen pusztaságában. Sok zajgeg, kontrasztblöff vagy éppen tompító monotónia, nyervogás kaparászás tölti meg a hangteret.
Mindegy hol, most azonban történetesen a MŰPÁban. Rácz Zoltán pálcája alatt négy már újnak nem mondható magyar darabot mutatott be az ÚMZE, az újabb Új Magyar Zene Egyesület. Képünkön együtt az egyik legősíbb meg a legutolsó hangkeltő eszköz: hárfa és postai kartondoboz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése