Nyelvművelő honlapot indított a Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány. Az alapító Búvári Márta a honlap első írásai között például aggódva szól a Facebookról (fészbukról) elterjedt lájkolás divatjáról. Mi lesz szép magyar nyelvünkkel?!
Megjegyzem itt, engem nem tölt el ennyi aggodalom. Nem tévesztem szem elől ugyanis, hogy a nyelv két dologból áll: szókészletből és nyelvtani szerkezetből, ami utóbbi leginkább a térben és időben való pozíciók valamint a gondolataink közötti viszony építésére és megjelenítésére (közlésére), tetszés szerint hangolt megítélések kinyilvánítására szolgál. Ez, a nyelv belső természete tükrözi inkább egy nép sajátos gondolkodásának jellegét.
Szerintem a lájkolás, lájkolok, lájkolj nyelvtanilag kifejezetten magyarul van, és addig nincs nagy baj, mert ez lenne a mi nagyobbik kincsünk: a nyelvek között páratlanul álló, érzékletes, toldalékos magyar grammatikai mechanizmusunk.
A magyar nyelvet, miként a többit, nem a nyelvtudósok hozták létre.
A szótárunk csak hadd gazdagodjék akárhonnani szavakkal, úgyis megtalálja a természetes nyelvérzék annak módját, hogyan használja fel a szinonimákat jelentés árnyalatok elkülönítésére!
Nem okolt tehát annyira az ortodox rémület.
Mellékelek egy szép példát, amiből kitetszik, mi a valós helyzet:
Magyar szavak, mégis rögtön láttam, hogy valakinek - odaát, a sötét oldalon - gőze sincs, mennyire nem a szavak teszik a magyar nyelvet! Odapillantottam, és már eszem ágában sem volt lájkolni.
Úgy hogy ne tessen már engem annyira félteni, szájkolom a kacsóját!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése