adatmentésre várva - mérgemben

Áder lesz az elnök? Csak úgy, simán?
Kik játszanak itten politikai színjátékot nekünk, amire jócskán befizettettek bennünket? Sima dráma ez vagy vígjáték? Tragédia netán?
Comedia del art?
Bizonyára nem véletlen, hogy a dramatikailag mindig kétes értékű népakaratból összeállt ez a kétharmados parlamenti helyzet, a leváltó-erő. A FIDESz-KDNP szövetségnek országra szóló berendezkedési koncepciója még csak lenne, de helyenként tudatlanság-lendületes a forgatókönyv, nemzeti karizmája gyermekes, pártlojális háttér-ügyeskedőktől kikezdett.
Szemben velük a struktív erők. Szerencsés esetben lehetne ez kon- , azaz konstruktív, de nem, ők inkább destruktívak.
És miért?
Az MSzP destruktív mindenek előtt, mert ők az ideológiai köpönyegforgató hatalmi mohóság örökösei (ha nem egyenesen még mindig a hajdani ők maguk azok). Legitimitásuk a rendszerváltás után a korábbról eredő klientúra-struktúra olajozott volta meg a kormányzói rutin alapján látszólag fennállt. Na meg a kiöregedettek régi idők iránti nosztalgiája is kedvezett nekik. Most betlire mennek: minél inkább döcög az ország-kocsi, annál valószínűbb, hogy lebukik a bakról a hajtó.
Itt van most nekünk ez az elnökpuccs hozta válság, amit, ha úgy vesszük, az álszent, tényszajkó hávégéponthu szerkesztő és csapata generált (na, ugyan milyen struktív ambícióktól hajtva?), a botrány, amit az üdvünkre nagy ívben tevő, másszekér toló had olyannyira igyekezett kipattantani.
Lám, a struktív erők most gondolkodás nélkül (na jó, a nélkül szó túlzás, mert a spekuláció nagyon is jelen van itt!) magunkra hagynak bennünket, népfelséget országos válságunkban. Az LMP, ez a másszínház is hallgat. Most, hogy konstruktívan meg kellene szólalnia, átbeszélni hozzánk a hablatyoló hatalom feje felett, amikor ki kellene mondani karizmatikus hangzású neveket, hogy köztudott legyen: igen is van, lenne alternatíva, most bezzeg az egész ellenzék betlire játszik. Nem mond semmiféle nevet, mert hogy - mondják - ez az egész elnökválasztás csak a kétharmad színjátéka. Lenne kit mondania? Vagy azt kellett tán belátniuk, hogy politikailag kétoldalú ez a válság?
Közben aztán a destruktív ellenzék futkos a nagyvilágban, segít lerombolni országa imázsát, hogy egyfajta nemzetközi intervenció után a romok tetejére ülhessen, mintha ilyen, mint ország, haza, nemzet többé nem is létezne, mintha ilyen nem is kéne, hanem csak gyeplő, mintha a mi mostani ellenzékünk beérné hatalmi mutyizásokra alkalmas tereppel is egy szabadjára engedett államkocsin, lovak nélkül is akár, puszta bakkal, ahová fel lehet ülni.
Ki az az Áder János a FIDESz arculatán kívül? A szellemi elit palettáján kicsoda?
Költői kérdés. És senki sem kiált egyetlen nevet sem vele szemben, amivel a FIDESz lelkiismerete megszorongatható lenne?
Bizony, mennyire hiányzik a mi egy-házas parlamenti formációnkból, az önjelöltek palettája mellől egy felsőház, ami irányító szerepet kínálna az ország szellemi krémjének! Ahonnan elnöki pozícióra alkalmas személyiségek nőhetnének ki.
Nincs ilyen nekünk. Nincs államférfiúnk! Tátott szájjal vagy összeszorított fogakkal tűrjük-bámuljuk a gazdasági erőfölénnyel, valóvilágos ambíciókkal előttünk termő, fölénk keveredő kalandorok randalírozásait. Tűrjük, mint a birkák, hogy gumilabda-identitású politikai légtornászok pattogjanak, cirkuszoljanak a fejünk fölött.