Ma hallottam a Kultikonban, hogy a Szépművészeti Múzeum új fotótémával rukkol elő: a fotóművészet születéséről nyílik kiállítás. Ennek kapcsán néhány fotográfus is megszólalt a Duna televízióban, és "érdekes meglátások" röppentek el.
Haris László a technika fontosságát hangsúlyozva az irodalmat nevezte a művészetek legrangosabbikának, mondván, hogy annak a technikája az írni-ovasni tudás. Kérdeném, akkor a nyelv maga micsodája is az irodalomnak? Na és a festészetben mi alapon is különböztetjük meg Rembrandtot a szobafestőtől, mert ugye a technika itt is ott is az ecset.
Vancsó Zoltán pedig, aki ismerten mély vonzalmat érez saját alkotásai iránt, a fotó egyik kivételes specifikumáról, a bemozdulásról (naná, természetesen az ő új kísérletezései kapcsán) azt bátorkodta kijelenteni, hogy olyan képek jönnek létre általa, mint amilyet a festők festenek.
Én most bekómálok ezektől, azaz megyek aludni. Akinek a fenti magvas kijelentésekről semmi további nem jut eszébe, tegyen maga is úgy.
Hátha holnap okosabban ébredünk :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése