a zöldség méltóságos ágya

A múltkor állatmesével próbálkoztam, de többen beírtak a panaszkönyvükbe, mi szerint már az első két szó is ( azt hiszem, a hol voltra céloztak) annyira unalmas volt, hogy nem voltak képesek továbbolvasni.
Most tehát valami újjal próbálkozom. Növénymese.

- Én vagyok a liliom - lelkendezett a liliom, midőn a zöldségágyásba tévedt hagymából fejecskéjét végre a nap felé emelte.

- Hahaha! Hallottátok? Ő a liliom, ez a hagyma itten. Persze, mi meg mind orchideák vagyunk.

- De én tényleg az vagyok, csak ti még nem láttatok...

- Halljátok, micsoda szemtelen gyom ez? Mi nem láttunk... Mi! Mit nem láttunk mi, te kis szarházi?

Elkezdték csépelni.

- Én tudom, mi ez - tolakodott előre egy öreg parajfű. -Láttam egyszer a tévében. Ez a kaktusz.

Röhögés rázta a tépett liliom köré tódult zöldségeket.

- Hallod, te liliom, most lebuktál, most kaktúszul ejtünk téged! Na, ha nem akarsz további nagy pofont, halljuk, valld meg, mi vagy te, na?

- Kaktusz - válaszolta a liliom.

- Mi? Hülyének nézel minket? Parajfű csak viccelt. Életében nem látott még tévét. Igaz, mi sem - és fertelmesen röhögtek.

- Na, halljuk, mi vagy te, ha liliom nem vagy!

- Kaktusz - válaszolta a liliom.

- Ez tényleg kaktusz, én is láttam a tévében - kontrázott a karalábé.

- Úgy, tehát tényleg kaktusz. És akkor kaktusz, mondd csak, miért hazudtad nekünk, hogy liliom vagy? - ismét nekiestek.

Amikor elengedték, tépett szirmai szanaszét hevertek.

- Tudjuk, tudjuk, mi csak bunkó zöldségek vagyunk, de azt ne hidd, hogy nekünk akármit be lehet adni - tiport még egyet rajta a répa.

- Nekünk mindegy, felőlünk lehetsz te a liliom is, csak ne hazudjál, értetted?

- Értetted? - ordította a fekete retek, mert a liliom késlekedett a válasszal.

- Te, ez még mindig nem érti. Még próbál hazudni megint, látom a szemén, figyelitek? - nyomult oda a zellergumó is.

Újra nekiestek.

- Állj! Agyonveritek! Sőt, talán már ki is nyiffant - sopánkodott a zöldhagyma.

A liliom valóban nem mozdult többé.

- Igen, kinyiffant. Gyerekek, ezt azért nem kellett volna.

- Nekem mindegy, érted? - hőbörgött a fekete retek. - Felőlem élhet az ilyen, én nem vagyok rasszista. Felőlem azt csinál, amit akar, csak ne hazudja, hogy ő a kaktusz, ha egyszer a levendula, értitek? Micsoda? Ja, a liliom, igen... a franc tudja már... Már én is zöldségeket beszélek, mert úgy összekavart a szemétje. Mondtam, hogy szarok rá, felőlem a jázmin is lehet. Én aztán tényleg nem vagyok idegengyűlölő, csak nekem ne hazudjon.