2012. március 14., szerda

KIÁLTVÁNY

Ma, nyomban, hogy rám köszöntött a reggel, a következő kiáltvánnyal fordultam magamhoz:


Ha magyarnak érzem magam,
fékezzem és szűkítsem fogyasztói csapongásomat!
Ha az áru vonalkódja 87-tel kezdődik, tegyem vissza a polcra,
mert mint az interneten olvasám, az az áru a hiperrassz uszításban fürdő Hollandiából származik,
ahol lefasisztázzák a magyarokat. Engem is, persze!
Hogy mi a hiperrassz?
Virtuális, inverz etnomix. Minden rassz fölé tör. Mindent üldöz, ami történelmi identitással azonosítja magát.
Látszólag van rá oka.
Nos, ismerem én is a népem nevéhez ragadt szégyenteljes dolgokat.
Ám azonban, mint minden náció, egyedeiben az enyém is megújul, figyel, tanul, gondolkodik, s joga, sőt, méltóságbeli kötelessége is, hogy a maga útján jusson előre.
Nem hátra, előre! Egy értő és toleráns, korszerű jövőbe.
Le a fasisztákkal és le a hiperrasszal!
Én anyám arcát hordom és őrzöm magamon.
És van nagyon sok másfajta barátom.
Számtalan sorstársam, ellenlábasom köröskörül, ki mind-mind e csodálatos nyelven beszél, magyarul.
És így, együtt, efféle szövevényességben akarok másokkal egy élet- és érdekközösségbe tartozni.
Békében élni.
Éljen a nemzeti identitás!
Hogy mi az? Hát ez az!
Meg kéne már beszélni közös dolgainkat!

D-Vektor

Ennyi a kiáltvány.
Most figyelem, hogy hogyan reagálok.
Mert miként bennetek sem, nem bízom ám én már magamban sem úgy, mint régen. 

Pesövé Ofszi

3 megjegyzés: