KIÁLTVÁNY

Ma, nyomban, hogy rám köszöntött a reggel, a következő kiáltvánnyal fordultam magamhoz:

Ha magyarnak érzem magam,

fékezzem és szűkítsem fogyasztói csapongásomat!

Ha az áru vonalkódja 87-tel kezdődik, tegyem vissza a polcra,

mert mint az interneten olvasám, az az áru a hiperrassz uszításban fürdő Hollandiából származik,

ahol lefasisztázzák a magyarokat. Engem is, persze!

Hogy mi a hiperrassz?

Virtuális, inverz etnomix. Minden rassz fölé tör. Mindent üldöz, ami történelmi identitással azonosítja magát.

Látszólag van rá oka.

Nos, ismerem én is a népem nevéhez ragadt szégyenteljes dolgokat.

Ám azonban, mint minden náció, egyedeiben az enyém is megújul, figyel, tanul, gondolkodik, s joga, sőt, méltóságbeli kötelessége is, hogy a maga útján jusson előre.

Nem hátra, előre! Egy értő és toleráns, korszerű jövőbe.

Le a fasisztákkal és le a hiperrasszal!

Én anyám arcát hordom és őrzöm magamon.

És van nagyon sok másfajta barátom.

Számtalan sorstársam, ellenlábasom köröskörül, ki mind-mind e csodálatos nyelven beszél, magyarul.

És így, együtt, efféle szövevényességben akarok másokkal egy élet- és érdekközösségbe tartozni.

Békében élni.
Éljen a nemzeti identitás!

Hogy mi az? Hát ez az!

Meg kéne már beszélni közös dolgainkat!

D-Vektor

Ennyi a kiáltvány.

Most figyelem, hogy hogyan reagálok.

Mert miként bennetek sem, nem bízom ám én már magamban sem úgy, mint régen. 

Pesövé Ofszi