Az édes kettes kifejezés eredendően olyan helyzetek jelölésére használatos, amikor kettesben vannak olyanok, kik egymás számára "édesek" - leginkább szerelmi értelemben. A szópár jelentése azonban, a nyelv virulens természete szerint áttételeződött inverz, pszichésen éppen ellenkező tartalmú kettős viszonyok jelölésére is.
Az édes kettes tehát nem csak valakik, hanem valamik mindkét előjelű érzelmekben gazdag, kettősségükben szembeötlő helyzetére is célozhat.
Még ennél is tágabb értelmének lehetséges partjai homályba vesznek, kontroll nélküli messzeségekbe is elkóborol a kapcsolódások értelmét firtató képzelet.
Valójában háromszögről van szó: kívülállással, megértéssel, de még tán irigykedéssel is operáló érzelmi kép, amivel a bizalmas összetartozás helyzeteit a maga habitusa szerint, magára vonatkoztatva is jellemzi a külső szemlélő.
Ábrázolási stílus irányadójaként az édes kettes kifejezés mindazon íz megjelenítésére ösztönöz, ami két dolog viszonyát expresszíven jellemzi: a mai megveszekedett világban ez akár két holt dolog is lehet.
Az édes jelző - ahogy a MAOE fotótagozat kiállításának (megtekinthető a Városliget Olof Palme sétányán december 15-ig) ötletgazdáját, Tóth József Fülest ismerjük - kezdettől idézőjelben volt, szójáték értékű, irónikus, groteszk látnivalók felvonultatására ösztönzött bennünket, és (!) még azt is feltételezném, hogy az ötletgazda legszívesebben egy rakás Füles alteregót látott volna maga körül. Ő az alkotói elképzelést valószínűleg a poentírozás felé kívánta terelni, és vizuális hasonlatokra késztetett.
Ám ilyesmire születni kell, és sokszor van úgy, hogy nem tudja az ember, születés dolgában vele ugyan mi is a helyzet
A kajánok szerint nyilván legkézenfekvőbb volt mindenféle kajánsággal megközelíthető áttételeket keresni, mert a kacagtató az, amit leginkább szívesen veszünk vagy legalább is legkevésbé talál elutasításra.
Kacagtatni azonban kétes értékű érzelmi terület. A poéták nem merik felvállalni, nem is érzik magukhoz méltónak. Ők szívesebben boronganak. Nem utasítják el a motivációt, elfogadják, mint kezdeti lökést adó pohár bort, amitől beindulva aztán kedveltebb, hozzájuk méltóbb zamatok nyomába indulhatnak.
Nem volt szabad elfelednünk azt sem, és ez a megvalósult Édeskettes kiállítás demonstrálja ezt, hogy egyrészt, bár világkép dolgában a művészi szemlélet mára eléggé szétszórt lett, még mindig van, kinek az édes édest jelent. Másrészt, hogy a művész komisz alak, stílus dolgában legyen bármilyen habitusú, mindenek előtt szerepelni akar, ezért néha hajánál fogva rángat elő fiókjaiból önkényesen idevágónak titulált, csúsztatások árán ránktukmálható valamit.
Így lesz aztán a szellemi kaláka közös építménye (csináljunk egymásnak felhajtást!) utánozhatatlanul mindenféle.
Az igazság ama összképe kerekedett ki végül, ami senkit nem igazol kizárólagosan, de aki őszinte magához, bevallja: ez a legtöbb, ami efféle vállalkozásból az úgyszintén szerteszórt érdeklődésű nézők üdvére kikerekedhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése