Tegnap ismét átugrottam a Lokál kávézó és bárba, ami a Dob utca 18 alatti romkocsma utcai egységében található.
Egy pompás hogyishívjákos kenyér a lokál kínálatából
Ebben a füstelszívókkal látványosan felszerelt társalgótérben rendezte be kiállítását Rózsa Zsuzsa kollégám. Utazásaim arab földön.
Azért ugrottam át ide, mert kíváncsi voltam, hogy sikerült-e már megnyitnia valakinek a kiállítást a december elsejei próbálkozások óta.
Először Zsuzsa valamelyik felkért közeli ismerőse vágott bele, talán túl röviden szövegelt, mert a kiállítás fenézett megnyílni. Ezután előtermett egy fiatal arab féle gyerek, aki autentikus dobját pofozgatva próbált fogást találni a kiállításon. Kis idő múlva legyintett és csomagolt, mert a lokált megtöltő tömeg valahogy nem akarta észrevenni, hogy itt valami kiállítás nyílna megfelé.
A képek talán túl magasan voltak vagy nem kajálták a homályt a sebtében levakolt, gyógykezelés alatt álló pattanásos teenager képére emlékeztető falon.
Amikor sűrű alibi-lövöldözések közben kihátráltam GÖELEVENnel ebből az örömteli koccintgatásoktól zajos lokálból, a kiállítás még mindig nem volt megnyitva.
Az utcáról - csak úgy ablakon át - visszanéztem, van-e fejlemény. Nem volt.
Az ablaküvegen túl az elmaradhatatlan Sehr Miklós próbálja a kudarc felett kesergő Rózsa Zsuzsát megvígasztalni
Két nap múlva ismét ott jártam. Négy tájban. Első vendégnek tűntem. Amikor besétáltam a képek közé, a pultos kiscsaj beadta a zenét. A fejemről úgy ítélték, a füst elszívót még nem kell indítani. A decemberi korai homály már rátelepedett a képekre. Maga az is, hogy a szerző minek utazgatott arab földön, homályba merült.
Kérdeztem a söntés pultnál, mi itt a helyzet kiállítások tekintetében. A hölgyek hagyományosnak ítélték a dolgot, s mondták, nyílt itt egy kiállítás pár napja is. Nem akartam felvilágosítani őket, de locsoghatnékom lehetett, mert elkottyantottam, hogy ismerem a kiállítót, Rózsa.... Vártam, hogy folytatják. Múló kétségbeeséssel néztek össze.
Rájuk tehát nem számíthatok.
Viszont megoldódott talán a rejtély. Valaki időközben sejtette velem, mi történt ezzel a kissé setesuta arab kollekcióval. Már jóval korábban megnyitotta sajátmagát.
Kedden este hallottam ugyanis Fekete György professzortól, a Művészeti Akadémia elnökétől, hogy van ilyesmi. Amikor végre felrakták a képeket, és az aktuális Robi este lekapcsolja a teremben a villanyt, a képek elkezdenek beszélgetni, komoly képet vágnak vagy vicces dolgokat mesélnek alkotóikról, röhécselnek, jól elvannak. Ekkor nyílt meg a kiállítás.
Másnap jönnek a kultúrbocik, süketelnek, pogácsáznak, zörögnek, boroznak, de az már csak kérődzés.
Állítólag, Fekete György szerint.
Én azért egyszer még visszamegyek a roncskocsmába, nem azért, mert innen a Síp utca olyan csodálatos roncslátványt nyújt, hanem mert lehet ,hogy magam próbálom a tárlatot becsukni. Ha ugyanis ez sikerül, akkor előtte csakugyan nyitva kellett hogy legyen.
A Síp utca roncslátványa a lokálból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése