AZ AZ ESTE

Már nyolc is elmúlhatott, amikor két nap bujkálás után kimentem az otthon hűvös menedékéből kicsit megdögölni. Csak hogy történjen már valami. Negyed kilenckor a Kossuth Lajos utcában még tombolt a hőség. Nem létező csillagok próbáltak nálam képbe kerülni.

Aztán a hídra értem, az esteledő folyó fölé az én hűséges társammal, GÖELEVENnel.

Szépen sötétedett, olyan 800 ISO-nál 4,5ös blendével tizedmásodperces este volt ez.

Az Erzsébet híd ilyenkor már rázós téma, mert a kergült buszoktól megállás nélkül remeg. Állvánnyal tehát ne is próbálkozz! Vagy kézből exponálsz, enyhén ellazított ízületeidet izomkötegek közt lebegtetve az aszfalt fölött, vagy érd be puszta bámészkodással. Itt tétlenül telnek a percek a kivénhedt, de megfontolt amatőrrel.

Nem úgy velünk. Kurázsiért nem járunk holmi jöttment szomszéd fotószakkörökbe. Tudtuk, ez az este kihagyhatatlan.

Egy órája még magamra maradva kóboroltam, pontosabban flaskó boroltam a vacsoraasztal körül. Aztán támadt egy mélyhűtött ötletem.

Az az este volt ez tehát, amikor a kedvelt hídra menet - na, ugyan melyikre - boldog sült halak suhantak át belső látásomon, nem egészen véletlenül. Süllők legpontosabban.

A város szorgos asszonya már pipiskedett, hogy a frissen mosott pálmaágat száradni kiteregesse. Ám csillagászatilag ma netces volt a helyzet.

 Az az este volt ez, amikor a nyár roppantul rásegít, hogy a lánglelkű költő lelkével felgyújthassa az órjásplakátot.

Az az este volt ez, amikor a gyávák magasan repülnek

mert békák özönlik el a hordó sörökből rajzolt várostérképeket.

Az az este volt ez, amikor féltékenység rohanja meg a dög nagy lakóhajót, látván a kis lélekvesztők boldog hemzsegését, és a sötétedő ég alatt szörnyűségesen keresztbe tesz nekik.

Az az este volt ez, amikor a fáradt turista lerogyva sem tudja abbahagyni az esti panorámában való gyönyörködést.

Az az este volt ez, amikor a sült hal emléke mindent betölt.

A teregető csaj kudarca aggasztott minket. Másnap visszamentünk, hogy csillagászatilag hiányos képzelődéseink felől - ma vajon összejön-e neki - bizonyosságot szerezzünk.

Szegényke! Az ég kiexponálhatóságának időhatárain belül, a híd összes pontjáról pechje volt. 

Később valamit azért csak összehoztunk. Legyen már boldog mosott pálmájával, ha oly régóta pipiskedik! Csaltunk is kicsit.

 

Csltunk, igen, s hogy lemossuk e gyalázatot, fényfürdőt vettünk, az egyik aszfaltba süllyesztett reflektoron. GÖELEVEN szeme majdnem kisült. Mondtam neki, szűkíts ha tudsz, de egyszer úgyis minden optika megvakul.

Szemébe mertem mondani. Az az este volt ez.

Visszafelé a város falai között még hőség szorongott,

ám a Dob utcai romkocsmában éppen feljött a turistáknak a kék paradicsom.