Napok óta festünk idehaza két szobát, pontosabban az iparosok festenek nekünk, de a felfordulás mindenestől a miénk. Ennek tudható be talán, hogy itthon felejtettem a fényképezőgépemet este, amikor a Cultiris fotókiállításának megnyitójára siettem.
Ilyenformán beszámolóként olvasóim be kell hogy érjék most puszta szavakkal.
Na persze, micsoda szavak!
Ha nagy költő volnék, kezdhetném így:
"Képek képe, imázs imázsa,
Cél bár a szép, mérték a mázsa..."
(a folytatást keresd a FÜRDŐSZOBÁBAN! - kezdőknek: jobbra fent!)
A Te tudósításod messze jobb, mint az enyém, ami majd megjelenik a Kísérleti Adásban, de az én gondolataim is hasonlók a Tiédhez. Csak én oda árnyaltabban fogalmaztam :)
VálaszTörlésKedves Vajda János! Köszönöm szavaidat. Természetesen otthon még nagyobb pofája lehet a magam fajta nagypofájú embernek, akár még faragatlan kéttónusú is :-)))
VálaszTörlésMint Füles mondta, nem lehetek elég hálás Gyöngyinek, hogy megajándékozott ezzel a játékkal. Persze, elárulom, nem fizetek egy árva kanyit sem magamnak ezekért a vidám körmölésekért, mi folytán közeli blogdog éhenhalás vár reám.
Figyelemre méltó eszmefuttatás, tudósításnak álcázva... :-)
VálaszTörlésAzért vígasztaljon az a tudat, hogy a jövő által igazán nagy művészeknek ítéltetettek előbb-utóbb mind szembekerültek ezzel a problémával ( a művészet bármely területén ) ha nem is blogdogan ... cserébe viszont szabadság, s a szellem szárnyalása jár ... ami azért pestiesen szólva nem semmi manapság ...
Tulajdonképpen, ha úgy nézzük irtó gazdag vagy, hiszen nagy árat tudsz fizetni érte. ;-)
S hát ez az állapot, lehetőség vagy kiváltság ( nevezzük ahogy akarod ) se mindenkinek adotott, hiába is szeretnék bármi áron oly sokan.