békaperspektíva

Miután a szobafestők csütörtök este távoztak végleg, reggel kezdtük visszarendezni a szobát. Csak most fedeztem fel, hogy a két új konnektor dobozát 45 fokos szögben gipszelték be. Hoppá! Így nem tud megkapaszkodni az egyenes állású konnektor szerkezet. Még a villanyszereléshez sem éretsz? - kérdezte megvetően Tünde. Majdnem két órán küzdöttem, mire sikerült megszereznem nála a szerelősegédi bizonyítványt. A honvédelmi miniszter felesége ekkorra már összetört egy pezsgősüveget. Tünde közben a függönykarnis mögött kimaradt sávokat javítgatta. Jó magasan állt a létrán, nála magasabban csak a Nap. A debreceni virágkarneválon lehettek már vagy kétszázezeren.
Villanyszerelő karrierem nem ért véget a konnektorral. A mennyezeten is ki kellett alakítanom egy elektromos csatornát. Betonfúrás, felfelé. Nyomni kell ám! Hullt a szemembe a törmelék. Pár csigolyám készült kiugrani. Közben az utcazenészek lazán hülyére keresték magukat a magyar ízek utcáján. A szoba padlószegélye - 25 folyóméter legkevesebb! - össze volt csurgatva falfestékkel. Zsilettel estünk neki hárman, ez nagyon macerás dolog. Így aztán kihagytuk az ebédet. Odakinn megfőtt kétezer főre a lecsó, mi meg csak kapartunk.
Körülbelül a hetedik könyvespolcot csavarozhattam vissza, amikor hatályba lépett a kettős állampolgárságról szóló törvény. Hogy emiatt-e , nem tudhatom, két vasúti kocsi kisiklott a Déli Pályaudvaron. Szerencsére nem sérült meg senki. Nekem viszont a csavarozó gép átugrott az ujjamra. Pontosabban bele. "Vérét áldozta, ha nem is a hazáért, de a házáért, no csak a lakásáért..."Ez a soha napvilágot nem látott sajtóhír járt az eszemben, amikor véget ért az arató menet. A bicikli-menet meg a legnehezebb emelkedőhöz ért Szováta környékén. Magam is küszködve kapaszkodtam a kilenclukú létrán felfelé, mert feleségem, Tünde észrevett valami tarthatatlan apróságot a csillár akasztó horgán. Az uszályok már lehorgonyoztak a hidak között, de a szőnyegek még porszívatlanul várakoztak, összetekerve. Ezért vacsoránk sem igen volt. Bezzeg az ámokevő férfi kétszer is belelőtt a biztonsági emberekbe, mert megfosztották alapvető jogától éhsége elűzésére. Némi vigaszul szolgált, hogy aztán az épp ott vásároló volt rendőr leteperte. Kérdé, van-e tepertő, aztán máris tepert ő! Kovászos uborkával az is finom tud lenni.
A tűzijátékból, pedig nem lakunk messze, alig hallottam valamit, mert akkor már teljes erővel ment a gőzvasaló. Sebaj! Volt még valamennyi Vasvári Árpi pálinkájából. Meghúztam rendesen az üveget. Legyen már végül mégis jó a nap! Augusztus huszadika több már aligha lesz az idén.