Három MAOE tagtársam közös kiállítása nyílt tegnap a Platán könyvtárban, Óbudán.
Herbst Rudolf, Sehr Miklós, Siklós Péter - három jól csengő név a mi (MAOE) klasszikus ember- és életábrázoló ambícióink vonulatában. Mindhármukra mondható: új utakat kereső, korábban magányos farkas :-)) A fiatal generációk drasztikus irányváltása okán konzervatívnak mondható idős korosztály képviselői.
Volt szerencsénk már rokon vonásaikra felfigyelni így-amúgy, például hogy egyformán ingovány számukra a photoshopban rejlő omnipotenciál, vagy hogy újabban táncszínházi produkciók unalmas fotografálásával (idegen tollak?) űzik mindennapjaik unalmát.
Szerencsésnek mondható, hogy Tóth József (ejtsd: Füles) néhány hónapja (akkor még MAOE tagozati szakkörvezető) értőn hálóba keríté e három egybetévelyedettet egy igen nemes célra: ráállítá őket az ímmár hagyományos Óbuda Napja ez évi eseményeire.
Az eredmény a vártánál is jobb! A három rutinos pillanatvadász mintegy 1500 felvételéből, ugyancsak Tóth József dicséretes szelekciója nyomán, igen egységes összkép kerekedett ki. Szín- és vérbő, derűs merítés a vidámság napjának eseményeiből. Az élvezetes látvány, természetesen, a stabil digitális fotótechnikának is köszönhető (mert Szarka Klára drámai felvetésére: hova lett a klasszikus fotószakma, mi biztonsággal válaszoljuk: beépült a fényképezőgépekbe és a kivitelező automatizmusokba).
A kiállítás összhatása, mondhatnám, a maga nemében hibátlan. Apró megjegyzés persze ide biggyeszthető: ha e három fotográfus szakképzett vagy legalább is elkötelezett fotóriporter lenne, erőteljesebb hangsúlyt kapott volna a rendezvény tágabb aurájának bemutatása. Ők az emberi karakterekre, a mini-epizódokra koncentráltak, egyenként is dicséretes eredménnyel.
Hogy aztán tanulnak-e ebből, ki tudná előre megmondani. Ha az embert már kikezdte az önrontás szenvedélye... Igen, ezek képesek visszafészkelni magukat a dohos színházi zsőllye sőtétjébe, hogy tovább hajkurásszák egy művalóság tetszetős pillanatait, mintha a fényes Platán könyvtárban, ahol - oly kedves epizód! - rókába szerelmesült őz mosolyával felbukkant maga a CSODÁLATOS SZABÓ BETTY is (remélem, bokros teendői csak a nagy betűket engedik neki elolvasni :-) ... szóval, mintha ezzel az óbudai sikerrel nem is történt volna semmi.
Persze, igaz, Óbuda Napja egy évben csak egyetlen egyszer van, a táncosok meg folyvást pörögnek.
Képeink azt a pillanatot ábrázolják, amikor Szabó Betty és Tóth József besurran Herbst Rudolf egyik tablója mögé, hogy megtárgyaljon valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése